Mérey család. (Kapos-mérei.)
Mérey család. (Kapos-mérei.)
A legrégiebb törzsökös magyar családok egyike; eredetét Somogy vármegyében a Kapos vize mellett fekvő Mére (vagy Mérő) helységtől veszi, és innen is írja előnevét. E helységet a család ősei 1246-ban nyerték IV. Béla királytól; úgy látszik Mérei János személyében, ki 1280-ban is élt, és kitől a származás rendje következőleg jő le napjainkig.*
Családi közlés szerint.
I. tábla.
János 1280.; János. †; Gábor.; István de Karán. Folyt. a köv. lapon.; Péter 1411. †; Tamás Nagy Leukus de Karán 1376. †; Mihály.; Márton. 1311.; Domokos; Dezső 1311.; Benedek 1343.; László mester 1343.özvegye él 1401.; Miklós 1369. †; István 1401. †; Silvester. †; János. †; Bálint. 1401. †.
István, ki az előbbi lapon. de Karán.; János 1357.; Péter 1343.; Jakab 1317.; Lőrincz alias Leukus de Karan.; Gergely augustinus barát 1341.; László mester bir Szomajomban is 1387.; Miklós. 1371. 91. †; János 1391. †; János 1393. †; Miklós 1396. nótát kap.; Leu…; Mihály. †; István. 1391.; Gábor. 1391.; Ilona kifizettetett 1371.; Gáspár 1450.; Gáspár.; István. †; János de Fecske (Apollonia.); János 1475. (Hanyi Margit.); János máskép Virágos 1496.; Péter máskép Fecske (Erzsébet.); Tamás 1475. †; Dorottya (Pár János.); Kata (Kutas János.); János máskép Fecske de Mére 1496.; Veronka (Zolád Gáspár.); Erzse 1524.; Imre 1469. másképen Fecske †; László 1497. †; György Fecske de Mére. †; Gáspár (sárosfalvai Keméndy Orsolya.); Folyt. II. táblán. Mihály 1543. 1571. alnádor, kir. helytartó. (Forgách Julianna.); János 1535. 1550. (Faiszi Sára.); Folyt. III. táblán. István 1543. (Zichy Kata.); Kata 1576. (Perényi János.); Mihály. †; János. †; Imre kir. táblai ülnök 1574. 1582. (Zay Magdolna.); Anna (1. Szeredy Gáspár. (2. Balassa András.) Zsófia (Czubor Pal.); István 1606. †; István 1589.; Kata (1. Zichy N. 2. Jármy N.); Anna (Bánffy Kristóf.); István.
II. tábla.
Gáspár, ki az I. táblán. (Keméndy Orsolya.); Gáspár 1567. (Csúzy Borbála.); Zsuzsánna (1. Plathy Ferencz. 2. Rottal András.); Magdolna (Justh.); Gáspár (Plathy Éva.); Imre; István 1702.; József 1739.; Mihály.; N. †; Zsigmond (1. Fabricius Judit. 2. Pongrácz Zsófia. 3. Bory Ilona.); Gergely (Jaksin Kata.); Mihály vegliai püspök 1715.; Gábor. †; László (Simontsics Bora.); Agotha (Plathy Ferencz.); Teréz (Lelug János.); Károly (1. Goricz Klára. 2. Névedy.); Dávid.; Sándor (Dávid Magdolna.); Gáspár (Orbán Klára.); Zsigmond 1748. (Trencsín v. alispán kir. táb. üln. (Hunyady Anna.); Ádám (1. Hávor Kata 2. Séllei Mária.); Mihály. †; Menyhért (Gaál Krisztina.); Lóra (1. Olivér. 2. Fonyó Pál.); György. †; Róza (Morvay.); Antal.; Rozália (Csúzy.); Julia (Szobek László.); Ignácz.; Tamás.; János.; Zsófia.; András.; Antal.; Antonia; Pál (1.Benyovszky N. 2. Takács N.); Jozefa (Paternos.); Julia.; Floris (Buzna N.); Floris.; János.; András.; Ágoston; Vincze (N. N.); Adel.; Ottó.; Lajos.; Lajos cs. kir. tan. kir. táblai ülnök (Dióssy Anna † kora 68.); László † 1850. táblabíró (Földváry Teréz.; Móricz szül. 1813. † 1852. mh. Angliában (Heinbucher Constantia.); Béla.; Lajos.; Ilka.; Teréz.; Sándor szül. 1779. † 1848. kir. személynök somogyi főispán (1. Bóbics Éva.2. Tallián Julia † 1823. 3. Strada Matild.; József.; Mária.; Augusta.; Károly szül. 1816. octob. 15. kamarai titkár (Novák Kati.); Miklós szül. 1817. nov. 15. ezredes.; Sándor.; Alexandra.; Ida.; Lajos.; Ádám.; Matild.
III. tábla.
János, ki az I. táblán 1535. 1550. (Faiszy Sára.) Nyitrai ágazat.; György 1567. †; Ferencz 1567. †; Gergely 1570.; Kata (Farkas Tamás.); János 1630.; Anna (Kubinyi János.); Zsófi (Petróczy Miklós.); Mihály 1699. (Ujfalussy Anna.); János 1713. (Trencsényi Anna.); Imre 1739; Anna (Nagy György.); Ferencz (Nyitrai Kata.); Pál. †; József (Velits Mária.); Lajos. †; István 1694. †; Lajos. †; József.; Teréz (Spissich Sándor.); Franciska.; Krisztina (Guzits.); József 1769. Somogy v. főadószedő (Márffy Teréz.); Antal. 1768.; Ignácz.; Zsigmond.; Manó.; Sándor.; Antonia (Somogyi Ádám.); Lenka (Rumy Fer.); István.; János 1802. Somogy v. gen. Perceptor (Farkas Teréz.); Anna (Mihalovics József kir. tan.; Gáspár.; Borbála (Záborszky Miklósné.); József Somogy v. alispán 1840–1849. (Lada Jozéfa.); Pál.; Lőrincz.; Mária.; Ilona.; Etelka.; Miklós (balásházi Kiss Zsuzsi.); Ignácz nyug. cs. kir. kapitány.; Kristóf.; Gyula (Záborszky Ilona.); Emilia (b. Majthény István.); Ida.
A család őseinek némelyike de Fecske, Leukus, és „de Karán“ neveken is emlitetnek a régi okmányokban.
1263-ban László nádor itélt a Mérey László, és M. Leukus közti versengésekre nézve.
1343-ban Pál országbíró M. Bálintnak Somogy megyei Papszara és Szomajom helységeket adományozza. Ez utóbbi helységbe 1393-ban M. János is beiktatást nyer.
1475-ben Mátyás király Mérey Jánosnak Somogy megyei Mére, Tholka, Ruma, Sulya helységekre uj kir. adományt ád.
Az 1475–1526-ki időközben élt János, kinek neje Hanyi Margit, Hanyi Györgynek leánya, Nagy Mois nádor családjából vette eredetét, és így leányágon származatát az Árpádházi királyokhoz viheté föl, miután Mois (v. Mojus) nádornak neje Szabina, IV. Béla király leánya volt. – Jánosnak Hanyi Margittól három fia maradt: Gáspár, Mihály és János. Mihálynak, kiről mint a család legnevezetesebb tagjáról mindjárt lesz szó, – vonala unokájában magba szakadt. Gáspár ivadéka a somogyi javakban maradva, somogyi; – Jánosnak ága pedig Nyitra vidékére szakadva, nyitrai-vonalnak nevezhető.
Nevezett Mihály fiatal korában Thurzó Elek kir. helytartó udvarában a hazai törvényekben különös jártasságot szerezve, a hívatalos pályán érdemei által a legmagasabb polczokra tört magának utat, és ezek folytán kir. tanácsos, és 1544. sep. 29. már királyi személynök lett, mely méltóságot a törvénykezési és országos pályán különféle eljárások* közepette 1562. sept. 26-ig viselte, akkor nádori helytartóvá neveztetvén. Még 1543-ban Somogy megyei jószágaira uj kir. adományt vitt, 1546-ban Trencsín megyében Eberhard várát nyerte, 1552-ben a Forgács családtól elkobzott háromszáz telek is neki adatott, azonban ezeket, mivel Forgách Péter süve volt, a családnak önként visszaadta. Részt vett a híres „Quadripartitum“ szerkesztésében is. Meghalt 1572. év táján. Egyik fia Imre szintén a kir. tábla bírája volt.
Lásd emlékezetét a Corpus Jurisban, és életét Felső-Magyarországi Minerva 1832-ki folyamában.
Gáspár ágán (II. tábla) találjuk a korunkban élő Sándort, ki Duna-Pentelén szül. 1779. sept. 18-án; és ki már fiatalságában mint író a magyar szinészet körül is érdemeket szerze, a hívatalos pályára lépve, szép esze, s tehetségei által utóbb mint kír. személynök, Somogy vármegye főispánja, a helytartó tanács alelnöke, az országos tartományi bíztosság igazgatója, cs. kir. kamarás, a valóságos belső titkos tanácsos 1822-től 1848-ig folytonosan a közpályán növelte sokszoros érdemeit. Meghalt Pozsonyban 1848. oct. 9-én Három nejétől maradt gyermekei közűl.
Károly szül. Esztergomban 1816. oct. 15-én, mint a m. kir. kincstár titoknoka szolgálta 1848-ig a hazát; testvére Miklós szül. Esztergomban 1817. nov. 15-én, a katonai pályán ezredességig emelkedett.
Sándor személynök testvére László Pest megye előkelő táblabírája volt. Meghalt Pesten 1850-ben. Fia Mór (szül. 1813) ellenzéki tag, az 1848-ki forradalom alatt a „Radicallap“ szerkesztője, s később a m. kormány párizsi követségének tagja, meghalt mint menekült Angolországban 1852-ben.
János ágazatán (III. tábla) többen viseltek Somogy megyében főbb megyei hívatalt. A legutóbbiak közt József 1848-ig e megyének köz szeretetű alispánja, a forradalom alatt honvédelmi bízottmányi tag. Fiai közűl Miklós (szül. 1819.) mint a forradalom részese Angolországba menekült.
A család által hajdan Somogy, Pozsony, Nyitra megyékben feküdt tömérdek ősi birtokokból a gyakori osztályok s leányágra háramlások által alig egy kettő van a család kezeinél, úgy hogy jelenlegi szintén tetemes birtokaik ujabb szerzemény és házasság által lőnek a család tulajdonaivá.
A család czímerét 1474-ben (feria sexta proxima ante festum Pentecostes) Mátyás királytól nyerte, nevezetesen Mérey Gáspárnak fia Tamás deák, testvéreivel Jánossal, és Péterrel, továbbá Istvánnak fiával Jánossal. E czímer – mint följebb a metszvény mutatja – következő: a paizs kék udvarában kiterjesztett szárnyú, zöld tollú, vörös csőrű és lábú pellikán, meghajtott fejével mellét vágva föl, és azzal fiait táplálva; a pellikán alatt arany nap, és csillag ragyog. A paizs fölötti sisak koronáján szintén a leírt képlet ismétlődik. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A paizst két oldalról telamonok gyanánt két grif fogja, azonban ez úgy látszik, a czímerhez újabb járulék.
