Reviczky család. (Revisnyei.)
Reviczky család. (Revisnyei.)
Árva megye legrégiebb családainak egyike. Gyöke Hotimér (vagy Hocimir) a ki fia halála miatt fájdalmának enyhítéseűl IV. László királytól 1272-ben Árva megyében fekvő kicsi de kies fekvésénél s Nagyfalu, Alsó-Kubin és Árva vára megyei főhelyekkel szomszédos voltánál fogva kedvező helyzetű Revisnye nevű két ekényi földet királyi adományban kapta,* és abba Mihály zólyomi főispán által a határok megjelölése mellett ünnepélyesen beiktattatott. Ezen birtok az egész megyében – kivévén Árva várát és ahoz tartozó területet, mint a melynek előbbi létezése történetileg ismeretes, – a fenmaradt okmányok szerint legrégiebb magán telep.* Nevezett Hotimérnek meg nem nevezett (s úgy látszik: elesett) fián kivül még három ismert fiát, kiknek neveik: Bodor, (Wodur) Lodán (Lodanus-Luchan) és Miklós, nem egykorú, hanem későbbi (1325. 1355. 1391. stb. évekbeli) okmányokból vehetjük csak ki. Ezek által Hotimér ivadéka több máig is az ősi telepeken élő nemzetségi ágakra vagyis családokra oszlott, milyenek a Suffa, Burián, Kupcsó vagy Kangyerka, Dedinszky stb. családok.
Regestrum de Turócz, Engelnél Monumenta Ungrica p. 72.
A Hudkonttól származott felső-Kubíni családágaknak már 1222. évből kimutatható Revuche nevű földjök Liptó megyében feküdt.
Mielőtt a családok történetére vonatkozó adatok előterjesztésébe bocsátkoznánk, lássuk előbb Hotimértól kezdve az egész Reviczky család nemzékrendét a következő táblázatokon:
I. tábla. Hotimér 1272.; Bodor (Wodur); Lodan; Miklós 1325.; Domokos 1355.; Balás 1335.; Miklós 1391. megveszi Hotochint.; János 1391. eladja hotocsini részét; Márton 1449. (Buffr. Burián stv. családok törzse); Márk mester; Péter 1355. Dedinszky cs. gyöke; I. Dienes 1355.; I. Bálint 1399. Reviczkyek gyöke; Benedek 1348.; I. János 1348.; György; Orbán a Matejecz cs. őse; II. János 1348.; Mátyás 1348.; I. Mátyás; II. Benedek; I. László 1437.; László; II. János 1475.; II. Mátyás 1463. 1475. árvai szbiró; N.; N.; Mátyás 1550. dictus Otmár; Tamás 1550.; Pál 1550.; István; Mihály; Menyhért; I. Gáspár; I. György 1550.; I. Mihály; I. Tamás 1510.; I. Sámuel Reviczky 1584.; I. András Reviczky 1584.; Gáspár Reviczky; János; Tamás Reviczky 1584.; Folyt. II. táblán.; János; András 1608.; János; Folyt. III. táblán.
II. tábla. I. Sámuel, ki az I. táblán. Reviczky 1584.; Mihály árvai urad. igazg.; Tamás 1589–1604. árvai szbiró; Ferencz; János 1646. árvai alisp. (Okolicsányi Zsófia); Ferencz; Mihály árvai vám felügyelő; Ferencz; Miklós; András 1704–1712. árvai jegyző; Sándor 1695. Árvai szbiró (Nedeczky Julia); János-Ferencz 1723. kanczell. referend. (Barthodeiszky Anna-Mária); Anna-Mária (Thurzó János); Imre 1749. 1766. tiszántúli ker. tábla ülnöke (nosziczi Thurzó Julia); Károly 1771. bécsi követ; Antal jesuita; Imre; Ágoston; Jánso bihari tbiró 1768. (Lanthaler Jozefa); Mária-Magd.; Gábor debreczeni főbiró † 1822. (Baranyi Judit); Judit 1800. (Baranyi György); Károly sz. 1796. † 1810. Anna sz. 1797. (Kállay Adalb.); Frigyes sz. 1798. † 1856. cs. k. törv. széki ülnök (Juricskay Amália); Antonia sz. 1803.; Róza sz. 1804. (Márkfy János); János nep. sz. 1805. cs. k. kap.; Karolin sz. 1807.; Amália sz. 1811.; Róza sz. 1832. (Petrák János); Janka sz. 1834. (Hackler Lajos); Sándor sz. 1835. helytazts. fogalmazó; István sz. 1836.; Adalbert sz. 1839.; László sz. 1840.; Károly sz. 1841.; Konrád sz. 1848.; Fridrik sz. 1856.
III. tábla. Tamás, ki az I. táblán. 1550. 1584.; Ferencz 1584.; György 1584.; István 1584.; János 1584.; Tamás 1606.; István; András 1655. (Stiavniczky Zsuzsa); János; Dániel; Mihály; Mátyás; Mátyás; János; István sz. 1699. tasnádi harmincz; Folyt. IV. táblán.; Imre; Antal 1734.; Mihály; József 1742. Margitán; Károly 1787.; István 1802.; József; Károly 1822.; Mátyás 1724. Abaujba; György Trencsin v. Vadicson lak.; János; András Marmarosba; Xavér; János; Mátyás; Márton; Imre; Imre szül. 1724. Derecskére telepedett (1. Oroszi N. 2. Niczky Róza); János; Sándor; Károly; András; János; József; Mihály; János; Károly; Sándor; Károly; Mihály; János; Pál; Antal; László 1787. szegények ügyvéde Decreczenben; Teréz (Gázsy Imre); N. (Okolicsányi Farkas); Mihály 1760. † 1839. Namesnyi Róza); Antal; József 1787. kir. tan. kerül. tábla üln. (Laczkovich Anna); Imre septemvir (Orosz Eleonora); Ádám sz. 1786. † 1862. gróf, kanczellár (b. Sumlánszka Szidonia); Judit (gr. Majláth Károly); István sz. 1829. (Grubicz N.); Anna sz. 1844.; Áda sz. 1838. †; Viktória sz. 1798. (Kállay Gergely); Menyhért sz. 1800. (Kelemény Jozefa); Mária sz. 1808. (Kállay Tamás); Jozefa sz. 1811. (Kállay Emanuel); László sz. 1805. (Stachó Karolina); Alojzia sz. 1813. (Turánszky Kálmán); Emil sz. 1827.; Izabella sz. 1832.; József sz. 1834.; Szevér sz. 1840.; Szerena sz. 1845.
IV. tábla. Mátyás, ki a III. táblán. 1715. (Okolicsányi Ilona); András (Nedeczky Julianna); Imre; László (Gergellaky Mária); Márton; József; János báró altáborn. (Perényi Róza) bárói ág.; Folyt. V. tábla.; Anna (Kállay Leo); Julia (Kállay Sándor); András; Mihály; Judit sz. 1753. sept. 18. (1. Beöthy Gábor 2. hzg. Hohenlohe Károly); Antonia (Baranyi Gáspár első neje); Rozália (Baranyi Gáspár második neje); Ferencz † (Zerdahelyi Teréz özvegy 1857.); János (Vízy N.); Ferencz † 1831.; Mária (Halassy Fer.); Amália (Oroszi N.); József
V. tábla. László, ki a IV. táblán. (Gergellaky Mária); Ferencz; Kristóf; Imre (Kossuth Klára); Antal; László †; Pál † 1846. (Szentmiklóssy Teréz); Tamás; János; József; Tamás (Kollener Teréz); Zsuzsa (Viczmándy Victor); Teréz sz. 1822. (Urbán Ferencz); Ágoston sz. 1819.; Mária sz. 1818.; Karolina sz. 1857.; Zsófia sz. 1859.; Dénes sz. 1798. (1. Kelemeny Ludov. 2. Ottlik Teréz); György sz. 1798. (Horváth Julianna); Klára sz. 1800.; Ambrus sz. 1805. (Csirszky N.); Teréz sz. 1810.; Imre sz. 1813.; Ilona † 1850.; Ádám sz. 1834.; Antal sz. 1838.; Ambrus sz. 1840.; Julianna sz. 1841.; Rudolf sz. 1842.
VI. tábla. Andárs; János; Péter (1. Jeszenszky N. 2. Sinapi N.); Simon; Gábor; János; Folyt. VII. táblán.; László; György; Ilona (Malatinszky György); István †; Mihály; N. (Skrabákné); Sándor; Ádám; Miklós; Ferencz (b. Szopek); Gábor (sánta); Ferencz; Sándor; N. (Kelecsényi); Gáspár; N. kertész; N. tizedes
VII. tábla. Simon, ki a VI. táblán. (Krasznecz N.); Simon 1706–1716. Árva v. alispán (Raksányi Anna); Gábor (Kubinyi Erzse); Ádám 1723. Árva v. szbiró (Baan Magdolna); Simon (1. Luby Klára 2. Szent-Iványi Ilona 3. Zathureczky); Imre (Okolicsányi N.); László (Hodossy Bora); Folyt. VIII. táblán.; Folyt. IX. táblán.; Simon; László; István; Julianna (Nemes); Pál; Imre †; Mátyás ügyvéd; János testőr; Miklós †; József; Ferencz Árva urad. pénztárn.; Simon huszár hadn.; Sámuel év. lelkész esperes Lestinán 1829.; Anna (Baranyi); Éva (Smidt); Teréz (1. Trajtler N. 2. Nedeczky); Erzse (Korodinyi); Márton; Mátyás; Karolina hajadon; Elek ügyvéd; Pál; János
VIII. tábla. Ádám, ki a VII. táblán. 1723. árvai szbiró (Báan Magdolna); András (Lehoczky Zsuzsa); Ilona (Nedeczky Mihály); Klára (Párniczky Mihály); Dániel; Mihály; József; Zsuzsa; Pál
IX. tábla. Gábor, ki a VII. táblán. (Kubinyi Erzse); Ádám 1751–1765. árvai alispán (1. Köröskényi Bora 2. Szörényi Bora); Zsuzsa; Gáspár (1. Köröskényi Anna 2. Lehoczky Kata); László Pozsonyban †; Gáspár (1. Köröskényi Anna 2. Lehoczky Kata); Gáspár †; Antal szeg. ügyvéd; Gábor; Károly; Ignácz; Sándor árvai alisp. 1823–1827.; János sz. 1789. 1828. árvai urad. számvevő; Lénárd; Ámánd (gr. Csáky N.-Beczkón); Gábor tbiró † 1855. Körmösházán; Alfréd (gr. Berényi N.); Amánda (Ambró Albert); Henriette (Bobok Gusztáv); János árvai jegyző 1830.; Péter árvai cs. k. törv. üln. 1852. (Reviczky Coelestina); Márk árvai esküdt 1848. előtt; Arnold 1862. árvai nljegyző; József-Károly kir. tanácsos 1781–1810. árvai alispán (Novotha Bora); Francziska (Szent-Iványi Antal); Teréz (Szmercsányi Antal); Antal †; Mihály †; Tamás †; Zsuzsa (Lokcsánszky János); Janka; József kal árvai főjegyző Dun. inneni kerül. táblai ülnök (Bajcsi Ludovika); Antal árvai főszbiró (Zmeskal Jozéfa); Bora (Androvics János); Anna (Koroda Gáspár); Teréz (Görgey József); Coelestin (Reviczky Péter); Lajos; Kálmán testőr; Aurél árvai aljegyző †; Luczián; Antonia (Boronkay)
X. tábla. Idősb János Mihály ágából 1664.; Dániel 1691–93. árvai szbiró.; György; Erzsébet; András 1704. (Mesko Dora); János; András Liptóban Lubellén; Zsófia (Chodák); Sámuel 1731. oszt.; Mihály árvai esküdt 1731. osztoz. Trnocska; János Sáros megyében; Márton 1804. oravkai plébán.; György; János; András kapitány †; Miklós capucinus; Mátyás †; János (Okolicsányi); János †; Sámuel †; András; Jónás árvai szbiró † 1831. Tályán; János (Bajcsy N.); István †; Ferdinand †; Róza (Janovicz Dániel); János; András őrmester † a Rajnába Tályán; József †; Mihály; Mátyás elveszett; Dániel anyja által elvitetett; János †; András †; Antal †; János †; András †; János †; József capucinus; Antal ; János; Szerafin irg. barát; Mihály; Imre lak. Pozsonyban 1829.; Mihály; János; Pál; Imre sz. 1814. jul. 22. pozsonyi sóhívat.
E táblázatok mutatják a Reviczky családnak lehetőleg összeszerkeszthetett nemzékrendét, melynek hiányait az alább mondandókban kifogjuk jelölni.
A nemzetség másod őse Hotimérnek egyik fia Lodán, I. Lajos királynak 1348. évi oklevelében* „Lowdanus de Arva” néven fordul elő, a midőn fiai János és Benedek nevezett királytól Ipoly árvai várnagy ellenében parancsot nyertek, hogy a nevezett várnagy a tőlök Donch mester idejében jogtalanúl elfoglalt rétet, mely a Valch nevű havasok aljában fekszik, vissza adja, és őket Revisnai birtokok békés birásában fentartani tartozzék. Ezen oltalomlevelet Benedeknek fiai János és Mátyás részéer 1460-ban a turóczi káptalan is hiteles átíratban kiadta.
Mely velem másolatban közöltetett.
Tekintve a családfát, Lodán testvérének Bodornak (Wodur) fia volt Domokos, ennek fia volt II. Miklós, kiről még szólani fogunk.
Lodán másik testvérének I. Miklósnak fia volt Balás, ennek fia volt János.
Lodán az emlitett János és Benedeken kivűl még Márk, Péter, Dienes és Orbán fiai voltak.
Az eddig elésoroltak közűl Domokos Bodornak fia, és Dienes Lodánnak fia 1350-ben I. Lajos királytól a Hodochin folyó és Javra pataka körül az árvai kerületben (in districtu de Arva) hat ekényi földet* kaptak királyi adományban.
Turóczi Regestr. Engelnél Monument. 72. Ez jelenleg teszi Nemes Dedina egy részét, melyet jelenleg Suffa család bir. Szontagh Dán. közl. szerint.
Péter (Lodánnak fia) 1355-ben I. Lajos királytól a Hotochin és Ivatra (vagy javra) pataka közt tizenkét ekényi földet kap, a mai nemes Dedinát s okmányosan kimutatható őse lőn a Dedinszky családnak.
1391-ben I. Miklósnak Balás fiátóli unokája János, a maga hotochini birtokát eladja Domokos fiának II. Miklósnak és I. Dienes fiának I. Bálintnak, melynél fogva 1391. sept. 27-én Bebek Imre országbiró birtokjogi vizsgálásakor a hodochini földre nézve csak nevezett két szerző II. Miklós és I. Bálint mutatták fel okmányaikat.*
Regestrum de Turócz u. ott.
Bodornak ágán II. Miklósnak, ki 1399. évi okmányban de Revisnye, 1415-ben de Hodochin iratott, fiától Mártontól, ki 1449-ben revisnei Jánostól, Andrástól és Lászlótól megveszi a többi hotochinii (nemes dedinai) birtok részeket, származnak állitólag a Suffa (vagy Zsuffa) Kangyerka és Kupcso Nemes-Dedinán birtokrészes családok, melyekről a maga helyén van emlékezet.
Lodánnak I. Miklós testvérétől a Csutka család származtatik.
Lodánnak hat gyermeke közűl Benedeknek ismerjük fiait: Jánost és Mátyást; I. Jánosnak fiát Györgyöt. Lodán Orbán nevű fiától állitólagosan a Matejecz család eredeztetik. Minket itt Lodánnak csupán I. Dienes fia érdekel, kinek fia I. Bálint, lett a Reviczky család gyök-őse.
E családoknak ilyeten vér és jog közössége a hotochini vagy nemes-dedinai birtokra nézve fenállott egészen 1630. évi marczius 18-káig, a midőn a Reviczky család a még akkor létezett jogát a hotocsini vagy nemes-dedinai birtokrészre 350 magyar forintért Suffa, Burián, Kangyerka máskép Kupcso családokra örök időkre átruházta. Mint emlitők, e törzsből származtatják magokat a Csutka és Matejecz családok is, a Matejecz név onnan vette nevét, mert ágokból többen Mátyás nevet viseltek. Mind a két utóbbi ivadék is máig megtartotta revisnei ősi székhelyét, s birtokát, noha a fő ágazat által több izben, névszerint a Csutkovszky rész végett 1557-ben is megpöröltettek.
De kövessük a Revisnei ágazat sarjadozását.
1437-ben (die festi B. Mariae Virg.) Váczon kelt oklevélben Benedeknek és Lászlónak Revisnai Bálint fiainak panaszok folytán Zsigmond király a turóczi conventhez parancsot ád, mely szerint ez a nevezettek részére Nagyfalvy Györgynek fiai Pál és János ellen tanuvallatást tétessen a revisnyei határban tőlök elfoglalt egy jobbágyi telek iránt, mely panasz alapossága a nevezett Conventnek azon évi (feria 5-ta post festum beati Jacobi apostoli kiadatott) jelentése szerint be is bizonyult.
1454-ben Timóth vértanú napján a turóczi convent előtt Revisnai Benedek fiai János és Mátyás, nem különben Lászlónak fia László, és Jánosnak fia György, ismét a nagyfalvi lakosok ellen tiltakoztak bizonyos földjeiknek stb. elfoglalása miatt.
1460-ban János és Mátyás, néhai Revisnai Benedeknek fiai átiratják I. Lajos királynak 1348-ban Ipoly árvai várnagy elleni ótalomlevelét.
1475-ben feria 6-ta prox. post festum Visitationis B. mariae Virg. Budán kelt Mátyás király uj adomány levele a revisnyei birtokról néhai Revisnyei Benedek fiai János és Mátyás részére, mely birtokba a turóczi convent által isztebnei Dávid László közbejöttével (a nagyfalviak ellentmondása mellett, mely utóbb törvény utján nem igazolhatatott) be is iktattattak.
1550-ben feria 5-ta prox. ante festum nativitatis B. Virg. Mariae a szepesi káptalan előtt Revisnai István, testvérei Mihály és Menyhért neveikben is, ugy atyafitestvére (patruelis frater) Tamás és ennek fia János, nem különben Györgynek fia Tamás és néhai Otthmár Mátyásnak fia Pál nevében is tiltakozik Árva vár urai, jelesül pedig az akkori vár úr Zedniczky Wanyek, úgy a nagyfalviak és nagy bisztricziek ellen revisnyei határukban bizonyos Podvaleczku na Glogove nevű rétjök elfoglalása miatt.
1584-ben sz. János evang. napján ismét a szepesi káptalan előtt tiltakoznak Reviczky András és Tamás, Dedinszky János és pedig nevezett András még másik Reviczky András és Jánosnak, Tamás pedig István, János, György és Ferencz fiainak, úgy Sámuel és Gáspár testvéreinek neveikben is Abaffy János Árva vári tisztartó ellen, ki néhai Thurzó Ferencz árvai főispánnak fia Thurzó György parancsából revisnyei birtokaikban az ellentmondókat háborgatta.
1607. jul. 18-án revisnei Reviczky Tamás az egész Reviczky nemzetség nevében Árva megye közönsége előtt tiltakozik Veliczne helység lakói ellen, a revisnyei erdőknek elfoglalása és használása miatt.
Eddig a család fenmaradt okmányainak kivonata. Mi már a családfát s a család tagjait illeti, azokról röviden a következő adatok közölhetők:
A családfa alapjául azon szerkezet szolgált, melyet a család egyik jeles tagja Reviczky János referendarius 1723-ban készített, melyre nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy az az I. táblán lényegesen eltér egy másik* velem közlött szerkezettel, melyet némileg az oklevelek bizonyitó foglalatai szerint kiegészitésül sőt igazitásul is kellett használnom. Reviczky János táblázatán Lodánnak csak három fia Márk, Benedek és János vannak megnevezve; míg a másikon a közös törzsű kiágazott családok gyökei is megnevezvék. Reviczky János táblázata szerint Lodánnak fia Benedek* nemzé Dienest, ennek fia Bálint, ennek II. Benedek és László, ennek ága úgy sarjadzott, mint táblánkon látható; II. Benedektől szintén úgy származott le a család, mint itt előadatik.*
Szontagh Dán. úr által a család fészkéből Árva várm. közölve.
Ellenben a másik szerkezet szerint Lodánnak Dienes fiától ered a mostani ivadék eképen; Dienesnek fia Bálint, ennek fiai Mátyás, II. Benedek, és László, ennek László, II. Benedeknek fiai János és Mátyás, ennek István, Jánosnak pedig Gáspár, György, Mihály és Tamás.
A különbség a két szerkezet közt az, hogy míg Reviczky János táblázata szerint az egész mostani ivadék II. Benedek fiának Jánosnak György fiától származó I. Sámuel és I. Tamástól ered, a másik szerkezet szerint II. Benedek fiának Jánosnak unokája György nemzé I. Sámuelt az egyik mostan élő vonal gyök-ősét, a másik vonal pedig II. Benedeknek fia Mátyástól származnék úgy, hogy Mátyásnak fia lett volna István, ennek Tamás, a ki a mi táblázatunk szerint egy azon Tamással, ki a III. táblázaton áll, és ki a többi közt a bihari és grófi ágnak is törzs őse volt.
Ellenben a másik szerkezet szerint Lodánnak Dienes fiától ered a mostani ivadék eképen; Dienesnek fia Bálint, ennek fiai Mátyás, II. Benedek, és László, ennek László, II. Benedeknek fiai János és Mátyás, ennek István, Jánosnak pedig Gáspár, György, Mihály és Tamás.
A különbség a két szerkezet közt az, hogy míg Reviczky János táblázata szerint az egész mostani ivadék II. Benedek fiának Jánosnak György fiától származó I. Sámuel és I. Tamástól ered, a másik szerkezet szerint II. Benedek fiának Jánosnak unokája György nemzé I. Sámuelt az egyik mostan élő vonal gyök-ősét, a másik vonal pedig II. Benedeknek fia Mátyástól származnék úgy, hogy Mátyásnak fia lett volna István, ennek Tamás, a ki a mi táblázatunk szerint egy azon Tamással, ki a III. táblázaton áll, és ki a többi közt a bihari és grófi ágnak is törzs őse volt.
A családnak az előterjesztett tíz táblázaton sem adjuk teljes származási kimutatását, mint az abból kitünik, hogy a családnak több egyes tagjairól vannak biztos adataink, a nélkül, hogy neveiket a családfákon kimutathatnók, mint ezt alább látni fogjuk; sőt a családfákon állókra sem birjuk teljes biztossággal alkalmazni egyes adatainkat, melyek e családot illetik, ennélfogva minden kijelölés nélkül évrendben adjuk itt névsorát azon Reviczkyeknek, kik Árva megyében közhivatalos pályán forgottak, mint következik:
1463. 1473. R. Mátyás szolgabiró.
1510. Tamás és György törvényszéki birák.
1558. Mihály esküdt.
1572. András szolgabiró.
1579. Simon Árva vári várnagy.
1589. 1604. Tamás szolgabiró.
1608. András és Tamás esküdtek.
1634. Mihály esküdt.
1646. János alispán.
1653. 1654. Péter szolgabiró, András esküdt.
1650–58. Simon árvai várnagy.
1659. 1661. Simon alispán.
1660–1661. Péter szolgabiró.
1661. János és András esküdtek.
1671–1674. Péter szolgabiró.
1673. Mátyás szolgabiró.
1677. Dániel szolgabiró.
1679. Simon árvai várnagy.
1680. Mátyás alispán.
1683. Mihály árvavári vám jövedelmek főnöke; Mátyás árvavári tiszttartó.
1691. Simon megyei jegyző, Sándor szolgabiró.
1694. Mátyás alispán.
1695. Sándor szolgabiró, Dániel szolgabiró.
1703. Mátyás Árva uradalmi praefectus.
1704–1712. András megyei jegyző.
1706–1716. Simon alispán.
1723. Ádám szolgabiró.
1731. ifj. Ádám esküdt.
1736–44. Ádám árvavári uradalmi tiszttartó.
1745–55. Márton Árva uradalmi jogigazgató.
1750–1765. Ádám Árva megye alispánja.
1781–1812. Józs.-Károly alispán s kir. tanácsos.
1789–1828. János-Thadé uradalmi számvevő, gyámnok s levéltárnok.
1790. Antal szegények ügyvéde.
1804. Márton oracskai plébános.
1810. Jónás szolgabiró, Ferencz uradalmi pénztárnok.
1820. Sámuel lestinei evang. lelkész.
1823–27. Sándor alispán.
1830. József-Kal. főjegyző, utóbb nagyszombati kerül. táblai ülnök, Antal főszolgabiró.
1839. Aurél megyei jegyző.
1846. Péter hadi főadószedő, 1850. Árva megyei cs. kir. törvényszéki ülnök; Elek táblabiró, előbb gr. Wolchenstein ügyvéde; Márk esküdt, András árva uradalmi pénztárnok.
1856. Pál Árva megyei irodai tiszt, 1861. esküdt.
Az Árva megyeiek közűl voltak még János és Kálmán m. kir. testőrök, Mátyás ügyvéd, Ignácz jesuita, Seraphin irgalmas szerzetes, Miklós és József kapuczinus szerzetesek, Simon huszár főhadnagy, András kapitány, és főleg Tamás alezredes.
A családnak több ága más megyékbe telepedett, ezek közűl egyik nevezetesebb a Bihar megyei ág, mint a III. táblán láthatjuk. Közűlök Jánosnak fia Imre szül. Derecskén 1724-ben, két két neje volt: Orosz Rozália, és Niczky Rozália, ezektől többi közt gyermekei:
a) József kir. táblai ülnök s kir. tanácsos. Nejétől Laczkovich Annától három gyermeke maradt, ugymint: 1. Imre, hosszú évek során a magyar kormányszékek mellett hívataloskodott, és az 1848. év előtti időkben hétszemélynök volt. Nejétől Orosz Eleonorától gyemekei István és Anna. 2. Ádám a család fődísze, született 1786. majus 23-án, nevelését a bécsi terezianum intézetben kapta, hol kivált a jogtudományok tanulásában annyira kitünt, hogy a vizsgálaton jelenvolt I. Ferencz király által gyémántos arany gyűrűvel jutalmaztatott meg; s mindjárt azon időben 1805-ben a királyi ügyészségek egyikénél Galicziában alkalmazást nyert, 1807-ben ott a kormányszéknél, 1808-ban a cseh-osztrák egyesűlt udv. kanczelláriánál fogalmazó, 1809-ben a gróf Sztáray 33-ik sz. m. gyalog ezrednél önkénytes hadnagy lett, s részt vett a Regensburg, Aspern és Wagram melletti csatákban. 1811-ben kir. táblai ülnökké, és királyi kamarássá neveztetett, 1814-ben a velenczei cs. kir. kormányszéknél valóságos tanácsossá, 1815-ben az ausztriai s szardiniai hadseregek élelmi főnökévé, ezután a montblanci, iserei, s Rhodanus melléki departamentok parancsnokává neveztetett, s ügyes s hasznos hű szolgálatai meghozták neki a Leopold rendjének keresztjét is. 1818-ban a Lombardia és Velencze királyságok kamarai előadójává, 1819-ben udvari tanácsossá, 1822-ben a gallicziai királyi főkormányszék alelnökévé, 1823-ban államtanácsossá, 1825-ben a cs. kir. udvari közönséges és pénzügyi kamara alelnökévé, majd 1825. sept. 9-én gróffá neveztetett, 1826-ban m. kir. udv. alkanczellár s királyi fő udvar mester lett, mint ilyen az ország zászlósai s szent István rend középkeresztes vitézei közé emeltetett, végre 1828. april. 25-én m. kir. udv. főkanczellár s a szent István rend kanczellára lőn, s magas hivatalát azon évi május 1-én átvette, ugyan azon évi junius 9-én Borsod megyei főispánságába is beiktattatott. Ezen méltóságok mellett egyéb kitüntetésekben is részesült, birta a szardinai királyi sz. Móricz és Lázár briliantos nagy keresztjének rendét, 1831-ben a m. tud. akademiának is tiszt. tagjául választá, 1836-ban főkanczellári tisztétől megválván, a toskánai udvarnál ausztriai követ s meghatalmazott minister lett, mely magas méltóságtól végre szintén búcsút vévén, Bécs mellett a szentkereszti klastromba vonult, hol 1862-ben érte érdemdús életének végét. Halála után kanczelláriai egykori hátra maradt iratait lepecsételt csomagban a cs. kir. Fölség kezeihez kivánta juttatni. Nejétől báró Sumlanszka Szidoniától egyetlen leánya Ada szintén elhalt.
b) Mihály szül. 1760-ban, meghalt 1839-ben, hitvesétől Namesnyi Rozáliától a táblán látható hat gyermeke közűl fia Menyhért szül. 1800-ban, 1847. előtt a debreczeni kerületi tábla ülnöke, 1848-ban Debreczen város polgármestere, s országgyülési képviselője, 1849. után Bihar megyei cs. kir. főnök, 1862-ben udvari tanácsos, nejétől Kelemény Jozefától gyermekei a táblán láthatók. Másik fia László (szül. 1805.) kinek neje Stachó Karolina, ettől egyetlen fia Szevér (szül. 1840.) ki a mult év óta a hirlapirói pályán termékeny tolla által maga iránt figyelmet s szép reményt ébresztett.
A IV. táblán András ága látható, ennek nejétől Nedeczky Juliannától fiai József, János, Simon és Márton. Ezek közűl János a bárói ág alapitója lőn. Ő 1760-ban a M. Terézia királyasszony alatt a cs. kir. hadak egyik hőse volt, s elszántságánál s hadi érdemeinél fogva tábornokságra, s 1773-ban birodalmi báróságra emeltetett. Nejétől báró Perényi Rozaliától András és Mihály fiain kivül több leánya maradt, kik közűl Judit ritka szép női tulajdonai által Hohenlohe-Waldenburg Schillingfürst Albert uralkodó herczegnek neje s 1803-ban Károly uralkodó herczeg anyja lett, ki életnagyságú öt láb magasságú arczképével 1803-ban Reviczky Józs.-Károly Árva megye volt alispánját ajándékozván meg, az jelenleg is a család székhelyén Revisnyén látható. János tábornok András fiától eredt kis unokájában Ferenczben 1831-ben a bárói ág kihalt.
A II. táblán I. Sámuel ágán láthatjuk azon Sándort, kinek neje Nedeczky Ilona volt, s ettől gyermekei: János-Ferencz, Anna-Mária Thurzó Jánosné, és Imre valának. Ezek közűl
János-Ferencz 1723-ban Zemplin megy. követ s főjegyző* a XVIII. század második negyedében 1730–31-ben szepesi, majd pozsonyi kamarai tanácsos, kir. ügyigazgató* a m. kir. udvari kanczelláriánál referendarius tanácsos volt, és hivatalos szorgalmáról és tehetségéről e kormányszék levéltára tanuskodhatik. Feleségétől Barthodeiszky Anna-Máriától két fia Antal és Károly, (némely genealogiák szerint még Imre is) maradtak. Ezek közűl
Szirmay C. Zemplin not. hist. 312. 329.
Bel M. Notitia nova I. 461.
Károly 1736-ban született Revisnyén.* A politikai pályára lépvén Konstantinápolyban az ausztriai követségnél hívataloskodott, majd 1772–73-ban a varsói udvarnál képviselte a bécsi udvart, s midőn Gallicziának s Lodomeriának Magyarországhoz csatlása érdekében egyik befolyásosb tanácsadó volt; utóbb a berlini, majd a bádeni udvarnál volt követ, végre II. József császár alatt császári minister, egyszersmind cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, és szent István rend közép keresztese. Kitűnő tulajdonai közé tartozott roppant nyelvismerete, s általában nemcsak a nyugoti miveltebb nyelvekben, de a keleti héber, török, arabs és perzsa nyelvekbeni is jártassága. Konstantinápolyban hosszabb ideig való tartózkodása alatt egy arabsnak „a török hadi rendtartásról” irt munkáját franczia nyelvre, Haesiphus (Hafiz ?) persa költő verseit pedig latinra fordította s Bécsben 1767-ben ki is nyomatta. Latin s görög nyelven remek irókból igen kitűnő könyvgyüjteményt szerzett, melyet azonban utóbb. Londonban eladott. Gyermekei nem maradtak.
Wallaszky C. Hist. Litt. Hung.
Imre Sándornak Nedeczky Ilonától született fia a XVIII. század második negyedében a tiszántuli kerületi tábla ülnöke volt, nejétől nosziczi Thurzó Juliannától fiai Ágoston és János Bihar megyei tábla birák voltak. Jánosnak neje Lanthaler Jozefa, kitől fia Gábor előbb Bihar megyei szolgabiró, utóbb Debreczen város birája volt, és feleségétől Baranyi Judittól a táblán látható gyermekei közűl Frigyes szül. 1798-ban, 1854-ig Bihar megyei cs. kir. törvényszéki ülnök; meghalt 1856-ban. Ennek a táblán látható kilencz gyermeke közűl Sándor 1855-ben a nagyváradi cs. kir. helytartóságnál, 1861-től Budán a m. kir. helytartóságnál fogalmazó.
Számtalan tagja volt s van még a Reviczky családnak, kik az ősi székhelyből kiköltözvén, helyöket a táblázaton ki nem mutathatjuk, ezek közűl ismeretesek a következők:
Imre-(Ferencz) 1698-ban Ugocsa vármegyénél jegyző, 1705-ben nagyszőllősi harminczados.*
Szirmay C. Ugocsa p. 57.
István 1730-ban tasnádi harminczados.
Trencsin megyében 1730-ban Vadicson György, testvére Mátyás Abauj megyében. Kristóf Sáros megyében Gergelylakon, József Margittán, András Marmaros megyében laktak. A Marmaros megyei ág 1828-ban Árva megyétől vett ki nemesi bizonyitványt.
Árva megyéből az ujabban kiköltözöttek közé tartoznak a beczkóiak Trencsin megyében és zsigárdiak Pozsony vármegyében; amazok e század elején Reviczky Amand által, ki Csáky grófnőt vévén nőül, ezzel kapott beczkói jószágára települt, és Alfréd, Amanda és Henriette magzatokat nemzett; – a zsigárdiak pedig Imre személyében 1829-ben vettek ki Árva megyétől nemesi bizonyitványt.* Ez utóbbiak az úgy nevezett Ternocska vonalból valók.
Szontagh Dán. közl.
Az itt közlött családfa tökéletlenségét mutatja a következő lajstrom is, mely szerint, habár a nevezendők mind Árva megyében viseltek hivatalt, a családfán nem találhatók. A névsor következő.
1579-ben élt Simon árvai várnagy.
1608-ban Tamás Árva vármegyei esküdt.
1653–1661. és 1671–1674. Péter Árva várm. szolgabiró.
1650–1658. 1679. Simon árvai várnagy, 1659–1661. Árva megyei alispán.
1677. Dániel Árva megyei szolgabiró.
1677. Mátyás Árva m. szolgabiró. 1680. alispán, 1683. Árva vári tisztartó, 1694. alispán.
1691. Simon Árva várm. jegyzője.
1695. Dániel Árva v. szolgabiró.
1703. Mátyás Árva uradalmi praefectus.
1736–1744. Ádám Árva uradalmi tisztartó.
1745–1755. Márton Árva uradalmi jogigazgató.
1840. András Árva uradalmi pénztárnok.
1861. Pál (Laszkovje) Árva m. esküdt.
A család czímere – mint följebb a metszvény is ábrázolja a bárói ág czímere szerint ez: a paizs kék udvarában zöld téren pánczélos, s sisakos lovas vitéz vágtat fehér lovon, jobb kezével kivont kardot villogtat, nyeregtakarója vörös, a paizs jobb oldali szögletében arany csillag, a balban ezüst félhold ragyog. A paizs fölötti bárói koronán sisak és azon ismét korona áll, melyen három kinyilt piros rózsa virít, zöld leveles ágain. Foszladék mindkét oldalról ezüstkék.*
Adámi, Scuta gentil. tomo X.
