Pyber család. (Gyerkényi.)
Pyber család. (Gyerkényi.)
Komárom megyei család, mely kiterjedt Fejér, Pozsony, Nógrád megyékbe is. Hagyomás szerint a német birodalomból, az egykor úgy nevezett „imperium”-ból eredt; már a XV. században Magyarországon volt. Egy mult századi adat szerint Pyber Benedek 1481-ben Buda vár gondviselője volt, családi értesités szerint Pyber Benedek 1484-ben Mátyás királytól kapta czímeres levelét és nemességét. Ugyan ekkor élt Pyber Bálint is, a ki tán amannak testvére volt.
A XVII. században emelte fel leginkább a családot Pyber János, ki sasvári apátból 1592-ben esztergami kanonok, majd ott nagy prépost, 1611-ben pécsi, 1619-ben váradi, 1625-ben pedig egri püspök és Heves megyei fősipán lett és az volt haláláig 1634. évig:* kir. tanácsos lett 1612-ben.*
Memoria Basilicae Strigoniensis p. 165.
Pray, Hierarchia I. 257.
Ennek testvérétől való unokái voltak Piber I. Ferencz és II. János; mindketten Pozsony megyében 1664-ben birtokosok, a midőn is János a nemesi fölkelésre egy lovast állitott és 9 for. 85. denárt fizetett.* II. János magnélkül halt el, I. Ferencz pedig feleségül vévén derghi Somogyi Zsuzsánnát, azzal a következő táblázatot állitá:
Kaprinai Mss. A. tomo XLI. pag. 154. hol ez áll: Ao. 1664. die 10. aprilab inclyto C. Poson, limitatio facta ratione conducendorum cetorum equitum… In processu D. Georgii Emődi Judlium: D. Gabriel Somodi et Franciscus Biber nihil: és alább d. Ioannes Biber equit. 1. flor. 9. dem 85.
I. Ferencz 1664–1691. (derghi Somogyi Zsuzsa); László almiszi cz. püspök † 1719; I. István mh. 1729. (Nadányi Kata); Anna (d. Somogyi Ferencz); Erzse (Vattay Fer.); II. István 1727. Pozsony v. szbíró (Kondé Kata); Magdolna (Baloghy János); Klára mh. 1759. (Bartakovics Márton); József 1737. nógrádi alisp. (járd. Kovács Teréz); I. Benedek 1761. 1763. nógrádi főszbiró (Blaskovich Rhenata); Magdolna (Squarics László); Teréz (Kelemen Ádám); Klára (Tapolcsányi Miklós); Janka (Gyárfás Sándor); Erzse (Majthényi Péter); Francziska (Pamhackel József); Gáspár insurg. kapit. † 1752.; II. Ferencz (Ujlaky Erzse); Eleonora (Bittó János); Julianna (Lehoczky János); II. Benedek † 1823. Virthen (disz. Horváth Bora † 1849.); Mihály † 1836. (Gáal Teréz) †; Zsófia † 1820. (Nedeczky Ferencz); Magdolna † 1849. (Bajcsy Ján.); Ignácz Komárom v. szbiró 1840–47. (Plathy Hermina † 1860.); Mihály esküdt 1861.; Gyula.; Zsigmond.; Pál.; Dénes.; Ignácz.; Gáspár.; Isabella.; Valéria.; Hermina.
I. Ferencznek nejétől derghi Somogyi Zsuzsannától (ki utóbb Daniel Péterné) gyermekei:
László sz.-máriai plébános, innen esztergami kanonok, sz.-tamási prépost, lekéri apát s egyszersmind nagyszombati plébános 1704-ben az érseki szék üressége alatt generalis vicarius, utóbb Kerestély érsek helyettese, meghalt 1719-ben.*
memoria Basilicae Strigonien. pag. 161.
Anna Somogyi Ferenczné,
Erzse Vattay Ferenczné; és
I. István, ki kőrösnadányi báró Nadányi Miklósnak leányát vette nőül, meghalt 1727-ben. Gyermekei voltak: II. István, I. József, Magdolna Baloghy Jánosné, és Klára (mhalt 1759-ben) Bartakovics Mártonné. Ezek közűl I. József 1730-ban Nógrád vármegye főszolgabirája, 1737-ben alispánja volt; feleségétől járdánházi Kovách Teréziától, ki mint özvegy még 1749-ben emlitetik, a táblán látható hat leánya és egy fia: I. Benedek maradt; ez utóbbi 1761–1763-ban Nógrád vármegye főszolgabirája volt. Neje Blaskovich Renáta még 1798-ban is élt.
II. István 1727-ben Pozsony vármegye szolgabirája volt. Nejétől pókateleki Kondé Katalintól négy gyermeke maradt: Gáspár, ki 1745-ben a Pozsonyi bandériumnál kapitány volt, meghalt 1752-ben; II. Ferencz, Eleonora Bittó Jánosné és Julianna Lehoczky Jánosné.
II. Ferencznek nejétől Ujlaky Erzsébettől gyermekei ezek: Mihály meghalt magnélkül 1836-ban, neje Gáal Teréz volt. Zsófia (mhalt 1820.) Nedeczky Ferencznek († 1809.) neje, Magdolna († 1849.) Bajcsy Jánosné († 1809.) és II. Benedek, ki mint táblabiró halt meg Komárom vármegyében Virthen 1823. octob. 18-án kora 65. évében. Ennek nejétől disznósi Horváthi Borbálától († 1849.) fia Ignácz, ki 1840–1847. körül Komárom vármegye szolgabirája volt. Neje nagypalugyai Plathy Hermin 1860-ban halt meg. Ettől kilencz gyermeke közűl Mihály 1861-ben Komárom megye választott rendszerinti esküdtje volt.
E családfa nem teljes, nem leljük azon Pyber Ágostot, ki 1792-ben magyar kir. testőr volt; – József-Alajost, ki 1806–1825. körül a m. kir. helytartóságnál a számvevői osztálynál hivataloskodott, Pált, ki I. Lászlónak a sz.-máriai plébánosságban utóda volt, 1718-ban esztergami kanonok, majd sz.-egyházi főesperes és szent-györgyi prépost lett, meghalt 1736-ban;* végre nem találjuk a családfán a család azon tagját, ki birtokáról öregebb korában Vácz városába tévén lakását, ott késő öreg korában, nyakán támadt guga következtében 1853. táján meghalt; kinek Antal és Gusztáv meghalt fiain kivül négy leánya maradt: Mária özvegy Lenhardné, Jozefa hajadon, Teréz, és Janka Nedeczky Károlyné.
Memoria Basilicae Strigoniensis pag. 165.
A család czímere következő: a paizs felső osztályában kék udvarban arany korona van, mögötte két liliomos bot van keresztbe helyezve; a paizs közepét vörös udvar foglalja el, melyben teste egy részével hód (biber) látható, a mint a folyamot képző alsó osztályban úszik, első jobb lábával ezüst keresztet tartva; a folyam alján hármas szikla emelkedik. A paizs fölötti sisak koronáján két szétfeszitett sasszárny között, melyek közűl a jobb oldali félig vörös, félig ezüst, a másik félig arany, félig kék, szintén ezüst kereszt emelkedik ki. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
János a váradi püspök, egy, 1619. évi pecsétnyomaton e czímert következő módositással használá, a paizs alján hármas fehér halom látszik, fölötte folyam hullámzik, abból a hód felálló helyzetben emelkedik fel, ezüst keresztet tartva. A paizs fölötti sisak koronáján két liliomos bot közt kereszt látszik. Tehát a paizsbeli korona, és a paizs fölötti szárnyak nem voltak rajta.
A család előnevét „Gyerkény”-ről irja.
