Pallavicini család. (Őrgróf.)

Teljes szövegű keresés

Pallavicini család. (Őrgróf.)
Hazánkban Pallavicini Edvard marquis az 1827. évi országgyülés 43. törv. cz. folytán nyerte a magyarországi indigenatust, és a család magyar házakkal sógorosodva, és itt terjedelmes jószágokhoz jutván, egyike lett honosultabb indigena családainknak.
Eredetét Olaszországból vette. Állitólag 1360. jun. 2-án nyerte az őrgrófságot (marchionatus), 1427-ben a velenczei patriciatust. Ősei közűl volt azon Sforza Pallavicini (szül. Romában 1607-ben) bibornok, ki a trienti zsinat történetét leirta.
A XVIII. században a család Ausztriába származott és két ágra oszlott, az egyik ág Bajorországban telepedett meg.
Pallavicini Michiello Camillo nőül vette Crimaldo Ceba Geronimát, kitől fia Sándor, ennek nejétől Mari Liviától fia Károly (mh. 1789.) cs. k. kamarás és tábornok nőül vette vásonykői gr. Zichy Leopoldinát (szül. 1758. † 1846.), kitől fia Eduard (sz. 1787. mh. 1839. april 20.) Magyarországban – mint fölebb emlitők – 1827-ben indigenatust nyert, és a Duna Tisza között mindszenti, ányási és dóczi uradalmakat kapta. Neje lett 1806-ban gr. Hardegg-Glatz Jozefina (szül. 1784. † 1850.) Ettől származik az egész most élő nemzedék, mint a táblázat mutatja:
Mihály (Crimaldo Geronima); Sándor (Mari Livia); Károly † 1789. (gróf Zichy Leopoldina); Eduard sz. 1787. † 1839. (gr. Hardegg-Glatz Jozefin); Alfonz sz. 1807. tábornok (gr. Fürstenberg Gabriella); Arthur sz. 1810. őrnagy (gr. Spaur Teréz); Irene sz. 1811. (gr. Arco Alajos); Ipoly sz. 1813. horvátorsz. birtokos kapitány (gr. Erdődy Karolina); Alfred sz. 1813.; Roger sz. 1814. (gr. Vay Eulalia); Osvald sz. 1817. alezredes (gr. Zichy Ilona); Alfred sz. 1848.; Ernesztina sz. 1849.; Julia sz. 1857.; Edvard sz. 1845.; János sz. 1848.; Mária sz. 1849.; Antal sz. 1850.; Anna-M. sz. 1853.; Leopoldina sz. 1845.; Teréz sz. 1846.; Jozefina sz. 1849.; Gabriella sz. 1851.; Osvald sz. 1853.; Mária sz. 1856.
A család czímere arany lábú és csőrű, koronás kétfejű fekete sas, melynek mellén egy koronás tojásdad vértét öt arany s négy kék koczkás udvar foglalja el nagy részben, ezek fölött ezüst mezőben vizirányos helyzetben fekete hármas kereszt látszik.*
Adami Scuta gentil. tomo IX. – Hist. herald. Handbuch, és Goth Almanach.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT