Botka család. (Szántói és széplaki).
Botka család. (Szántói és széplaki).
A régiebb családok egyike. Eredetét Szántói Botka mestertől veszi, ki I. Lajos király korában élt.
Ettől igy hozza le magát a család*:
A család által beküldött genealogián. Találtatik e caládfa Geneal. Authent. Mss. fol. lat. Nro 207. tom. II. is. De a kettő között lényeges különbségek vannak, és össze sem egyeztethetők. Itt a t. család által közlötthöz tartom magamat. – Némelyek e család ősei közé soroznak Raszina, vagy Rusina és Kereszturi előnévvel (praedicatummal) élő Botka-kat is. De ez nagy tévedés, és már a mult században valószinüleg a név hibás olvasásából származott. A Raszinaról (és Keresztúrról) előnevét irt családneve nem Botka, hanem Bochkay (Bocskai). Nem emlitve erről többek közt Rattkayt (Memoria Regum et Banorum 102. lapon) ki raszinai Bochkay Pétert 1476-ban al-bánnak irja, ugyanez kitünik hiteles oklevélből is, mely közölve van gr. Teleky „Hunyadiak kora“ czimü munkája XII. köt. 353. lapján. Lásd egyébiránt erről ezen munkám II. köt. 132. lapon a Bocskay család ismertetését.
Szántói Botka mester; Miklós.; Mihály. 1414.; Orbán.; György 1414.; János 1443.; Benedek.; István 1414.; Péter.; I. István 1414.; Péter 1443.; I. László 1443.; Dávid; János; Péter 1414.; I. Ferencz 1525–40. szántói előnevü ág; I. Imre 1547–71. (Szalay Kata); III. Ferencz 1589. (Csemetey Bora); Katalin 1665. (Pogrányi János); II. István 1548. széplaki előnevü ág.; III. István; IV. István 1660.; György 1694. 1708 (Sidó Mária); Bálint 1754.; József. alispán. † 1846.; Mihály; János; Mihály alsz. biró 1844. (Zala és Somogyban); Pál sat.; IV. László (Gyárfás Kata); V. László (Gosztonyi Jozefa); István.; Tivadar. követ 1847/8; Péter. †; Bálint.; Sándor.; László.; II. László 1548.; II. Ferencz 1562. (Ivánchych Magdolna) széplaki ágazat.; V. István 1596. (Kutasy Borbála); Magdolna. (Gazdag Fülöp); III. László (Vasdinyei Erzse); István (Árvay Judit); János 1727. (Kisfaludy Rozália); Zsigmond 1739; Zsófia (Kolthay Lászlóné); I. János 1596. (Berhidai Huszár Kata); IV. Ferencz 1630. zalai követ 1647. és alispán 1653. (Quakhoda Anna Mára); Mihály. † János. †; László. †; V. Ferencz 1680. (Babocsay Magdolna); Anna Mária. (1. Ratkay Fer. 2. Bezedéj Imre); Klára.; Pál † 1711.; Ádám kivég. 1708.; Rozália (1. Herczegh 2. Sarko Istv.)
E nemzékrend – mint a családi közlemény megjegyzi – több rendbeli táblai perben (1725–1780-ig) királyi ügyész részéről is törvényes hitelességünek van elismerve.
A család-törzsnek Botka mesternek fiai magvaszakadás esetére a kölcsönös örökösödést fentartva 1414-ben osztoznak a vasvári káptalan előtt ősi javaikban, ugymint Somogy vármegyei Szántó (most Szantód puszta) Széplak, Endréd, továbbá Balosaj, Cseke, Kopács, Mankósfölde (később Botkaháza, most Tüske vár) (puszta) és Lepsény helység és pusztabeli birtokaikban*.
Családi adatok.
A család Dávidnak (kinek nejeül Gérczey Veronika* iratik) gyermekei által több ágra oszlik. II. László és I. István 1548-ban ismét a vasvári káptalan előtt öröklést szabályozó szerződésre léptek. II. Lászlónak – ki szülőföldén maradt, – ágazata állandóan széplaki előnevet használt. II. István a Dunán inneni vidékre költözött, de ága szintén leginkább a széplaki praedicatum mellett maradt. I. Ferencz ágazata leginkább csak Szántóról irá magát.
Geneal. Authen. Mss. Tom. II. hol azonban ugyanez, Dávid atyjának Lászlónak is nejeül iratik.
Kövessük legelsőbben is II. László ágát. Ennek unokája I. János nőül vevén berhidai Huszár Péter pápai, utóbb karánsebesi várkapitány leányát Katalint, alapját veté meg azon nagy birtokoknak, melyeket fia IV. Ferencz, és unokája V. Ferencz nevezetes tömegre szaporita. IV. Ferencz Zala vármegyének 1647-ben követe, 1653-ban pedig alispánja volt. Fia V. Ferencz Pápán, majd a tolnai kis várban lovasok hadnagya volt. Ez a szomszéd török bégekkel béke idején bizalmas viszonyban élvén, innen történt, hogy míg mások ősi javaikat odahagyva bujdokolni kényszerültek, ő ősi javait is kezénél tarthatá, és a menekvőktől és török spahiktól is tetemes jószágokat szerezhetett. Három fitestvére elhalván, a szép atyai javak is mind reá maradtak. Igy lett egyedüli ura az 1680–1683-ki osztály-levelek szerint Ráczság és Baranyaság tartomány-czimen nevezett uradalmain kivül Zala, Vas, Somogy és Veszprém vármegyében huszonkét falu- és pusztának. Tolna vármegyében pedig harmincznyolcz egész falut és pusztát valósággal birtokolt. De e birtokok gyermekei kezeikről csakhamar idegenekre kerültek. Azon időben felállván a neoquisticai Commissio Bécsben, V. Ferencznek özvegye és árvái is ez elé idéztettek. A megrettenés és a rosz tanács, hogy a Commissio alatti javakat befolyásos nagy uraknak adják el, – vesztükre lőn. A Tolna vármegyei 38 falut és pusztát, – melyekből (mint iratik) jelenleg a simontornyai, högyészi és kölesdi stb. uradalmak állanak, gróf Sinzendorf Weickard Venczelnek 1700-ban a győri káptalan előtt 10,400 f. egyrendü, és a Pálfalvi malom fejében 1350 for., összesen 11,750 frtért örökösen felvallák. Ugyanazon alkalommal a még fölmaradt két pusztát: Varsádot Székelyi Istvánnak 200 frt, és Pélyt Hanoldt Jánosnak 300 forintért vesztegették el. A vagyonbukást egyéb is követte*. V. Ferencznek fia Ádám Rákóczy hive volt, később sógorával Bezerédj Imrével elpártolási gyanu alá jövén, elfogatott, és azzal együtt Sárospatakon a kuruczok által kivégeztetett 1708-ban*. Ádám egyetlen leánya először Herczegh N., másodszor Sarko István neje lőn*. Ádámnak testvérei: Pál 1711-ben nőtlenül, Klára pedig hajadonul haltak el. (Mária másodszor Bezerédj Imre neje volt.) Igy a királyi ügyész a férfi-ág magszakadása czimén a még kezeiken lévő ősi javakat: Széplak, Botkaháza, Endréd és Lepsényt is elfoglalván, ezek Dőry* és gróf Nádasdy családoknak adományoztattak. Igy – a török időkben annyira virágzott – ágazat a XVIII. század közepén nevét is sirba vivé.
Családi adatok.
Csécsy Memorialéja az 1843-ki országgyülési Almanachban.
Geneal. Authent. tom. II. Babocsy családfán.
Kis-Keszi és Lepsényre nézve Dőry László beiktatásának 1711-ben ellentmond Botka János egy jegyzékem szerint.
II. Ferencznek másik fiától V. Istvántól lejövő ágon János a Kisfaludy Rozália férje, 1725-ben inditott táblai perben megczáfolta az igényelt magszakadást, bebizonyitván (mint a családfán látható) az 1414-ben osztozóktól törvényes leszármazását. 1727-ben a királyi ügyészszel perszüntető egyességre lépvén, mely által joga és leszármazása elismerve lőn, – a peres jószágok fejében hatezer forintot fogadott el, és nyomban ennek alapján, egyesülvén a szerencsétlen Ádám leányával Rozaliával, és Anna Mária fiaival a Bezerédjekkel, több rendbeli táblai pert inditottak meg az ősi, és kivált az 1700-ban örökösen felvallott tolnai birtokok iránt, de sikeretlenül. E Jánosnak Zsigmond fiától származnak a mostani Dunán túli Botkák.
Visszatérve a családfán álló Dávidhoz, ennek másik fia II. István alapitá a Dunán inneni ágat, mely előbb Pozsony, majd Bars vármegyébe szakadt. II. Istvánnak unokája IV. István gróf Illyésházy György banderiumát vezényelvén, a gróf Souches tábornok ajánlatára a lévai ütközet után, melyben vitézségével érdemeket aratott, 1666-ban a kis-tapolcsányi és hrussói vár al-kapitányságával jutalmaztatott meg I. Leopold által. Vére Bálint (ki a családfán nincs) a szeredi erőd parancsnoka, mint török fogoly az érsekujvári sánczokban gúzszsal fojtatott meg. IV. Istvánnak fia György Pálffy huszár ezredében rajnai háborúban részt vevén, 1694-ben franczia fogságba került, de a fiatal zászlótartó ötvenöt huszárjával keresztül vágta magát Mastrichtig, és Metznél a szövetséges hadsereghez kapcsolódott. 1708-ban a pozsonyi királyi önkényteseket a kuruczok ellen vezeté, és jutalmul a botfalvi, galantai és névedi jószágokat kapta. Egyik fia
IV. László Pozsony megyéből Bars vármegyébe, testvére Bálint pedig Zala vármegyébe költözött, hol mindkét helyen utódaikban fenmaradtak. IV. Lászlónak Gyárfás Katalintól fia V. László ennek Gosztonyi Jozefától a családfán látható több gyermeke maradt, kik közül Tivadar Bars vármegyének 1839-ben főjegyzője, az 1843/4-ki és 1847/8-ki országgyülésen pedig követe volt. Irt munkát: De Duellis.Testvére Bálint azon vármegyének 1839-ben al-ügyvéde.
A Zala vármegyébe visszaszakadt Bálintnak fia József azon vármegyének 1835–1837-ig választott első alispánja. Testvérének Mihálynak unokája Mihály ugyanott 1844-ben alszolgabirói hivatalt viselt. Ennek testvére Pál Somogy vármegyében alszolgabiró 1843-ban.
Somogy vármegyében Botka Antal 1843-ban fő-ügyvéd.
