Mán család. (Sajói)
A 282. lapon álló csekély adatokhoz járul jelenleg a következő bővebb, teljesebb közlemény.
A Mán család közös törzsből ered a Dolhaiakkal, Petrovaiakkal stb. és egyike Máramaros vármegye legrégibb családainak. Előnevét Sajó helységről írja, mely eleitől fogva központja és fészke volt a család tagjainak.
A mai virágzó család számos tagokat számlál, de az okiratok egy részének lappangása miatt csak az egyik ágról adhatni máig lenyuló ágazati teljes kimutatást.* kapcsolatban a Dolhaiakkal, a mint ezektől a Mán család kifejlék.
Szilágyi István által a család közléséből.
A következő családfán az évszámok azon okmányok kelteit mutatják, melyek szerint e nemzékrend egybeállítatott:
I. tábla.
Dolhai Szaniszló 1324.; N.; János 1346. (János vajda leánya); N.; Szaniszló 1398. 1402. 12. Dolhai.; János 1398. 1402. Lewrdinai; Péter 1398–1412. Sajói; György 1398. 1402. dictus Porkoláb.; Bogdán 1398. 1402. Petrovai.; Petri-MÁN. 1419. 1420.; György 1450. 1458.; Simon. 1456.; Mán Ferencz. 1473. 1487. 1525.; Mihály.; János 1548. 1549.; Farkas.; Nesztor. 1583.; Mihály 1583.; Tódor 1583. (Szász Anna); Dániel. 1583. Folyt. II. táblán.; Román. 1583.; Máté 1631. 1642. (Ungur Mótra); Miklós. 1643.; István. 1643.; Péter 1643. (Barczán Axenia) †; Mihály. 1643. Folyt. köv. lapon.
Mihály, ki az előbbi lapon.1643.; Tódor 1681.; Farkas 1681.; Tódor 1740. (Bálya Neszte); Jónás 1787.; István főügyész 1768. 1787. (Vajda Mária); Mária 1787.; Anasztázia. 1787.; István 1800. (Rednik N.); László szül. 1780. jan. 2. alispán. 1812–1845. (Jura Heléna); Zsuzsánna (Pap Simon); Péter (Jurka Anna); Sándor.; György.; Gábor.; N. (fiúk); Julia (Mihály Gábor) volt főispán.; József Máramarosi főisp 1860. (b. Sztojka Klára); Zsuzsi (Jurka János alispán); Izabella.; Klára.; Izidór.; Rózsa.
II. Tábla.
Dániel, ki az I. táblán. 1583.;István; Péter Folyt. III. táblán.; Máté; Demeter; Niketász † 1638. 1661.; László 1688.; Tódor 1688.; Bertalan 1688.; Miron 1699. (Dunka Jerina); Demeter 1688. 1721.; Tódor 1688–99.; Elek. †; György; Jónás (Dunka Johanna); István 1737.; Gábor.; Gergely; János 1784.; Simon 1784. †; László 1777. (Pap Háfia); János 1784.; Gergely 1756.; György (Diakón Mária); Tódor. 1784.; Elek. 1784.; László. 1759.; János. †; Miklós; Simon 1784. (Gyermán Dóka); Urszul 1784. (Kis Johanna); Gergely. 1799.; Mária.; Anasztázia.
III. tábla.
Péter, ki az II. táblán.; Miklós; leányok.; János (Droppán N.) Ungurfalvára költözött; György. †; Tódor. †; Jónás (Dombháti Mária); Simon.; Miklós; Mihály; Simon; László 1721.; Dániel. †; Tamás; Urszúl. † Sajón.; János. †; Gábor. 1781. Sajón.; Tivadar; Lárion. †; Gergely. †; László 1781.; János 1781.; Gergely. 1824.; Jakab. 1824.; István; Tamás.; Demeter.; Filep.; Urszul Sajóra visszajött.; Farkas.; Péter 1790. †; László 1780. †; Mária (Mán Tódor); N. (Dunka Simon.).
A családnév származásának világosítása tekintetéből érdekes a család oklevelei nyomán a következőket följegyezni.
Dolhai Szaniszló, Jánosnak fia, maga s testvérei részére 1398-ban Zsigmond királytól Bereg megyei Sarkad helységet adományban nyervén, az adomány-levél kel „pro Stanislao, filio Johannis de Dolha, fratribusque Joanni, Petro, Georgio, et Bogdán, haeredibusque et posteritatibus eorundem universis.“
Atyjok halála után a fiak megosztozván, Péternek a többi közt Sajó helység egy harmada jutott, miután e falut, mely anyai nagy-atyjoknak János vajdának halála után idegen kezekre jutott volt, – visszaszerezték. Ettől fogva a testvérek közűl kiki a maga lakóhelyéről nevezte el magát, és e szerint Péter neve is „Petrus de Sajó“ lett, (1419. oklevél) a minthogy Péter Sajó helység birtokába magát Zsigmond király parancsa mellett be is iktattatá. Még jobban megfészkelte pedig magát ugyan itt a család az által, hogy a falu másik harmadát Péternek fia nagybátyjaitól szintén megszerezte magának (1420-ban).
Sajói Péternek a meglévő oklevelek szerint csak egy fia volt Emmanuel, magyarúl Manó-nak mondjuk ma, – a máramarosiak akkor is, ma is Mán-nak mondták, s mondják. A máramarosi szokás azt tartja még ma is, mikor pedig már állandó vezeték nevek vannak, hogy a fiú neve mellett rendesen megemlítse az apa keresztnevét is.* Igy lett, hogy említett 1420-ki királyi oklevél Mánt Péter fiának nevezi (Péter Mán, váriáns szerint Petri Mán (Man aluj Petru).
Például: Szaplonczai Jónás, a Gábor fia (Sz. Jónás aluj Gavrilla).
Petri-Mán fiai György és Simon szintén e névvel éltek mind végig; azonban Györgynek fia Ferencz már csak Mán-nak írta magát, míg a Simon maradéki mind végig 1650-ig megtarták a Petri-Mán elnevezést vezeték-nevűl. Az utolsó ez ágból Máté, mint főszolgabíró haltmeg Szelistyén, innen vett előnévvel.
Ferencztől fogva minden ivadékai ez ágnak egyszerűen csak Mán-oknak neveztetnek.
A család Máramarost lakja; csupán egy ág szakadt át Erdélybe Ungurfalvára; azonban ennek ivadékai közűl is a legnagyobb rész vissza költözött.
A család több tagja mint megyei tisztviselő szerepelt, de csak a XVIII. század közepétől találkozunk sűrűebben velök.
A családnév magasb emelkedése Istvánnál kezdődik, ki mint tiszti fő-ügyész hivataloskodott utoljára. Fia László 1805-ben tiszteletbeli alügyész, 1817-ben főszolgabiró, 1834-ben másod, – 1840-ben első alispán, mely hivatalát az 1841-ki tisztujításon is megtartotta, leköszönt róla 1843-ban. Leányai közűl: Julia, Mihály Gábor Máramaros megye 1849-ki főispánjának, Zsuzsánna Jurka János 1861-ki első alispánjának hitvese. Fia József 1860-tól Máramaros vármegye főispánja.*
Máramaros megyében – jegyzi meg Szilágyi István – a főispánságot 500 év óta megyei szülött nem viselte; 1390-ben Balk, Drag voltak az utolsók, és 1849-ben ismét megyei szülött lett főispán Mihály Gábor személyében.
