Elderbach család. (Monyorókereki †).
Az Elderbach, vagy Ellerbach (vagy mint Lazius irja: Ollerbach) család másfél századig virágzott hazánkban.
Lazius svéd eredetüeknek, Pfaffenhoveni lovagoknak, Tanhauser és Neuburg birtokosainak irja őket, kiknek czimerök négy egymással visszásan ellenkezően szinezett udvarú paizs, melynek első és negyedik udvarában két zöld mak látható, a paizs tetején a sisak koronájából két elefánt-orrmány nyulik fel. A paizst foszladék veszi körül, mi itt a metszvényen elmaradt.
Emlitett iró szerint a család nemzékrende következő:
N.; I. Albert Ulmban † 1282.; Henrik augsburgi kanonok.; I. Pupelin; I. Burkhard szül. 1316. (Leyrhaim Adelaid); II. Burkhard 1336. (1. Dornsberg N. 2. Maczeusves N.); II. Pupelin (Biberach Gueta); Burkhard augsb. püsp.; III. Burkhard; Frigyes kanon.; N. (Schellenberg Marquar); IV. Burkhard; János (Freyberger N.) †; Henrik augsburgi kanonok.; Konrád kanonok.; János (Klyngerberger N.); Henrik; Farkas (Mardorf N.); Henrik; Bertold (Reisach N.); Pupelin; Erzse (Montfort Henrik); IV. Burkhard (Rechperger N.); N. (Eichelberg Diepold); Margit (Bibrach Hildebr.); N. (Randekh Ingen.); György; II. János (gr. Montfort N.); Burkhard; Bertold (Waldeck N.); Vilmos; III. Bertold Monyorókerek épitője.
Lazius szerint e családfa végső nemzedéke III. Bertold lett volna az Elderbach családból az, ki egy Limpachi (Lindvai) úrnőt vevén nőül, ezzel Magyarországban birtokot nyert vala III. Frigyes császár korában. Azonban – mint a következők mutatják – Lazius többeket elhagyott az Elderbach családból, kik Magyarországban virágzottak; mert már I. Lajos király korában feltünt hazánkban Elderbach Konrád, ki a nápolyi hadjáratban is részt vett, és Dalmátiában a velenczesek ellen is hadakozott, és elesett Jádránál 1357-ben .
Az elesett Elderbach Konrádnak fiait I. Lajos király azzal vigasztalá meg, hogy részükre Vas vármegyében a Monyorókereki urodalmat uj adomány czimen megerősité. E fiúk közül volt I. Bertold, ki 1373-ban Monyorókereken a Pálos szerzeteseket megalapitá .
Bertoldnak fia I. János 1438-ban Trencsin vár várnagya volt, ki Illaván Kis Istvánnak (Stephani Parvi) Pétertől bizonyos birtokot (scultetiat) foglalt el .
I. Jánosnak fia II. Bertold egy ideig Fridrik császár hive Mátyás király ellen, később az utóbbihoz tért. 1460-ban verőczei főispán, és a zágrábi egyházi birtokok igazgatója, 1466-ban pedig Erdélynek is egyik vajdája volt. Nejétől Borbálától két fia maradt: II. János és István, kik Miksa császárhoz pártolva, 1491-ben II. Ulászlótól kegyelmet nyertek. Istvánnal utóbb mi történt, nem tudni.
II. János 1499-ben halt meg, és Monyorókerekén ily sír-irat alá temettetett:
D. O. M. Domino Joanni Magnifici Bertholdi Ellerbach Fundatoris huius Coenobii filio, Domino hic in Monyorókerek Thomas Bakocz de Erdőd Card. Strigoniensis Archiepiscopus, Patriarcha Constantinopolitanus, fratri adoptivo ob pietatem possuit. Obiit sine haerede 1499.
Ebben a monyorókereki Elderbach család kihalt, és Monyorókerék vára s uradalma Bakócz Tamásra, és ettől az Erdődyekre szált, kik innen irják magokat. Az előadottak szerint a magyarországi Elderbach ágnak tehát nemzékrende igy áll:
Elderbach Konrad elesik † 1357.; I. Bertold 1373.; I. János 1438. trencsini várnagy.; II. Bertold verőczei főispán, erdélyi vajda 1460–1466.; István †; II. János † 1499.