Mikolay család. (Mikolai.)
Mikolay család. (Mikolai.)
Szatmár vármegyének egyik legrégiebb törzsökös nemes családa. Eredete meghatározásánál ismételve felhozható azon állitásunk, miszerint ama laicus genealogusok, kik a családfákat név hasonlatosságokon is tudták tovább szőni, a criticai családtörténelem elé a legnagyobb akadályokat görditék; főleg oly esetekben, hol a család név kereszt névből eredvén, az ily kereszt neveket mind egy közös család tagjaiúl erőszakolák; pedig valamint a Mikó név több egészen különböző család törzsei közt található, úgy a Mikola nevet is hasonlóan több családnak ősei viselék, és még azon esetben is, ha több ugyan oly nevű törzstől ugyan olyan (az az egymáshoz hasonló) család nevek eredtek is, nem következik szükségképen, hogy hasonló nevű családok egy vérségűek legyenek.
E megjegyzések csak annyiban vonatkoznak a Mikolay családra, a mennyiben Szirmay Antal Szatmár vármegye leírásában nem egész alapossággal azt látszik hinni, miszerint az erdélyi Kemény, Mikola, Gyerőffy stb. család is törzsileg a Szatmár megyei Mikolay családdal egy eredetű; noha – a mint a szamosfalvi Mikolay családnál ezen család egyik tagja b. Mikola László, úgy Kemény János önéletírása után láttuk – a Kemény, Mikola, Kabos stb. egészen más törzsből és más ízeken, s épen nem Szatmár megyéből eredezteti magát; még is ha csak fölületesen tekintjük az eléadást, könnyen habozásba eshetünk azon okoknál fogva is, mivel 1-ör Mikola nevű ős eléfordúl a Mikolay, és a Mikola családnál is, 2-or mivel Szirmay a Mikolay család törzs ősei közt (alkalmasint csupán kedve szerint, okadatolás nélkül), Dezsőt Dezmérnek is nevezi; mely Dezméri név előnév képen az erdélyi Mikola család őseinél fordúl elé; de a Dezső, vagy Dezsér névnek semmi esetre sem synonimája; s már előbb helység név képen fordúlt elé. 3-or valószínűséget mutatna a Mikola és Mikolay család közös törzsisége közt a hasonló czímer is, t. i. az ágaskodó szarvas. 4-er hasonlóan tévedésbe vihetne e részben azon körülmény is, hogy – mint Szirmaynál látjuk, – a Mikolay család is több oly egyént igényel ősei közé, kiket szamosfalvi báró Mikola László is őseűl igényelt, például Mikola vagy Mikolay Jakabot, 1420-ban szerémi püspököt. De mind ez onnan történhetett s bizonyosan történt is, hogy a családfa szerkesztők nem csupán okmányos csomagaik tartalmáig terjeszkedtek, hanem egyes Kronikák-, Annalisok-, Historiákra, és utóbb kiadatott káptalani átíratokra támaszkodtak, és az azokban lelt neveket, ha saját levelesládájuk azokról előbb mit sem tudott is, családi őseik közé iktatták; nem gondolva azzal, hogy két egészen hasonló nevű, eredetre különböző semmi rokonságban nem álló család is létezhetik, sőt inkább – nem ismerve a másik családnak eredeztetését, inkább azt is egészen saját családjuk egy elszakadt ágazatáúl igyekeztek vitatni. Erre is példákat hozhatnék föl. Egyébiránt mind ezek daczára is bővebb tanuságok hiányában valóban nem merem már most a Mikola és Mikolay családok eredeztetését teljesen kitisztázottnak állitani és a kettő közti lehető vérséget végképen megtagadni. De térjük a Mikolay családra.
A Mikolay család törzse az Merc Comes, ki Szatmár megyei Mikola helységet nyerte II. András királytól 1216-ban.* Ezen Merc, Szirmay szerint – Zothmár grófnak* is (tán szatmári főispánnak is) neveztetett. Ezen Mercnek Szirmay szerint három fia volt: Mikola, Dezső, és Fülöp, vagy Fülpös, kitől a Filpessi kihalt családot származtatja.* Mikola 1237-ben tett végrendeletet.*
Szirmay, Szatmár vármegye II. 287.
Szirmay, Szatmár vármegye I. 5.
Szirmay, Szatmár vármegye II. 289.
Szirmay, Szatmár vármegye I. 4. 5.
Kinek fia volt Domokos? nem tudjuk; hanem e Domokosnak fia Mikolay János 1327-ben Szatmár vármegyei száraz-berki részjószágát (a helység felét) Csáki Istvántól 29 forinton vissza váltá.* Mi jogon birtak tehát már előbb a Mikolayak, – nem tudható; de valószínűleg a már ekkor virágzó szárazberki nemesekkel lehettek házaság útján atyafiak, és így örökségképen válhattak ott birtokosokká; mint alább a száraz-berki birtok iránt fenforgott per folyamából látandjuk.
Szirmay, Szatmár vármegye II. 279.
János, Mihálynak fia, Desőnek (Dienesnek unokája) és testvérei II. Merch és László Szatmár megyei Mikola helységnek egy negyed részét Akus fiának Máténak* elzálogosítván tiz gira finom ezüstért, úgy, hogy ha 1323-ki karácson nap után 15 napra ki nem váltandja, akkor a zálog összege kétszer annyira számítassék. Miután pedig János csakugyan e határnapot elmulasztá, a váradi káptalan levele szerint kétszer annyi zálog összegben lett elmarasztalva; János ez okból pert inditván a nádor előtt, 1325-ben Fülöp nádor azt itélé, hogy János a zálogrész vissza bocsátásáért csakugyan 20 girát tartozzék fizetni, még pedig Vizkereszt nyolczadán 7, nagy böjt közepe utáni nyolczadon ismét 7, és végre Pünkösd utáni nyolczadon 6 girát tartozzék lefizetni; és ha az első határnapot meg nem tartja, akkor új birságot követő pert, a másik határnap után ismét új, az utolsó határnap után meg nem tartása után pedig ismét két annyi birságot fizetend.*
Szintén a Csákiak elődének.
Szirmay Szatmár várm. II. 289. 290.
Az eddig eléadott okleveles adatok nyomán a Mikolay család törzs-fája így alakúl:
Merc (Zothmár.) 1216. kapja Mikola földjét.; Mikola 1237. végrendel.; Dezső 1327.; Filep 1237. 1272.; Mihály 1339.; János 1325.; Merch 1325.; László 1325.
A mi a száraz-berk birtokosokat illeti, azokról 1339-dik évből a következő adat szól: „Zothmár-nak nevezett Nicholay (Mikolay) és Frichko kamarai grófok azt állíták, hogy Zárazberky László, Istvánnak fia hamis pénzt vert a király neve alatt, miért elfogatván, elevenen megégették, és mint hűtelennek Szárazberk és Szina helységeit Tamás erdélyi vajda és szolnoki főispán maga részére fölkérte; de a megégetett Lászlónak özvegye, és fia János, valamint testvérei Zárazberky Mihály, Jakab, és János (Istvánnak fia) a beiktatásnak ellentmondtak, azt állítván, hogy testvérük László igaztalanúl végeztetett ki, miután nála a pénzverési eszközök nem találtattak, és a nevezett kamara grófoknak onnan eredt haragjok ellene, mivel nekiek egy lovát eladni nem akarta, miért üldözőbe vétetvén, kegyetlen kinzások folytán vallá magát bűnösnek; továbbá, hogy Szárazberek és Sima helységet nem is birta László egészen, hanem csak felének negyedrészét, mivel négy testvérek lévén, annak felével osztoztak, és jutott a feléből egyre egy negyedrész; a helységnek másik fele pedig Mihályt, Dezsőnek fiát, a ki Nicholay-nak testvére volt, illette. Ez állitásokat a 20 napi határidőre sem bírván bebizonyítani, a Pál országbíró előtt folyt perben hozott itélet folytán a váradi káptalan által Tamás erdélyi vajda a nevezett helységek egyik felének egy negyed részébe be is iktattatott, a helység ezen felének három negyedrésze Zarazberki Mihálynak, Jánosnak és Jakabnak, a helységnek másik fele része pedig Mihálynak, Desew fiának meghagyatván.*
Szirmay Szatmár várm. II. 279. 280.
Ez és a következő oklevél alapján a Zárazberkyek családfája így áll:
II. Tábla.
István de Szárazberek.; László pénz hamisítással vádolt.; Mihály 1339.; Jakab 1339.; János 1339.; János † 1362 előtt.; László 1362.; Tamás 1362.
E családfáról a Mikolay-akkal semmi összeköttetést nem látunk, mind az által Szirmay szerint egy 1362-ki okmánynak kivonata ez: Zarazbereky Mihálynak, Desew fiának fia egy részről, Mikolay László, Mihálynak, és Tamás Jánosnak fiai, a maradék nélkül kihalt Jánosnak, atyjok bátyja László fiának részét, és az egyházi kegyúri jogot Szárazberek helységben magok közt a váradi káptalan előtt feloszták. Ez okmány-kivonatban már a Mikolai családban álló Desew és fia neveztetnek Szárazberkyeknek, ellenben az előbbi 1339-ki itélet levélben Szárazberky-eknek nevezett hamis pénz veréssel vádolt László és rokonai Mikolay-aknak neveztetnek; mely változást, – ha az nem tollhibából eredt. – megfejteni nem tudjuk.
E körülményt a Mikolay család törzsiségét illetőleg szükségesnek tartván érinteni; most már lássuk tovább a Mikolay családról szóló adatokat.
1378-ban a Mikolay család, ugymint Comes Zothmárnak maradéki, szárazberki jószágban ujra osztoztak.
1402-ben nádori parancs mellett a Mikolay család Szárazberek egész helységbe beiktattatik.
1406-ben Mikolay Miklós és Benedek, Tamásnak fiai,* Balk és Drág máramarosi vajdákat idézik a Simai rész birtokon elkövetett hatalmaskodás miatt.*
Tehát – úgy látszik – a II. táblán álló Tamásnak fiai.
Szirmay Szatmár várm. II. 208.
Ugyan ez évben Mikola helységnek határa Zsigmond király parancsa folytán Kis-Nemptitől elválasztatik, mely határjárási okmányban Mikolay Domokos, mint Lászlónak fia említetik, tehát a II. táblán álló Lászlónak fia Mikolay Domokos volt; és innen ismét az tűnik ki, hogy a Szárazberky és Mikolay nevű ágak egy közös család volt; hol e, hol ama nevet viselvén.
1404-ben Mikolay Ferecz Kolos monostori apát; 1420-ban Mikolay Jakab szeremi püspök; 1544. után Mikolay Boldizsár kolosvári zárda főnök;* Szirmay által szintén e család ivadékaiul állítatnak, de ezekről mint valószínűebben a szamosfalvi Mikola család tagjairól a Mikola, családnál már volt említés téve.
Szirmay Szatmár várm. II. 290. 291. 293.
1425-ben Mikolay János királyi ember (homo regius)*.
Szirmay Szatmár várm. II. 250.
1427-ben Mikolay Miklós, Benedek, Lőrincz, Domokos, János és Balás birták az egész Mikola helységet.
1456-ban Bécsben kelt levelében V. László király tekintvén nemes Mikolay Györgynek és Lászlónak bokros érdemeiket, melyeket főleg a törökök elleni hadjáratban szereztek, czímerűl nekiek egy paizson ezüst mezőn álló és szájában zöld ágat tartó szarvast adott.*
Szirmay Szatmár várm. II. 292.
1458-ban Mikolay Lászlónak fia Tamás, hatalmaskodást követ el Gencsen Gencsy Tamás jobbágyain.*
Szirmay Szatmár várm. II. 39.
1461-ben Mikolay István Erdélyben a szebeni pénzverdénél kamarás I. Mátyás király által utasítatik, hogy havonként 100 forintot adjon a királyi asztal tartására.* Ez is – úgy látszik – a szamosfalvi Mikola család tagja volt.
Szirmay Szatmár várm. II. 292.
1499-ben Mikolay Ferencz kir. adományban nyeri egész Tatárfalvat.*
Szirmay Szatmár várm. II. 211.
1500-ban Báthori András özvegye Kata, fiai neveikben is II. Ulászló király előtt visszaadták Mikolay Gergelynek és Jánosnak, Mihály fiainak a mikolai rész jószágot, melyet nevezett idősb Báthori András hatalmasúl foglalt el.
1528-ban Mikolay Ferencz Bihar vármegyében Hodos egész helységet, és a kovácsi pusztát nyerte I. Ferdinándtól kir. adományban, miután azt hodosi Jánkó Jánosnak leányától Orsolyától, Mikolay Ferencz feleségétől előbb Verbőczy István és mások elfoglalák, és több kézen át forgatták.*
Szirmay Szatmár várm. II. 292.
1536-ban már Mikolay Ferencz is János király pártján állott, a kitől a Sasváry család hűtlenségi bélyegén Szárazberken és Simán rész birtokokra nyert adományt.
1548-ban Mikolay idősb Ferencz itélőmester Ugocsa megyei Kökenyesd végett perlekedik.*
Szirmay C. Ugocsa p. 174.
1563-ban Pozsonyban octob. 3-án kelt uj adomány levélben I. Ferdinánd király Mikolay Zsigmondot, és Miklóst és azoknak maradékait Mikola, Sima és Szárazberek egész helységek birtokában megerősíté.
1574-ben máj. 28-án Mikolay Zsigmond, Mihály, János, és Ferencz kiváltság levelet nyertek Mikola helység határában hidak és vámok építésére.*
Szirmay Szatmár várm. II. 293.
1658–1660-ban Mikolay András Szatmár vármegye alispánja volt.*
Szirmay Szatmár várm. I. 129.
1664-ben Mikolay Boldizsár I. Leopold király által Bécsben aug. 13-án kelt uj adományánál fogva Mikola, Sima, Szárazberek, Alsó- és Felső-Fernezely, Váralya helységeknek, Nagy-Bánya és Szatmár városokban fekvő két háznak birtokában megerősítetik.
1667-ben a fentebb említett M. Boldizsár patyódi jobbágyait elcseréli Lónyai Margittal gr. Csáky Istvánnéval.* Ugyan ez évben Boldizsár nejével Lizibon Erzsébettel együtt a mikolai templomot is megújíttatta.*
Szirmay Szatmár várm. II. 125.
Szirmay Szatmár várm. II. 286.
1702–1710-ig Mikolay György Szatmár vármegye szolgabírája volt,* és 1705-ben nejével Witkay Erzsébettel együtt a mikolai templomot megujíttatá.* Ezen György 1717-ben nejével együtt a tatárok által a fertő-almási templomból, – hová menekültek, – elraboltattak, de csak hamar megszabadultak.*
Szirmay Szatmár várm. I. 133–134.
Szirmay Szatmár várm. II. 286.
Szirmay C. Ugocsa p. 25.
E század elején élt Mikolay György, Mikola helység egyik fő birtokosa, kinek fiai Mihály és György akkor még (1810.) tanuló ifjak voltak.
