Radvánszky család. (Radványi.) | Nagy Iván: Magyarország családai

Radvánszky család. (Radványi.)

Zólyom vármegye tős, gyökeres egyik legrégiebb magyar családa,* melyet a sajói ütközet utáni tatár dúlás kora már ősi nemesi birtokban talált, következőleg eredete jóhiszeműleg rang és birtok állásra nézve a megtelepedés korszakára vihető.*

Vannak, kik a név hasonlóság tévedéseket szülő útján a család eredetét Lengyelországban keresik, annál inkább mert a családnév végződése lengyeles; de ilyen sok más tiszta magyar családoké is, kik a felső tótajkú vidéken kapták nevöket fekvő birtokaikról. A Csehországból beköltözött Radvan-Bogáth genusból (Lásd Kézai Chronicon Endlichernél 126.) kik erednek, jól tudjuk. Nem okmányos alapon irt Bel Mátyás Not. nova Hung. II. 452. és Okolszszky Orbis Polonicusaban, midőn lengyel eredetre utal. A Radvánszky család sokkal régiebb Magyarországban, mint neve, mely ősi Radvány birtokáról legföljebb XIII. század közepén vétetett föl.

Ezt állithatni oly családokról, melyek 1240. körül már is emberi emlékezet óta birt ősi birtokaikra uj adományt nyertek.

Nem merem határozottan állitani, mert ilyen bizonyitékaim nincsenek reá, de hajlandó vagyok hinni, a birtokviszonyok s egyéb körülmények egybevetése által, miszerint a Radvánszky család a már kihalt Librcsey és most is élő Madách családdal közös törzsből eredett, sőt ez utóbbinak első tudható törzse Comes Radun (1235.) (lásd e munka VII. köt. 224. lap) mint szintén Zólyomi birtokos, névhasonlóságánál fogva is ez állitásra vonzó hatást gyakorol, legyen bár miképen, bizonyos az, hogy a

Radvánszky családnak első tudható törzse Jurk (vagy György) volt, kinek életkora a XII. század végére, és a XIII. elejére, mintegy 1190–1240. évi időkörre esik. Ennek fia volt Dénes, ki a családi levéltár eredeti okmánya szerint 1254-ben bizonyos pénz lefizetéséről Miklós esztergami érsektől megnyugtató levelet kap. De fontosabb ennél IV. László királynak 1287-ben kelt határjárási oklevele, mely szerint Dénesnek a Jurk fiának Radványi birtoka a szomszédságában fekvő királyi halászok birtokáról (a terra piscatorum regiorum) elválasztatik és több földrészszel bővíttetik. Ez oklevélből kitűnik, hogy Dénes az Ottokar cseh király elleni hadban is részt vett, és veszélyes sebeket kapott; nem különben a Hódnál (vagy Hodostó)* mellett a kúnok ellen is vérét ontotta.

Szalay M. orsz. tört. II. 106. szerint Hodostónál Kolosvár mellett.

Dénes 1291-ben III. András királytól ismét Radvánnak második részét kapta, 1296-ban pedig ezen birtokhatárairól szóló kiváltság levelet, melyben az 1287-ki emlitett oklevél tartalma is megerősítetik. III. András király oklevelében Dénes (Dionysius filius Jurk) Comesnek azaz főispánnak neveztetik, ugyan ezen 1292. évi okmány tanusítja azt is, hogy Dénesnek két fia volt, úgymint I. Tamás és Miklós.*

Ezen adatok is az alaptalan koholmányok közé utasitják azon, Bel és Budai F. által is felemlitett mesét, mintha a Radvánszky család I. Mátyás király korában élt valamely juhásztól eredetett volna. Egyébiránt e mesét különféle versióval más családokra is rá szokták fogni. Például Bebék, Márfy stb.

I. Miklós utódok nélkül halt meg;

I. Tamás pedig öröklött ősi birtokát 1333-ban Comes Hansimannustól szerzett birtokkal is bővítette a turóczi konvent előtt. Fia volt II. Dénes.

II. Dénes a turóczi konventnek 1368-ban kelt okmányában világosan igy neveztetik: Dyonisius filius Thomae de Radvanya, a miből látszik egyszersmind, hogy a családnak már ekkor Radvány birtokról neve megállandósulni kezdett. Egy utóbbi okmány pedig, 1276. évről, azt is tanusítja, hogy II. Dénes is Comes, vagyis zólyomi főispán volt, és egyszersmind atyja I. Péternek; a váczi káptalannak emlitett évben kelt levelében ezen kitétel áll: in personis Dyonisii filii Thomae, et Petri filii ejusdem Dyonisii de Radvana Comitis de Zolio.”

I. Péternek két fia volt: I. János és I. László.* E két testvér és más részről Besztercze városa között támadt határvillongás uj határjárás által kiegyenlítetett, és 1405-ben Zsigmond király által királyi megegyezéssel (Consensus regius) megerősítetett. Ezen határjárásról szóló okmány másik példánya, legujabb időben Besztercze város és a kir. kamara között régóta folyt s 1862-ben eldöntött perhez csatoltatott.

Az esztergami káptalannak 1417. évi oklevele szerint, melyben iratik: „Joanni et Ladislao filiis Petri, filii Dyonisii de Radwan 1417.”

I. Lászlónak* neje velezdi Kövér Györgynek leánya Veronika volt. Magnélkül halt meg.

1447-ben Ladislaus de Radvány Komárom vármegye követe volt a Hunyadi János korm. alatt budai országgyűlésen. Lásd Kovachich M. G. Vestigia Comítiorum. p. 267. Ezen Lászlót, minthogy épen egy időben élt a Zólyom megyei Radvánszky I. Lászlóval, némely genealogusok összetévesztik, és a Radvánszky családhoz számitják, de alaptalanúl, ugyan is Komárom egyében is van Radvány helység, és László, a komáromi követ ezen komáromi Radványról irta nevét.

I. Jánosnak három fia maradt: II. Péter, II. Tamás, és I. Zsigmond, kik közűl II. Péter a sághi conventnek már 1432. évi oklevelében eléfordúl; mind a hárman pedig az egri káptalannak 1450. évi azon oklevelében említetnek, mely I. László s néhai nejének Kövér Veronikának jegyajándoka és nászhozománya felől szól. Ezek közűl

II. Péter magnélkül halt meg.

II. Tamásnak neje Margit volt,* és szintén magnélkül halt meg.

Váczi Káptalan oklevele.

I. Zsigmondnak hitves társa volt Zsófia, ki férje halála után 1472-ben már Szepessy Gergely neje volt. Ezen Zsófiától született I. Zsigmondnak fia II. György.

II. György feleségűl Kaszai Katalint (Katharina de Kasza) vette és ezzel kapta 1487-ben kelt osztálylevél szerint Nagy-Sztricze és Orlovi helység felerészét.* Ezen György 1509-ben Zólyom vármegyének alispánja volt. Nevezett nejétől három fiúnak lőn atyjává, ugymint I. Menyhértnek, I. Boldizsárnak és III. Péternek, mint ez egy, atyjok halála után, 1516-ban kelt oklevélben áll.* E testvérek már állandóan a „Radvánszky” nevet viselték.

Nyitrai káptalan oklevele, melyben ez áll: Quod Nicolaus filius quondam Joannis de Kasza, nec non nobilis Domina Catharina filia Stanislai de eadem Kasza, consors videlicet Georgii de Radvan, 1487.”

Az oklevél ide tartozó szavai: In nomine Domini etc. etc. Item Dominia Catharina quondam Egregii Georgii Radvánszky cum filiis suis Domino Melchiore, Domino Balthasare et Domino Petro. 1516.

I. Menyhértnek neje tótfali Sváby Zsófia, kitől csak leánya Borbála maradt, már 1581-ben özvegy volt.*

A szepesi káptalan oklevelében: nobilis domina Barbara filia quondam Melchioris Radvánszky ex nobili condam Sophia, filia olim Antonii Svabovszky de Tótfalva legitime praecreata, relicta vidua. „A Svaboszky család jelenleg Sváby.”

III. Péternek neje Palugyay Anna volt, attól csak két leánya maradt: Eufrozsina és Katalin.

I. Boldizsár 1518-ban Zólyom vármegyének alispánja volt, mind ő, mind atyja II. György jeles vitézek, s mindketten a radványi kath. egyházban egymás mellett vannak eltemetve. Sírkövök felett e versek olvashatók jelenleg is:

Mortales quid fama juvat, quid gloria? sensus
Quid genus et magni roboris umbra brevis,
Omnia fata manent, mortis fortuna nec una,
Adde quod incerta est, hora suprema necis.

Boldizsárnak – nem tudhatni – mily családból származott – nejétől két fia maradt: III. György és I. Ferencz.*

Nádasdy Tamás nádor 1556-ban kelt levelének idetartozó szavai ezek: Expositum est nobis in personis Egregii Georgii et Francisci, filiorum condam Balthazari, filii olim Georgii Radvanszky etc. etc. Egregio condam Petro filio olim jam fati Georgii Radvánszky frate patrueli ipsorum exponentium absque masculin i sexus haeredis solatio ab hac luce dacedente etc.… Una cum nobili Domina Anna ipsius condam Petri Radvanszky etc.… Egregius Georgius Palulugyai frater carnalis dictae quondam Dominae Annae. 1556.

III. György és I. Ferencz 1557-ben megosztozván, a felsőradványi ház Ferencznek jutott, mint ifjabb testvérnek, a curia pedig a hol az előtt R. Péter lakott, III. Györgynek jutott, a ki 1557-ben Zólyom vármegye alispánja volt. Neje Névery Ilona volt, kitől származott gyermekei születtek: Anna előbb Karnovszky Elek, utóbb Szalay Gáspárné és III. Ferencz, kiről alább.

I. Ferencz Nedeczky Katalint vette nőül, kitől Erazmus, Gábor és II. Ferencz nevű fiai születtek.* Éltek 1586-ban.

A nyitrai káptalan 1591. oklevelében: „quod Egregius Franciscus Radvánszky de Radván filius alterius Francisci Radvánszky. – Továbbá Kéry Ferencz alispán levelében: Ad requisitionem Sarae Majthényi relictae generois condam Domini Francisci filii alterius olim Francisci Radvánszky ab una et Egregii Francisci junioris filii Egregii quondam Georgii Radvánszky de eadem etc. … ratione et pratextu bonorum tam haereditariorum, quam mobilium universorum praefati olim Domini Georgii Radvánszky et generosae Dominae Helenae Névery consortis ejusdem, parentum videlicet praenotati Francisci junioris Radvánszky 1600.”

Erazmus (Rázmány) magnélkül halt el.

Gábor élt 1600-ban, meghalt 1628. előtt, szintén magtalanúl. Két nővérén Katalinon és Annán kivűl fivére

II. Ferencz volt. Ennek hitves-társa Majthényi Sára, kitől gyermekei születtek: II. Zsigmond, Pál, Zsuzsánna előbb Névery Istvánnak, utóbb Pápay Jánosnak neje, és Julianna Marczaly Miklósné.

Pál katona volt, élt 1616-ban, meghalt utód nélkül. Testvére

II. Zsigmond házasságban élt Tarnóvszky (Tarnóczy) Zsófiával, kitől azonban csak egyetlen leánya Erzsébet maradt, 1634-ben Géczy Pálnak hitvese, kiben e szerint I. Ferencz fiága kihalt.

Vissza kell térnünk III. Györgynek idősb fiához III. Ferenczhez, kinek ága máig virágzik. Ezen Ferencz Zólyom vármegyei alispánságot viselt; első neje poltári Soós Margit, a második nemeskürthi Bakó Fruzsina volt, kit már 70 éves korában vett el, és a nemsokára kiütött pestis áldozatává lévén, szülési reményben özvegyen hagyá 1645-ben. Halála után a radványi jószágokat fiörökös hiányában Beniczky Tamás és Tar Mihály impetrálták, azonban a beiktatásnál a teherben hagyott özvegy ellentmondott, s nemsokára fiat szült,* ki a keresztvizen György nevet nyert. E György, a családban IV-dik, lett a kiahláshoz közel állt család fenntartója; míg anyja Bakó Fruzsina utóbb Osztroluczky Menyhért Zólyom vármegyei alispánhoz, ennek kimultával pedig Bory Mihályhoz (1667. tájb.) ment feleségűl.

IV. Györgynek apai és anyai s züleit bizonyitja Szelepcsényi Györgynek 1672. évi okmánye, melyben ez áll: Expositum est nobis, etc. – Ex nibili olim Juditha consorte sua, filia vero Egregii olim Francisci Radvánszky et nobili olim Margaretha Soos priore consorte sua suscepta progenitorum; qualiter superioribus evolutis temporibus in anno videlicet 1658. praeterito inter ipsos exponentes, velut incattos ab una, nec non nobilem Dominam Euphrosinam Bakó, antea praefati condam Francisci Radvánszky posteriorem, expost vero Egregii condam Michaelis Bory de Borfő conthoralem, jamque ejus viduam, uti tutricem et c uratricem legitimam et naturalem egregii Georgii filii sui ex eodem quondam Francisco Radvánszky priore marito suo suscepto etc. etc. Anno 1672.

IV. György 1651-ben anyjának gyámsága alatt királyi jóváhagyás mellett is meghagyatott, s erre nézve 1659-ben a fiú Wesselényi nádor előtt is beleegyezett. Ámbár pedig mostoha atyja Bory Mihály maga katholikus volt, sem feleségét sem a kiskorú Györgyöt a kath. vallásra nem kényszerité, sőt végrendeletében hagyományozási közt mostoha fiának Radvánszky IV. Györgynek az illésfalvi – jobban mondva a királyfalvi – malmot hagyományozta. Anyja kérte fel és impetrálta adományilag IV. György részére Radványban évenként tartandó három vásári szabadalmat. – IV. Györgynek úgy, mint atyjának a leányággal sok pere volt. Ezek mellett IV. György egyebekben is a sors által mélyen sujtolt férfiú volt; daczára annak, hogy a Tököly mozgalmakban semmi részt nem vett, mindazáltal a pozsonyi rendkivűli biróság elé (melynek elnöke Szelepcsény György esztergami érsek volt) állittatott, azonban ártatlannak találtatott, és Szelepcsényi aláirása mellett kelt menevéddel szabadon bocsáttatott. De nyugalma nem sokáig tartott; Caraffában egy uj inquisitor támadva fel, 1687. febr. 26-án IV. György radványi házában elfogatott, fia II. János kíséretében Eperjesre vitetett, hova marczius 6-án érkeztek.

Az eperjesi vértörvényszék ismeretes történeteinkben; e törvényszék elé állíttatott R. IV. György is, azon vád miatt, mintha ő Munkácsra – melyet akkor Zrinyi Ilona Tököly Imre neje védett a császári sereg ellen, – pénzt és leveleket küldött volna, s ekép a lázadásnak részese lett volna; e vádak mellett kínzópadra hurczoltatott és a szenvedett kinok folytán april. 18-án tömlöczében meghalt.* Ez nem gátolta az iszonyu Karaffát, hogy a holt tetemét a vesztő helyre vitesse, hol előbb jobb keze, azután feje vétetett, teste pedig négy részre vágatott. Testét fia II. János 20 aranyon váltá meg a hóhér nejétől, és éjjeli órákban temetteté el a közel fekvő Szinye helység templomában. IV. György neje Máriássy Janka Katarina volt, ettől született 1666-ban a már emlitett II. János, és leánya Katalin, ki Gerhárd György neje lett.

Lásd, Rezik Theatrum Eperjes, – egyébiránt a Radványi család napolójában is ezekről bővebben olvashatni.

IV. György kivégeztetése után 1687-ben a radványi birtokok elkoboztattak; és az özvegy Radvánszky Györgyné és fiának minden fáradozásaik daczára csak 1697-ben Kolonics érsek közbenjárására kamarai becs mellett uj adomány útján kerűltek vissza. Mielőtt azonban visszaadattak és mielőtt az új adomány kelt volna, 1696. dec. 31-én Máriássy Kata és fia Radvánszky János téritvényt (reversalis) kénytelenítettek adni, mely szerint a radványi határból a beszterczei bányákhoz szabad faizást (lignatio) kellett lekötelezniök.* Az uj adomány levél Radvánszky Jánosnak 1687. febr. 20-án adatott ki I. Leopold királytól, azon terhes záradékkal, mely szerint: „reservatoque pro Camera nostra Novisoliensi lapidum fusilium vulgo Floszstein et sylvarum in eodem territorio situatarum, quae quidem jure montano pro cultura fodinarum mineralium dictae Camerae nostrae perse competerent, in perpetuum usum fructum eidem Camerae nostrae perse competerent, in perpetuum usum fructum eidem Joanni Radvánszky, proque masculino nec non eo deficiente ejusdem Joannis Radvánszky foemineo sexu;” a családot mostanáig sujtja azon terhes kötelem, a tajovai olvaszdának évenkint ezer ölfának Radványhoz tartozó erdeiből ingyen kiszolgáltatása által.

A reversalis szavai ezek: Pro necessitate Suae Majestatis Sacratissimae fodinarum officinarum quorumcunque aliorum aedificiorum in quantitate, qua dum et ubi eidem Camerae placuerit, gratuito, et sine pensione omni ligna succidere faciendo; prouti et argilla in territorio Radvenensi vulgo Floszstein nuncupatam pro nova hutta indigentem, pariter a modo improsterum semper usuandam reservasset. Item usum fundi in Tajova, in territorio pariter Radvanensi siti, in quo viddiceet hutta seu officina ibidem exstructa actualiter existeret, stantibus iis, quae de facto sunt, necessitatibus et appertinentiis, saepe memoratae Inclytae Camerae Novisoliensi, jure nihilominus proprietario penes nos et successores nostros permanendo, cedimus, ac concedimus in perpetuum: nullis unquam reprotestationibus aut reclamationibus obstantibus aut obstare valentibus.”

II. János 1695-ben házasodott, nőűl vévén Szent-Iványi Anna-Máriát, 1701-ben I. Leopold királytól pallósjogot (jus gladii) nyert. 1703-ban Besztercze várost Radvánszky János menté meg a prédálástól. Ugyan is oct. 9-én Rákóczy Ferencznek Zábreczky nevű vezére közelgett seregével a városhoz, és már Lipcse várát feldúlván, réműlésbe hozta a beszterczeieket. Ekkor R. János zólyomi alispán a vármegye és város előljáróságát, a kamarai tisztviselőket, a jeusiták főnökét a város megmentése végett tanácskozásra összegyüjté, s a veszély előérzetében megzavarodottak közt a legjobb tanácscsal állott elé; mely sikert aratott. E szerint küldöttség ment Zábreczkyhez azon kigondolt, de valótlan nyilatkozattal, hogy a város már Rákóczynak meghódolt s e végett ahoz követeket is küldött a meghódolás bejelentése végett. Zábreczky eleinte roszúl fogadta ugyan a küldötteket, de elhivén az eléadást a fejedelemhez inditott küldöttség iránt, a feldúlás helyett a város védelmére magát felajánlá. Utóbb Radvánszky János is Rákóczy pártjára szegődött, és annak hű és kedves embere, belső titkos tanácsosa, és a szövetkezett rendek kincstárnoka (thesaurarius) lőn. Ő járt követségben Erdélyországban is;* mely érdemeiért 1706-ban a revistyei uradalomra Rákóczytól adományt nyert és abba beiktattatott.* Rákóczy szerencse csillagának lehanyatlása után a császári seregek Besztercze felé nyomulván, Radvánszky János is a szövetségesek hátráló seregéhez csatlakozott nejével, gyermekeivel együtt, és előbb Késmárkra, utóbb Eperjesre, onnét tovább a Lengyel szélekre és végre magába Lengyelországba menekült. Ez alatt Pálffy János a császári hadsereg parancsnoka 1711-ben megkötvén a szatmári békét, Rákóczy hívei általános bünbocsánatot nyertek, ha bizonyos határidő alatt a hűségi esküt leteendették. Radvánszky János ekkor visszatérvén, és családját a hontalanság szenvedésétől megmenteni ohajtván, a hüség esküt letevé, és arról N-Károlyban april. 9-én 1711-ben gróf Pálffy Jánostól amnestialis bizonyitványt és azzal életére és minden jószágára biztositékot nyert.* Azonban a beszterczei kamara nehézségeket gördített a birtokok kiadására nézve, mindazáltal gr. Pálffy János hathatós befolyása következtében ezeket nem sokára vissza kapták. Ez időtől fogva II. János csendes életet élt, és Zólyom vármegyét az országgyülésen is képviselte. 1737-ben tett végintézetet, 1738-ban fiókvégrendeletet (codicillus). Felesége 1737-ben; ő maga pedig 1738-ki april 7-én kora 72. évében meghalt. S mindketten, daczára, hogy a protestans egyház hívei voltak, a radványi kath. egyházban létező családi sírboltba takarítattak, hol egymás mellett nyugszanak.* Sirjok fölött vörös márványból készült sírkövön a következő fölirat olvasható:

Cserei Mihály Históriája.

Rákóczy Ferencz több izben időzött Radvánszkiék kastélyában Radványban, hol arczképe, valamint két fiáé is a Rákóczyteremnek nevezett kastélyi teremben fügnek.

Az eredeti a család levéltárában.

A radványi jelenlegi kath. egyház legnagyobb része a Radvánszky család által építetett; a szószék fölött most is látható a család czímer. A vallási háborgások korában majd egy, majd más rész foglalta el.

D. O. M. S.

Hoc busto clauditur, quod mortale habebant
Johannes de Radvan, et Anna Maria de Szent-Iván
Conjuges in vita et morte conjunctissimi
Virtutem eorum, quae nec mori nec hic recondi potest,

Sera celebrabit posteritas.

Cujus umbram ut in cineribus venerentur

Vivam ejus imaginem in pectore conservantes

Parentibus deisderatissimis moestissimi liberi

H. M. P.

Obiit ille anno 1738. die 7-a calendis aprilis, aetatis 72-o
Ista anno 1737. die 5. calendis Decembris, aetatis 58.

Vixerunt in Connubio annos 43. menses 5.

II. Jánosnak nevezett nejétől Szent-Iványi Anna Máriától következő hét gyermeke született: 1. Johanna báró Hellenbach Károlyné, 2. Fruzsina Spielenberg Dávidné, 3. V. György, 4. II. László, 5. Borbála slavniczai Sándor Pálné, 6. István, 7. Erzsébet Prileszky Elekné. E három fiú közűl

István, ki 1748-ban meghalt, Szirmay Annát vette házastársúl, ettől gyermekei a) Tamás magnélkül halván meg, benne ez ág kihalt; b) Anna-Mária szül. 1739. febr. 13-án, c) Terézia, d) Johanna, e) Klára Sembery Mihályné, és f) Sándor, szintén magtalanúl mult ki.

V. György és II. László máig virágzó ágnak lőnek másod törzsei. Lássuk előbb végig V. Györgynek nemzedékét.

V. György Zólyom vármegye alispánságát viselte, meghalt 1763. körül. Neje báró Révay Zsuzsánna volt. Ettől következő 13 gyermeke született:

1. III. Dénes szül. 1725. oct. 23-án. A hét esztendős burkus háborúban mint kapitány a Batthány gyalogságnál szolgált és Bartelsdorfnál a porosz és ausztriai határszélen 1760-ban kora 35. évében elhalt, és ott el is temettetett. Sírkövére mely a temetőn kivűl van felállítva, következő fölírat tétetett:

Hic jacet
Omnipotentis clementiae Dei
testis praeclarus,
qui
re militari ab anno 1746.
tam contra Gallos, Borussos
ad fortitudinis exemplar viriliter gesta
in summis periculis
benignissime et absque ullo vulnere
servatus
et
hyberna quiete
ad
aeternam
aegritudine avocatus est,
fuit herois nomen
Dyonisius Radvánszky de eadem
Gentis suae
Perillustris ac Praenobillis in Regno Hungariae
Decus eximium
Incl. vero Leg. Ped. Ex. Gen. A. c. C. Bathyan
Centurio primus
virtutis et fidelitatis zelo excellens
morte praematura
dignis remunerari proemiis prohibitus,
obiit
in Bartelsdorff die 27. Decemb. 1760.
aetatis 35-o.
Cujus, uti et fraternae caritatis in memoriam
Monumentum hoc erigi fecit Fr. R. de Radván
Cent. Inclyt. Leg. Ped Ex. Belli Ducis Leopoldi
Daun.

2. Zsuzsanna férjhez ment 1750. octob. 27-én sarudi Battik Györgyhöz.

3. Mihály kihalt.

4. János kihalt.

5. IV. Péter szül. 1731. augusztus 8-án; meghalt 1788-ban. Nejétől Czipszer Eufrozinától, (ki 1802-ben halt meg) következő négy gyermeke maradt: a) I. Károly szül. 1764. január 14-én, meghalt 1832-ben magtalanúl; b) IV. Dénes szül. 1765-ben, meghalt 1826. minden örökös nélkül; c) VII. György szül. 1770-ben és 1810-ben mint kapitány Gayersbergben Csehországban halt meg; d) József, ki Hont megyébe Bátorfaluba neje Buocz N. birtokára költözködvén, férfi maradék nélkül halt meg; Antonia nevű leánya Paczolay László neje volt.

6. Pál szül. 1734. január 22-én, meghalt 1810. martius 10-én.

7. IV. Ferencz szül. 1734-ben, előbb a Daun gyalog ezrednél szolgálván, mint kapitány a hét éves porosz háborúban vett részt, és testvérének III. Dénesnek ő állitá kün a sirkövet; utóbb Borsod megye nemesi felkelő seregének parancsnoka, és sz. István rend keresztese volt. Majoratust is alapitott, melynek jövedelmét most Radvánszky Ferencz húzza. Nejétől Pulszky Éva-Erzsébettől gyermeke nem maradt.

8. Borbála szül. 1735. jun. 12-én. Férjhez ment Mocsáry Istvánhoz.

9. Erzsébet Sréter Pál neje volt.

10. Krisztina Bohus Péterné.

11. Julianna Litassy Albertné.

12. VI. György szül. 1742. nov. 20-án. Zólyom vármegyének alispánja s királyi tanácsos volt. Meghalt 1810-ben. Neje Grünblatt Zsuzsanna-Katalin meghalt 1809-ben, eltemettetett Beszterczén. Ettől négy gyermeke maradt: úgymint a) Jozéfa szül. 1765. jul. 21. Neje Osztroluczky Józsefnek. b) Anna szül. 1766. jul. 9-én. Hainrich Jakabné. c) Teréz Fluck Jánosné, és d) Imre, ki 1782-ben született, és 1827-ben magnélkül meghalt.

13. I. Lajos szül. 1745. aug. 4-én. Felnölvén, katonai pályára lépett és mint őrnagy ment nyugalomba. Meghalt 1803-ban. Nejétől Okolicsányi Johannától, (ki 1839-ben múlt ki), következő négy gyermeke maradt: 1. János-Fridrik, 2. II. Lajos, 3. Albert és 4. Antonia Kalauz Sámuelné. Ezek közűl a két első terjeszté családját, mind kettőről egyenként leszen emlités.

János-Fridrik szül. 1783-ban, meghalt 1810-ben. Nejétől Justh Jozefától (ki 1813-ban halt meg) gyermekei 1. Vilhelmina szül. 1807-ben, hajadon; 2. Ferencz szül. 1808-ban; és 3. Ferdinand, ki magnélkül halt meg. – Nevezett Ferencz 1861. Zólyom vármegyének alkotmányos alispánja volt. 1835. január 25-én vette nőül Justh Luizát, ki 1852. oct. 27-én meghalt. Ettől gyermekei: a) Erzsébet szül. 1837. maj. 12-én b) Gedeon, meghalt; c) Natália szül. 1840-ben, férjhez ment 1858. aug. 2-án Brogyáni Jenőhöz. d) Ferencz meghalt; e) Gizella szül. 1843. mart. 19-én. f) András szül. 1844. majus 20-án; g) Anna szül. 1851. sept.

II. Lajos (I. Lajosnak fia) született 1785. majus 1-én. Zólyom vármegyének alispánja, országgyülési követe, királyi tanácsos, aranysarkantyús vitéz volt; meghalt 1847. jan. 10-én. Nejétől Hámos Karolinától, kivel 1808-ban lépett házasságra, egy leánya: Luiza (szül. 1812.) 1835. január 28 óta Keczer Tamásné, és egy fia I. Gusztáv maradt.

I. Gusztáv szül. 1810. aug. 20-án; házasságra lépett 1832-ben Pulszky Apollóniával, ki 1839. aug. 20-án Pozsonyban meghalt. Ettől született négy gyermeke, ugymint: 1. Miklós, 2. Lajos, 3. Polexin, kik meghaltak és 4. II. Károly, ki szül. 1833. septemb. 14-én, 1861-ben Zólyom vármegyének alkotmányos szolgabirája volt; 1859. sept. 12-én házasságra lépett Szepessy Katalinnal, kitől gyermekök Ilona született 1861. oct. 28-án.

Visszatérünk II. János ifjabb fiához II. Lászlóhoz, kitől a Radvánszkyak most is virágzó ifjabb ága származott.

II. László kir. udvari tanácsos volt, a protestansok közt első, ki e rangot nyeré. Ugyan ő igen szép könyvtárat gyüjtött, a családi levéltárat rendbehozta, valamint családi leszármazási fáját is 1754-ig kidolgozta. Első neje volt báró Révay Johanna-Zsuzsanna, a második, kivel 1754. april. 14-én lépett házasságra, volt Szent-Iványi Anna-Mária, ettől gyermeke nem maradt. Meghalt II. László 1758-ban. Első nejétől kilencz gyermeke született, úgymint: 1. Janka-Magdolna, 2. Valéria, 3. Miklós, 4. Mária-Agneta (szül. 1737. mart. 31.) Plathy Lászlóné; 5. III. János, kiről alább; 6. Rozália (szül. 1742. jun. 30-án) báró Prónay Lászlóné, 7. Polexina, 8. László, 9. Zsigmond. Ezek mind kihaltak, kivévén III. Jánost.

III. János szül. 1739-ben majus 31-én. Zólyom vármegyének alispánja és követje volt; az evang. budai zsinatnak tagja, királyi tanácsos és aranysarkantyús vitéz. Meghalt 1815-ben. Nejétől Prónay Évától, következő hat gyermeke maradt; ugymint:

1. II. Miklós szül. 1768. aug. 19-én. Nejétől Stanitsh Horváth Borbálától gyermekei: III. Miklós, gyermek korában meghalt, és Terézia Kubínyi Lászlóné.

2. Terézia Szerencsiné.

3. Karolina báró Podmaniczky Lászlóné.

4. I. Antal, kiről alább.

5. III. László őrnagy a vasasoknál, meghalt nőtlenűl 1831-ben.

6. Polexina Ujházy Sámuelné.

I. Antal szül. 1769. nov. 20-án, Zólyom vármegyének alispánja, az 1825. évi híres országgyülésen országgyülési követe, és udvari tanácsos volt. Meghalt 1840-ben. Nejétől Kubinyi Borbálától, ki 1848-ban halt meg, következő négy gyermeke született:

a) Tullia, meghalt 1815-ben.

b) Piroska szül. 1803-ban, Koch Antal nyugalm. bánya tanácsos neje.

c) Albert szül. 1806., meghalt 1857-ben. Nejétől Bárczay Karolinától következő hét gyermeke volt: 1. Ádám, † 2. József †, 3. Albert †, 4. Gejza †, 5. Gejza szül. 1847-ben, 6. Béla szül. 1849-ben. 7. Sarolta szül. 1854. mart. 1-én.

d) II. Antal szül. 1807-ben, Zólyom vármegyének alispánja, országgyülési követe, 1848. és 1860-ban Zólyom vármegyének főispánja, a porosz János rend vitéze; 1849. május hó 26-án vette nőül báró Podmaniczky Máriát (szül. 1831. nov. 13.) kitől gyermekei ezek: 1. Mária szül. 1851. oct. 12. és János szül. 1854. julius 5-én.

A család leszármazási fáján a XVII. század közepeig a kitett évek azon oklevelek keltei, melyekben a jelölt családtagok említetnek, s nagyrészben akkor éltek is; a jelzett századon innen részint családi följegyzések, részint a radványi, 1668. évtől kezdődő matriculák (anyakönyvek) alapján valóságos születési és halálozási évek; 1722-től kezdve a család születési esztendei a garamszeghi anyakönyvekből merithetők, azonban ott is a halálozások csak 1770-től kezdve vannak rendesen bejegyezve.

A teljes leszármazási fa családi közlés szerint* következő.

Megvan e század elejeig lehozva Wagner Tab. Geneal. Ms. tab. XXV. is, és az itt közlöttel teljesen egyezik, azon hozzáadással, hogy ott az első törzsnek Jurknak még atyjáűl Gerze is nevezve van.

I. tábla.

Jurk vagyis György; I. Dénes Comes 1254. 1287.; I. Tamás de Radván 1292.; I. Miklós 1292.; II. Dénes 1368. zólyomi főispán; I. Péter 1376.; I. János de Radván 1404.; I. László 1417. de Radván (velezdi Kövér Veronka) †; II. Péter 1432. †; II. Tamás 1450. (Margit); †; I. Zsigmond 1450. (Zsófia); II. György 1472. 1509. zólyomi alispán (Kaszai Kata); Menyhért 1516. (Svabovszky Zsófia); Borbála 1518. (Thotfalvi Elek); Boldizsár 1518. zólyomi alispán; III. Péter 1516. (Palugyay Anna); Margit (1. Csepcsányi György 2. Domonkos János); Katalin 1557. (szentpéteri Dávid N.); Fruzsina 1557. (szentpéteri Dávid Uriel); III. György 1557. zólyomi alispán (Névery Ilona); Folyt. a II. táblán.; I. Ferencz 1557. (Nedeczky Kata); Erazmus 1586. †; II. Ferencz 1587. 91. (Majthényi Sára); Gábor 1600. 1628. †; Kata (1. petrovinai Horváth 2. Zolnai Stek); Anna 1616. (sz.-miklósi Pongrácz Ákos); II. Zsigmond katona (Tarnovszky Zsófia); Erzsébet 1634. (Géczy Pálné); I. Pál katona †; Zsuzsánna 1602. (1. Névery István 2. Pápay János); Julianna (Marczaly Miklós)

II. tábla.

III. György, ki az I. táblán. 1557. zólyomi alispán (Névery Ilona); Anna 1569. (1. Karnovszky Elek 2. Szalay Gáspár); III. Ferencz 1600. † 1645. zólyomi alispán (1. poltári Soos Margit 2. Bakó Fruzsina); 1-től Judit (1. Zolnay Péter 2. Meskó Jób); IV. György (posthumus) szül. 1645. † 1687. Eperjesen kínozt. (Máriássy Janka-Kata); II. János szül. 1666. † 1738. Rákóczy tanácsnoka (Szent-Iványi A.-Mária); Kata (Gerhárd György); Janka (b. Hellenbach Károly); Fruzsina (Spielenberg Dávid); György Z. alispán kir. tanácsos † 1763. (b. Révay Zsuzsa); Folyt. a III. táblán.; II. László 1744. követ † 1758. (1. b. Révay Janka-Zsuzs. 2. Szent-Iványi Anna-Mária); Borbála sz. 1706. (Slav. Sándor Pál); István † 1748. (Szirmay Anna); Erzse (Prileszky Elek); Tamás †; Anna-Mária †; Teréz szül. 1739.; Johanna; Klára (Sembery Mihály); Sándor †; Janka-Magd. †; Valéria †; Miklós †; Mária-Ágn. sz. 1737. (Plathy László); III. János sz. 1739. † 1815. alisp. követ kir. tan. (Prónay Éva); Róza sz. 1742. (b. Prónay László); Paulina †; László †; Zsigmond †; II. Miklós szül. 1768. (Stan. Horváth Bora); Teréz (Szerencsy); Karolina (b. Prónay László); I. Antal sz. 1769. † 1840. alisp. követ kir. tan. (Kubinyi Bora); III. László őrnagy † 1831.; Polexina (Ujházy Samu); Miklós †; Teréz (Kubinyi László); Tullia † 1815.; Piroska szül. 1803. (Koch Antal); Albert szül. 1806. † 1857. (Bárczay Karolina); II. Antal szül. 1807. 1848. 1861. zólyomi főisp. (b. Podmaniczky Mária); Mária sz. 1851.; János sz. 1854.; Ádám. †; József. †; Albert. †; Gejza. †; Gejza sz. 1847.; Béla sz. 1848.; Sarolta sz. 1854.

III. tábla.

V. György, ki a II. táblán. zólyomi alisp. kir. tan. † 1763. (b. Révay Zsuzsa); III. Dénes sz. 1725. † 1760. kapitány; Zsuzsa 1750. (Battik György); János †; Mihály †; IV. Péter sz. 1731. † 1788. (Czipszer Fruzsina); Pál sz. 1734. † 1820.; IV. Ferencz kapit. † 1810. (Pulszky Éva); VI. György sz. 1742. † 1810. alispán kir. tan. (Grünblatt Zsuzsa); I. Lajos sz. 1745. † 1803. őrnagy (Okolicsányi Janka); Bora (Mocsáry István); Erzse (Sréter Pál); Krisztina (Bohus Péter); Julianna (Litassy Albert); I. Károly sz. 1764. † 1832.; IV. Dénes sz. 1765. † 1826.; VII. György sz. 1770. † 1810. kapit.; József (Buócz N.); Antonia (Paczolay Lász.); Jozéfa sz. 1765. (Osztroluczky József); Anna sz. 1766. (Hainrich Jakab); Teréz (Fluk Jakab); Imre sz. 1782. † 1827.; János Fridrik sz. 1783. † 1810. (Justh Jozéfa); II. Lajos sz. 1785. † 1847. alisp. kir. tan. (Hámos Karolina); Albert.; Antonia (Kalauz Sámuel); I. Gusztáv sz. 1810. (Pulszky Apolló); Luiza sz. 1812. (Keczer Tamás); II. Károly sz. 1833. 1861. sz.-biró; Ilona sz. 1861.; Miklós. †; Lajos. †; Polixén. †; Vilma szül. 1807.; V. Ferencz szül. 1808. (Justh Luiza ki † 1852. oct. 27.); Ferdinand. †; Erzse szül. 1837.; Gedeon. †; Natália (Brogyányi Jenőné 1858.); Ferencz †; Gizella szül. 1843.; András sz. 1844.; Anna sz. 1851.

A család czímere – mint följebb a metszvényen látható – a paizs ezüst udvarában zöld halmon nyugvó korona, melyen pánczélos kar könyököl, egy száraz galyat tartva; a könyök hajlás fölött félhold és e fölött arany csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén pánczélos kar száraz ágat tart. Foszladék jobbról balról aranyezüst.*

L. kiadva is Burgstaller Coll. Insignium nob. Fam. H.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem