Rauber család. (Plankensteini, báró.)
Rauber család. (Plankensteini, báró.)
Jelenleg Erdélyben élő, krajnai eredetű régi család.* Egyik ága állitólag plankensteini* a karlstetteni Rauber Leonard személyében 1516. dec. 24-én birodalmi báróságra emeltetett.
L. Goth. Genealog. Taschenbuch der freyh. Häuser 1849. 327–330. lap, hol családi történetök olvasható, elég mesével vegyítve, milyenek, hogy előbbi nevök Engelschalk lett volna, és hogy e család névre utalólag kapták 1681-ben czímerökre a harmadik sisakra az angyalt (engel) holott az valószinűleg a bárói czímert nyert Otto-Henrik felesége Engelhaus Orsolya nevénél fogva juthatott oda. Továbbá, hogy hajdan Krajnában szabad rablási joggal birtak volna, és innen támadt volna a Rauber név. Alaptalan ráfogások.
Kővárinál id. m. 213. hibásan áll Frankensteini Plankenstein helyett, ugyan ott hibás a családfa is a gothai Almanachhoz mérve.
A család származását 1370. évtől bizonyos Rauber Mátétól szakadatlanul hozza le, nekünk elég lesz megemlitenünk, hogy a XVII. században élt plankensteini Rauber Fridrik, meghalt 1618-ban, ennek neje volt báró Moschkon Kata, ettől lett fia Ádám, kinek neje b. Haller Márta, ettől két fia maradt: 1. Veit-Kristóf, és 2. Otto-Henrik, kik közűl az előbbi Weineck és Kreutbergről neveztetett, a másik Krajnában hívatalfőnök volt; mindketten 1681. april. 12-én Bécsben kelt diplománál fogva báróságra emeltettek. Otto-Henrik még 1663-ban nősült, felesége Engelshaus Orsolya volt; ettől született fia György-Zsigmond, meghalt 1721-ben. Hitves társától Witzenstein Erzsébettől két fia maradt: Károly-Bernát és János-Jakab.
Károly-Bernát meghalt 1749-ben, neje gróf Lichtenberg M. Franciska volt. Ága báró Rauber Lajos kremsíri prépost és kanonokban kihalt.
János-Jakab weineczki és winkeli birtokos, nőül vette gróf Auersperg M. Antoniát. Meghalt 1772-ben. Ennek fia Miklós plankensteini báró Rauber, született 1743. mart. 14-én, katonai pályára lépvén, Erdélyben a 2-ik székely ezrednél százados, utóbb alezredes lőn. Ott házasodott meg, nőül vévén az utolsó Dániel leányt Jozefát, ez uton uj hazájában birtokossá lesz, és 1792-ben mint százados honfiusitásért folyamodik, 1810-ben mint alezredes, 46 évi szolgálata jutalmául ismét honfiusitását sürgeti, 1837-ben a rendek fölajánlák, és így lőn 1846-ban Erdélyben honos a család.
Miklósnak, ki 1817. oct. 20-án halt meg. b. Dániel Jozéfától († 1822.) következő kilencz gyermeke született:
1. Jozefa szül. 1786. mhalt 1826. aug. 28-án.
2. II. Miklós szül. 1788. a Máriássy gyalog ezredben főhadnagy volt. Meghalt 1812-ben.
3. Károly szül. 1790. nov. 29-én, mint katona 1848-ig szolgált, s az orláti 12. sz. oláh erd. határ ezred ezredese volt, és ezredesi ranggal nyugalomba lépett, több országgyülésen kir. hivatalos volt. Felesége sepsi szent-iványi Pócsa Veronika, kitől gyermekei:
a) István cs. kir. százados.
b) Károly cs. kir. hadnagy, és
c) Mária.
4. Ferencz szül 1797-ben.
5. Teréz szül. 1798-ban.
6. János szül. 1799. szintén katona.
7. József szül. 1800-ban, a 11. számú cs. kir. gyalog ezredben ezredes és m. Frankfurtban parancsnok 1855-ben.
8. Róza szül. 1802-ben, Simén Györgyné.
9. Ferdinánd szül. 1803-ban.
Károly valamelyik testvérének gyermekei:* László, Mária Dániel Gáborné, Gyula, Ottó és Ágnes.
Kik Kőváry szerint Károlynak gyermekei, de a góthai Almanach nem említi. Ugy látszik, Ferdinandnak a gyermekei?
A család leszármazási fája következő:
Rauber Ádám (b. Haller Márta); Veit-Kristóf 1681. báró; Ottó-Henrik báró 1681. (Engelshaus Orsolya); György-Zsigmond † 1721. (Witzenstein Erzse); Károly-Bernát † 1749. (gr. Lichtenberg M. Fr.) †; János-Jakab † 1772. (gr. Auersperg M. Ant.); Miklós alezredes szül. 1743. † 1817. (B. Dániel Jozéfa); Jozéfa sz. 1786. † 1826.; II. Miklós sz. 1788. főhadn.; Károly sz. 1790. ezredes (Pócsa Ver.); Ferencz sz. 1797.; Teréz sz. 1798.; János sz. 1799.; József szül. 1800. alezr.; Róza sz. 1802. (Simén György); Ferdinand sz. 1803.; István százados; Károly hadnagy; Mária
Lakfészkök a székely föld, hol az ősi lakot Olasztelkén most Ferdinand birja.
Czímerök négyfelé osztott paizs, az 1. és 4-ik ezüst udvarban egy, csak teste előrészével látható, befelé forduló vadbika szemlélhető, orrában arany gyűrű függ; 2. és 3-ik udvar rézsutosan két sorban fekete és ezüst pólyákkal telik meg, a paizs fölött három koronás sisak áll; a középsőből fehérfátyolos, vörös övű angyal emelkedik ki, jobb kezével trombitát tart ajkával s azt fujja; a jobb oldali sisakból bika, a baloldaliból sasszárny emelkedik ki.
E család ősei közűl való azon Rauber Kristóf lajbachi püspök is, ki a XVI. században hazánk történetében nevezetesen az 1527. évi trónküzdelmek viszonyaiban ismeretessé tette magát.*
Jászai P. A m. nemzet napjai a mohácsi vész után 129. 193. 410.
