Raisz család. (Kassai.)
Raisz család. (Kassai.)
A XVII. század elején Raisz János a szepesi kir. kamarai igazgatóságnál szolgált, s a törökök és Bocskai elleni hadjáratok alkalmával hadi biztosúl alkalmaztatván, ezen téren szerzett érdemeiért II. Mátyás király által 1609. évi octob 12-én kelt czímeres levélben, mint Abauj megyei születésű „Kassai” előnévvel, hitvesével Ugróczi Borbálával együtt nemességgel jutalmaztatott.*
Családi közlés szerint.
Jánosnak utódai közűl, kik a szepességben laktak, II. György a múlt század végén hangzóbbá tette családja nevét, miután mint előkelő táblabiró, és az akkori időben a szepességen hatalmas gróf Csáky család jogigazgatója a megyei közéletben tevékenyebb részt vett; s még inkább kitüntette magát az által, hogy a francziák elleni hadjárat kiadásainak fedezésére s a megyebeli adózók között több izben uralkodó inség enyhitésére tetemes adakozásokat tett; mely áldozatos készségiért s egyéb érdemeiért 1794. és 1815-ben a főmélt. m. kir. kanczellária útján legnagyobb elismerésekben részesült.* Meghalt 1821-ben. Nejétől Petykó születésű hölgytől három gyermeke maradt: 1. Alajos, ki 1827-ben magtalanúl halt meg, 2. III. György kiről alább; és 3. Ágoston, ki Szepes vármegyének hosszabb ideig pontosságáról ismeretes levéltárnoka volt. Meghalt 1844-ben.
1794. mart. 12-én Bécsben kelt leirat. – 1815. jun. 30-án a megyéhez intézett leirat: és 1824. dec. 7-én 907. sz. alatt kelt megyei határozat.
III. György szül. 1781-ben. Nőül vette 1805-ben csépánfalvi Teőke Apollóniát. A megyénél mint nemesi pénztárnok szolgált és különösen 1809-ben a nemesi sereg fölszerelésében és 1831-ben a cholera és paraszt lázadás alkalmával mint határszéli főbiztos érdemeket szerzett.* 1825-ben vegyes kir. adomány czímen megszerzé a Lublói várat és onnan „lublóvári” elő-nevét vevé. Megnevezett nejétől következő négy gyermeke maradt:
Erről szól a megyei jegyzőkönyv 1831. évi octob. 11-én 886. sz. alatt kelt végzése.
a) Sándor ki meghalt 1827-ben.
b) Anna született 1811-ben, férjhez ment Máriássy Ádámhoz.
c) Gyula, született 1813-ban, a Miklósnevű huszároknál szolgált, és özvegy Birónét, született marocsai Hendrey Klárát vette nőül. És végre
d) Szilárd (Constantin) szül. 1819-ben, ki családja nevét szintén emelte. A megyénél mint aljegyző kezdett szolgálni s az irodalmi téren is, mint a Pesti Hirlap levelezője ismeretes volt, 1848-ban a pesti nemzetgyülésen megyéjének egyik képviselője lévén, a kormány párthoz tartozott. 1850. után Szepes megye törvényszékének ideiglenes ülnöke, 1853-ban az eperjesi kerületi főtörvényszék segéd előadója lett, 1854-ben pedig véglegesen főtörv. széki tanácsosnak s az állandó fegyelmi bizottmány tagjának neveztetett ki. 1861-ben Pesten a királyi tábla ülnökévé lőn. Nejétől budavári Ujházy Máriától született három gyermeke a táblán látható.
A család leszármazása következő:
Raisz János ns. lett 1609. (Ugróczi Bora); I. György; II. János; III. János; András 1760. 1781.; II. György tbiró † 1821. (Petyko N.); Alajos † 1827.; III. György szül. 1781. (Teöke Apolló); Ágoston megyei levéltárn. † 1844.; Sándor † 1827.; Anna sz. 1811. (Máriássy Ádám); Gyula sz. 1813. (Hendrey Klára); Szilárd sz. 1819. kir. tábl. üln. (Ujházy Mária); Mária szül. 1847.; Aladár sz. 1852.; Ernő sz. 1854.
A család czímere – mint följebb a metszvény mutatja – ezüst udvarú paizs, melyen egymás fölött két vízirányos zöld szelemen (a czímerlevél szavai szerint: lamina) vonúl keresztül, a felsőben ezüst félhold, az alsóban arany csillag ragyog, a paizs jobb oldali felső szegletéből rézsutosan a baloldali szegletig vörös szelemen vonúl le, melyben egy, hátulsó lábain ágaskodó szarvas az előtte magaskodó sziklából eredő forráshoz lehajlik. A paizs fölötti sisak koronájából szétterjesztett szárnyakkal grif emelkedik ki, kitátott szájjal és kiöltött nyelvvel, első lábaival három liliomot tartva.
Raisz nevű család Gömör vármegye nemessége sorában is áll; sőt Baranya megyében is honos, hol Raisz Dániel 1832-ben a mohácsi járásban alszolgabiró volt. Egyébiránt ez valószinűleg a következő Raisz családból eredhetett.
Ily nevű család a múlt század végén is nemesítetett meg. Ugyan is Raisz Nep. János 1792-ben I. Ferencz királytól kapott czímeres nemes levelet.
Czímere négyfelé osztott paizs, melynek azonban közepén vízirányosan egy ezüst pólya vonul által, azon három piros rózsa van. Az 1. és 4. osztálynak vízirányosan metszett alsó felét hat fehér, és hat fekete koczka foglalja el, felső vörös felében pedig két arany csillag ragyog; a 2. és 3-ik kék udvarban pedig ezüst grif ágaskodik, első jobb lábával három szál arany búzakalászt tartva. A paizs fölötti sisak koronájából szintén az előbbiekhez hasonló ezüst grif emelkedik ki, a három búzakalászt tartva. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék.*
Adami Scuta gentil. tomo X.
A czímer némi hasonlatosságánál fogva valószinű, hogy a két család némi vérségi összeköttetésben áll.*
Raisz néven ismeretesek Miklós beszterczei születésű, ki 1600-ban Wittenbergában tanúlt. Gáspár, ki Szepes-Sz.-Györgyön született 1704. febr. 9-én, 1727-ben Jenában tanúlt, 1729-ben lett pappá. Sámuel, kinek atyja János, anyja Coroni Mária volt, született Zólyom-Lipcsén 1783. sept. 8-án, Nagy-Rőczén volt ev. pap és kishonti senior, meghalt 1853-ban. L. Bartholomaeides Memoria Ung. p. 103. – Haan, Jena Hung. p. 50. és 130. Ezek közűl Gáspár tán a szepesi Raisz családból származott.
