Ráday család. (Rádai.)
Ráday család. (Rádai.)
A XI. század végefelé (1079. táján) Kálmán király korában Nápolyból Apulia tartomány Caserta városából jött be Magyarországba Ratold és Olivér, kik itt az idővel több családágra (lásd Lorántffy, Kazai, Feledy, Putnoky stb.) oszlott Ratold nemzetséget (genus Ratold) alapítottak.* E nemzetségből egy, 1348. évi és Dobos helység beiktatásáról szóló oklevél bizonysága szerint származott Rádai I. Balás, kinek fia Jakab 1348-ban élt.*
Kézai Simon Krónikája. Endlicher Monumenta p. 125. Horvát István Magyarorsz. gyökeres régi nemz. 76. – Fejér Cod. dipl. tomo IV. vol. 3. p. 298. tomo VII. vol. 2. pag. 99. és tomo IX. vol. 1. pag. 228.
Lásd Koppi Kár. Oratio, quam S. Gedeni Comiti de Ráda Monumentum esse voluit 1792. Pest 8-rét. Ezután L. Advocat Dictionarium Mindszentitől VI. darab 18. lap. és végre ezek alapján is Kazinczy Ferencz F. M. Minerva 1827. évi foly. 1225. lap.
I. Jakabnak fia II. Balás, ennek Gergely, ennek Bálint, ennek I. István, ki 1545-ben Pest vármegye szolgabirája volt. Mielőtt a nemzékrendi elősorolást folytatnók, meg kell itt emlitenünk I. Mátét is, ki a táblázaton nincs, a ki tán I. István testvére volt.
I. Máté várdai primásnak rokona volt II. Lajos király alatt Dévént, mint annak várnagya, Ferdinánd alatt Babocsát a Dráva mellett a török ellen vitézül védelmezte; e mellett a tudományosságban is annyira jártas vala, hogy az akkori szokás szerint (Mathaeus Literatus de Ráda) Ráday Máté deák nevet viselt és a háborgások multával alországbirói méltósággal tiszteltetett meg. Ezek mellett még azért is figyelmet érdemel, mert ő 1552. april. 4-én I. Ferdinánd királytól az ősi czímerhez bővitést nyert, t. i. ekkor a liliomot tartó egyszarvú mellé adatott még egy kiszáradni látszó hársfa,* melynek egy gallyán az ott ülő galamb még talált zöld levelet. E Máténak fia volt Péter, ki 1527-ben I. Ferdinánd alatt mint a hajós (vagy sajkás sereg) vezére hasznos szolgálatot tett és a víz ellenében Pest és Buda közt sebes evezéssel 40 láb hosszú hadi hajókkal Visegrádig felment; egyszersmind török fogságot is szenvedett, de abból nehéz sarcz fizetés után megszabadult.*
Ez a hársfa, vagy annak levelei, az ősi cízmere a Ratold nemből származott családoknak.
Ursinus Velius.
Mátéval egy időben élt Rádai Simon, 1550-ben szepesi kanonok.*
Wagne rDiplom. Sáros pag. 84.
I. Istvánnak fia I. Gáspár, kiről és utódairól mielőtt többet mondanánk, lássuk a család leszármazási táblázatát, mely igy következik:
I. Balás de Ráda 1295 körül; Jakab 1348.; II. Balás; Gergely; Bálint; I. István 1545. Pest v. szbiró; I. Gáspár (Bay Klára); István.; János.; I. András Pest v. alispán (Madách Zsófia); Sándor; II. András 1652.; II. Gáspár 1682–1711. Pest v. alispán (Libercsei Rozina); Ilona (Darvas János); Zsófia (Bulyovszky Dániel); Ilona (Tussay György); I. Pál sz. 1677. † 1733. Rákóczy kanczellára (Kajaly Klára); I. Gedeon szül. 1713. † 1792. báró, gróf (Szentpétery Lata); Krisztina. †; Klára. †; II. Pál. †; Eszter (gr. Teleki László); II. Gedeon gróf szül. 1745. † 1801. v. b. tit. tan. m. költő és tudós (Fay Zsuzsa); III. Pál szül. 1768. † 1827. kar. tábl. ülnök (b. Prónay Ágnes); III. Gedeon bánya tanácsos 1797.; László sz. 1804. (gr. Wartensleben Ida); Anna (gr. Nádasdy László); Erzse (b. Prónay Albert); VI. Gedeon sz. 1806. jun. 23. nógrádi volt főisp. (gr. Teleki Biri); Gedeon.; Gábor.; Pál.; László.; József.; Gedeon.; Biri (gr. Szapáry Antal)
A táblán álló I. Gáspár* nejétől Bay Klárától, ki után a család Nógrádban a Ludányi birtokhoz jutott, nemzé Istvánt, Jánost, Sándort és I. Andrást. Ezek közűl
Ennek testvérei lehettek: Ráday Farkas 1617-ben Nógrád megye táblabírája (assessor) és Ráday Fruzsina 1600-ban Kéry Benedekné.
I. András 1639-ben Nógrád vármegye szolgabirája, 1643. 1649 és 1652-ben alispánja,* 1649-ben egyszersmind országgyülési követe.* Első nejétől Madách Zsófiától két fia maradt: II. András és II. Gáspár és egy leánya Ilona Darvas Jánosné, második neje volt Libercsey Erzsébet, a ki miután férje tőle nemzett gyermekeivel együtt egy héten meghalt, másodszor Németi Pálhoz ment nőűl.
Lehoczky szerint I. András Szécsény várának is kapitánya lett volna; és Kazinczy szerint Pestvármegyének is alispánja; ezen adatokra forrást nem ismerek.
Libercsey Erzsébetet, a Libercsey nemzetség naplója szerint R. András „özvegységre hagyván, és gyermekei is egy hét alatt az urával meghalván, másodszor ment férjhez Német Pál uramhoz.”
II. András, kit korában 1652-ben ifjabb Andrásnak olvasunk, 1652-ben Nógrád megyei táblabiró (jur. assessor) 1659. 1664-ben szolgabiró volt.
II. Gáspár 1665-ben Nógrád megyei szolgabiró, 1668. 1670-ben ugyan ott táblabiró;* 1682–84-ben Pest vármegye alispánja. Élt még 1711-ben is. Neje Libercsey Rozina volt, kitől gyermekei: Zsófia Bulyovszky Dánielné, Ilona Tussay Györgyné és I. Pál, ki történetünkben nevezetes szerepet vitt.
1673-ban állitólag Nógrád megyének alispánja is.
I. Pál szül. 1677. jul. 2-án. Neveltetését leginkább a losonczi collegiumnak köszönheté, melyet midőn 1695-ben elhagyott, deákul, németül, francziáúl irt is, szóllott is. Joggyakorlaton Kajali Pál Nógrád és egyszersmind Hont megyei jegyzőnél volt. Itt vonta magára figyelmét Borsod megyei főispán, s tábornok gróf Forgách Simonnak, ki a húsz esztendős ifjat 1697-ben titoknokává választotta, s tapasztalván hűségét, ügyességét s tudományosságát, katonai parancsaival is megtisztelte. Jelen volt Bihács ostromán; s midőn Forgách I. József király menyegzőjére (1699. febr. 24.) egy magyar nemes lovag csapatot az udvarhoz vezérle, Forgách annak századosa, Ráday annak őrmestere volt. Ugyan ez évben, miután Kajali Pál lemondott,* Ráday Pál választatott Nógrád megye jegyzőjévé. 1703-ban jegyzette el főnöke leányát Kajayl Klárát; a midőn Rákóczy Ferencz forradalma kiütvén, mindjárt Rákóczy confoederatiojának titoknoka, utóbb kanczellára lett; és lakadalmát a zavarok miatt csak 1705-ben tarthatá meg Gácson. Valamint előbb már Nógrád megyétől több kiküldetéssel Bécsbe az udvarhoz, úgy Rákóczy alatt és által is nevezetes követségekkel bizatott meg; ilyen volt a benderi,* melynek épen folyamata alatt hanyatlott le a szövetségesek ügye. A szatmári béke után 1712-ben letévén a meghódolás és hűség esküjét, mint Nógrád megyének követe jelent meg a III. Károly királyt koronázó országgyülésre; ott nem csak a megye és haza, hanem felekezete ügyét is buzgón védte, és e végett Pozsonyban egyszer, Bécsben kétszer, fényes kihallgatáson volt. 1714-ben a porták megigazitása végett 26 megye érdekét képviselte, s ohajtott sikert aratott; 1715-ben egy, az országlási, gazdászati, és katonai ügyek iránt kiküldött országos biztosság tagjává választatott; 1723-ban ismét követ volt az országgyülésen. Nyugalma napjait sem élte henyén. Benderi követségének leirásán kivűl megirta korának titkos történeteit, ez utóbbit a királyi udvar kivánságára latin nyelven. Magyarúl és nyomtatva csak könyörgései és szent énekei jelentek meg „Lelki Hódolás” czím alatt. Ő veté meg alapját magyar könyvek gondos gyüjtésével az utóbb hiressé vált péczeli családi könyvtárnak. Meghalt 1733-ban. Nejétől Kajaly Klárától (mh. 1741. jan. 18.) született öt gyermeke közűl három, Krisztina és Klára igen hamar, II. Pál később elhalának, s csak I. Gedeon és Eszter gróf Teleki Lászlóné, maradtak meg.
Kazinczy hibásan irja, hogy Kajali Pál halálával lett Ráday Pál jegyző; – Kajali nem halt ekkor még, – hanem lemondott, – ha nem hibázom: azért, mert Hont alispánja lett, és élt még Rákóczy alatt is, hol fő hivatalt viselt.
A Tudomány-tár 1841. folyamában közölve.
I. Gedeon szül. Ludányban 1713. octob. 1-én. A hazai iskolázás után od. Frankfurtban tanult és három évet töltött tudományos utazásban. Haza térvén, miután atyja meghalt, életét egészen a tudományosságra és nemzeti műveltség emelésére szentelte; ennek folytán az atyja által megkezdett könyvtár állitást, kiterjeszkedve a külföldi irodalmakra is, nagyobb mérvben folytatta, és Péczelre tévén át, ott pompás kastélyt építetett, melyben fényesen helyezé el a jó választással gyűjtött s ritka könyvekből álló könyvgyüjteményt. Csendes tudományossága mellett, mint költő is szerepelt; és egy versnem irodalmi történetünkben „Ráday-rím” nevet visel. E téreni működésére ki nem terjeszkedhetve* azt kell még megemlitenünk, hogy 1764-ben Pest megyétől országgyülési követűl választatván, ott is a legtiszteltebb képviselők közé számítatott. A nemzeti szinészetnek is egyik alapos és buzgó pártolója volt. Meghalt Péczelen 1792. aug. 6-án; eltemettetett a köztemető sírboltjába. Nejétől Szentpéteri Katalintól egyetlen fia maradt:
Lásd Toldy Fer. A M. Irodalom Kézi Könyve I. köt.
II. Gedeon szül. 1745. maj. 30-án II. József császár alatt mint Hont vármegye főispáni helytartója (1783. jul. 28-án) kezde szolgálni, később (1785. april. 11.) a kir. tábla ülnökévé; 1786-ban septemvirré, végre 1792. jan. 6-án I. Ferencz király koronázásakor belső titkos tanácsossá, 1799-ben pedig korona-őrré lett. Egyszersmind II. József alatt 1782. mart. 8-án atyjával együtt báróvá, 1792. nov. 18-án pedig gróffá lett. Meghalt 1801. jul. 10-én. Nejétől gróf Fáy Zsuzsannától (szül. 1749. férjhez ment 1767. mhalt 1816. febr. 29.) két fia maradt III. Pál és III. Gedeon. Ez utóbbi 1797-ben selmeczi bányai tanácsos, meghalt ifjan s nőtlenűl; így csak III. Pál maradt.
III. Pál szül. Péczelen 1768. mart. 31-én. Ifjabb korában az eperjesi kerületi tábla ülnöke, utóbb a dunamelléki reform. egyházkerület főfelügyelője. Ő volt egyik fő előmozditója 1790-ben a magyar szinész társulat alakulásának, és előmenetelének. Meghalt 1827. jan. 22-én Pesten, kora 59. évében. Nejétől a híres szépségű báró Prónay Ágnestől gyermekei 1. László (szül. 1804. aug. 31-én) 2. IV. Gedeon 3. Anna gróf Nádasdy Lászlóné, és 4. Erzsébet, báró Prónay Albertné maradtak.
Lászlónak gyermekei a táblázaton láthatók.
IV. Gedeon szület. 1806. jun. 23-án. Pest megyének az 1839. évi országgyülésre megválasztott követe, ugyan az volt 1842-ben, s az ellenzéki párt egyik jelesebb szónoka; 1848-ban Nógrád megye főispánja volt. 1850. után a nemzeti szinház főintendánsa. Számos hazafiúi tettei között egyik nevezetes az is, mely szerint jeles családi könyvtárát csekély áron a pesti ref. főtanintézetnek átengedte. Nejétől gróf Teleki Biritől gyermekei a táblázaton láthatók.
A család grófi czímere – mint följebb a metszvény ábrázolja – hosszában kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban zöld pázsiton befelé fordulva fehér egyszarvú ágaskodik, első lábaival liliomágat tartva; a baloldali kék udvarban zöld pázsitról korhadozó, de még egy ágon kihajtott hársfatörzs emelkedik, melyen galamb áll, szétterjesztett szárnyakkal, csőrében zöldellő hársgalyat tartva. A paizs fölött grófi korona, azon három koronás sisak áll; a jobb oldaliból két arany búzakalász között karóhoz kötött szőlőtőke arany fürtökkel látható; a középsőből két vörös és kék sasszárny között a paizsbeli leirt unicornis emelkedik fel; a baloldaliból szintén zöld leveles buza kalász nyúlik ki. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék; a paizsot oldalvást egy-egy fehér hattyú tartja.
