Miksa család. (Diód-váralyai.)
Miksa család. (Diód-váralyai.)
A Bánságból származtak be Erdélybe, és előnevüket előbb Karánsebesről írták. 1604-ben, midőn Karánsebes feldúlatott, Miksa Miklósnénak 32 ezer forint kárt okoztak.* Nevüket Mixanak is írva találjuk. Karánsebesről a török elől vonult a család Erdélybe, hol Miksa Istvántól a család származása* következő:
Wolph. Bethlen. tom. VI. 68.
Kővári. L. Erdély nev. cs. 188.
I. István (1. Gerlesti Anna. 2. Kún Zsófi.); Miklós.; Bora (Vas György.); II. István Fejér v. alisp. 1691. 1703. (Cserei Éva.); Kata (Lukács Ferencz.); János püspök (Jószág kezelő.); Zsófi (Csulai János.); György (Cserei Zsuzsi.); Bora (Czeglédi István.); György † 1691.; Mária (1. Kapronczai Istv. 2. Dobai Imre.; László kir. alpénztárnok 1753. (Olasz Bora.); Imre. †; István. †; János.; Mária (Baló Antal.); Gábor Fejér várm. ülnök 1771. (Lugosi Teréz.); Krisztina (Kozma József.); Imre.; László † 1796. A.-Fejér v. sz.-bíró.; Erzse (Bihari Sándor.); Imre (Trauzner Mária.); Anna (Katona Gergely.); Teréz (Incze József.); Póli (Gyárfás Miklós.); Mária (Pásztohi Gábor.); Sándor (Fabián Ágnes.); Róza (Kozma István); Miklós (Imecs Mária.); Elek (Henczi Julia.); Dani.; Zsuzsa.; György.; Imre.; Kálmán.; Emma.
A táblázaton álló II. István, Fejér vármegye alispánja, nejétől Cserey Évától, ki előbb Boér Sámuelnő volt, fiacskája György mh. 1691-ben, és majus 2-án Szent-Benedeken temettetett.* Másik fia László 1753. sept. 21-kén kelt oklevél alá így írta nevét: „diodváraljai Miksa László, Fejér vármegye egyik hütös assessora, és Fölséges asszonyunk erdélyi proventusinak egy V. Perceptora“ m. k. – Mint óvári Keszei József özvegye Bóér Judit, és leánya Keszei Mária, somai Sándor mint nejének Keszei Borbálának törvényes meghatalmazottja, és Fosztó Gábor között véghez ment osztálynál királyi bizonyság.* Jelen volt ekkor a szebeni országgyűlésen is, mint annak följebb említett hívatalánál fogva tagja. (Korunkban 1848-ig az úgy nevezett „generalis perceptor“ Erdélyben országos hívatalnok volt; és talán ily alpénztárnok érthető az „erdélyi proventusok v. perceptora“ czím alatt).
Baranyi Pál: „Imago vitae et mortis“ czímű halotti beszédek.
Hodor K. közl.
Lászlónak fia Gábor 1771-ben Fejér vármegye rendszerinti (actualis) ülnöke volt, 1790-ben már regalista, azaz országgyűlési kir. hívatalos. Ennek fia Imre nőűl vévén 1761. után Trauzner Máriát, altala a hadrévi birtokba lépett; mely most a család főbirtoka.
Anna, ki a családfán nincs, Sombory Józsefné, él Zsomboron Kolos megyében.
A család másik ága Alsó-Fejérben: Istvánnak utódai János és István. – János alsó-fejéri alispán volt, meghalt 1849-ben; leánya Katalin előbb Orbók Sámuelnő, most Szalánczi Lőrinczné, Istvánnak fia Móricz, leánya Kata Vinczenti százados neje. A család egy másik tagja Gábor, volt hadnagy, kinek leánya Róza Török Károlyné.
