Pejáchevich család. (Verőczei, gróf.)

Teljes szövegű keresés

Régi magyar család, melynek eredetét homály fedi.* Már a XVII. század végén Szlavoniában az előkelő nemes családok sorában találjuk. Ismert törzse verőczei Pejachevich György, kitől a családfa napjainkig szakadatlanúl következő rendben sarjadzott* le:
Lehoczky Stemmat. II. 300. Ha Lehoczkynak hitelt adhatnánk, a család a cyprusi szigetből venné eredetét, honnan a Törökországban Vidin alatt Kriptováczra, onnan pedig Horvát Tótországba származott a Jankovich és Vinkovich családokkal együtt.
Hist. herald. Handbuch és gothai Taschenbuch 1859. évi foly.
«» I. tábla.; Rumai vonal.; György 1680. táján (Barchevich Margit); Mátyás (Knesevics Agatha); báró Márk Sánd. 1760. szerémi főisp. (báró Tomasich Anasztázia); János-József gróf 1772. (Peterson Erzse); gr. Zsigmond rumai vonal; gr. Ferencz-Károly † 1815. cs. k. kamarás. (1. báró Sanches Ortigosay Eiefuentes Borbála 2. gr. Erdődy Eleonóra) cs. ker. h. † 1840.) nasiczi vonal; Folyt. II. táblán.; gr. Antal † 1800. cs. k. altábornagy (gr. Draskovich Bora) budai vonal; II. Antal † 1838. (pribéri Jankovich Szidónia); Folyt. III. táblán.; János nep. † 1821. febr. 4.; Péter sz. 1804. cs. k. kam. főispán (gr. Eszterházy Franciska); László sz. 1807.; Sándor sz. 1808. † 1852. (Quadagni Aurora marquise); Mária sz. 1811. (gr. Althann Ferdin.); Pál sz. 1813. őrnagy (1. Hildeprandt Alvina); Julia sz. 1815. (b. Palm Rud.); Klementina sz. 1817. cs. ker. h. (gr. Althan Alfred); Márk sz. 1818. (gr. Bethlen Hermina); Kata.; Kruvalka.; Adolf sz. 1825. cs. k. kam. (gr. Schaffgotsch Agata); Ludvina sz. 1826. (1. gr. Eltz Hugo † 1848. 2. gr. Eltz Károly); László sz. 1828. cs. k. kam. kapit. (gr. Czernin Mária); Miklós sz. 1833. cs. k. kam. és kapit.
II. tábla.; Nasiczi vonal.; Gr. Ferencz-Károly, ki az I. táblán. cs. k. kamarás † 1815. (b. báró Sanches Bora. 2. gr. Erdődy Eleonora); Franciska szül. 1784. cs. ker. h. (b. Orczy József); Vincze † 1820. (gr. Batthány Mária † 1823.); Ferdinand sz. 1800. jun. 17. (Dőry Mária); Kata sz. 1813. cs. ker. és p. h. (gr. Schaffgotsch Antal); László sz. 1824. cs. k. kam. szerémi főisp. 1848. (b. Dőry Gabriella); Károly sz. 1825. (Telbisz Franciska); Ferdinand sz. 1826. máj. 3.; Julián sz. 1833. cs. k. kam.; Gábor sz. 1839. máj. 20.; Mária sz. 1853. sept. 22.; M. Theodor sz. 1855. sept. 26.; Artúr sz. 1845. dec. 31.; János sz. 1847.; Leona sz. 1850.
III. tábla; Budai ág.; II. Antal, ki az I. táblán. † 1838. (pribéri Jankovich Szidonia † 1855.); János nep. sz. 1803.; Teréz sz. 1799. cs. k. hölgy (gr. Apponyi József); Antal sz. 1810. cs. k. kamarás kat. főtiszt (b. Boxberg Angelica † 1849.)
Györgynek a törzsnek unokája Márk-Sándor báró volt, és 1760-ban Szerém vármegye főispánja, ennek fia János-József 1772-ben jul. 28-án grófságot nyert. Ennek három fia 1. Zsigmond, 2. Ferencz-Károly és 3. Antal által három vonalra oszlott a család.
Zsigmond ivadéka a Szerémségben fekvő Rumai uradalomról rumai vonalnak is neveztetik; jelenleg e vonal a legterjedelmesebb, és birtokos Verőcze megyében Rétfalun, Torontalban Tordán.
E vonalnak feje jelenleg Péter (szül. 1804. febr. 20.) cs. k. kamarás, főispán volt. Fiai közül kettő katona főtiszt. Testvére László (szül. 1807.) Verőcze megyének 1848-ban főispánja volt. – Sándor († 1852. nov. 20.) tábornok és dandárvezénylő.
Ferencz-Károly vonala a Verőcze megyei főbirtokról Nasiczról nasiczi-vonalnak is neveztetik; és a nevezett uradalmon kivül birtokos Zala megyében Zalabéren, Borsod megyében Ivánkán és Hevesben Poroszlón.
János nep. vonala budai nevet visel, ez ágon él János (szül. 1803.) testvéreivel Terézzel és Antallal, ki a katonai pályán szolgál.
A család bárói czímere – mint itt a metszvény mutatja, a paizs kék udvarában zöld téren álló magas fehér oszlop, melynek tetején arany koronán jobb felé fordulva szétterjesztett szárnyakkal egyfejű feketesas áll, csőrében arany kettős keresztet tart, jobb lába karamával kivont pallóst, a ballal ország-almát mutat, az oszlop mellett két oldalról kifelé fordulva hátulsó lábaikon két kettős farkú arany oroszlán ágaskodik, első lábaikkal kivont kardot tartva. A paisz felett bárói korona, azon koronás sisak áll, melyen ismét a leirt fekete sas ismétlődik, felette e betük olvashatók: T. G. D. P. I. H. S. L. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Midőn azonban 1772-ben a család grófságot nyert, e czimer is – nem ugyan lényegesen, – de pompásabb kiállitására nézve változás alá jött, az ősi paizs udvar egy arany fekete hosszukás koczkával ellátott keretet nyert; s benne az oroszlánok fejére korona adatott, a paizs felé a bárói helyébe kilencz gombos grófi korona és a fölé három koronás sisak állittatott, a középsőn a fekete sas áll, a jobb oldaliból kettős farkú koronás oroszlán kivont karddal nyúlik fel, a baloldalin a koronás márványoszlop látható; a paizst jobbról aranykék, balról ezüstkék palást takarja, és telamonok gyanánt jobbról német herold áll fekete talárba, sárga dalmaticába öltözve, fején aranynyal szegett, vörös tollakkal diszitett háromszegü német süveget, mellén koronás kétfejű fekete sast viselve, jobb kezével fekete papir-tekercset, a ballal a paizs felső szegletével fogva; baloldalról magyar herold áll, sárga czizmában, vörös talárban, fehér dalmaticában mellén magyarország koronás czimerét viselve, fejét kócsagtollas vörös tetőjű prémes kalpag fedi, jobb kezével a paizs felső szegletet, a ballal vörös tokot (papirtekercset) tartva.*
Adami Scuta gentil. tom. IX.
A család rom. kath. vallású, és neve gyakran Piaczevicz-nek is iratik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT