Luka család. (Luka-nyényei.)
Luka család. (Luka-nyényei.)
Hont vármegye legrégiebb törzsökös magyar családainak egyike; őse egy törzsből eredt a most is élő keszihóczi Dacsó családéval, és első birtokuk Nyitra megye Hyrenon, vagy Hernoch helység volt; azonban a család törzsének négy fia: Dona, Wacsik, Dubak és Tyba, kik IV. Béla udvarában szolgáltak, által engedik e birtokukat a királynak, ki azt Máté tárnok mester, és pozsonyi főispánnak adományozá, – e helyett pedig a nevezett négy testvér ugyan csak IV. Béla királytól hadi érdemeik tekintetbe vételével is Hont megyében az e nevű várhoz tartozott, de attól fölmentett Palota, Nénye, Kőkeszi, és Nógrád megye Esztergály helységet nyerte csere adományképen.*
Fejér, Cod. dipl. tom. IV. vol. I. p. 284.
1260-ban IV. Béla király Esztergályt az előbb kir. udvarnokok birtokát, szintén visszavévén, azt az elszaporodott királyi udvarnokoknak visszaadá, helyette azonban Wacsik fiainak Marczel, Báthor, Sapk és Hrabor (Harabor) nevezetűeknek Kelenye földet és Terbegécz helység egy részét adta királyi adományban.*
Fejér, Cod. dip. tom. IV. vol. 3. p. 12.
A négy testvér közűl, – mint már e munka III. köt. 216. lapján a Dacsó családnál elmondatott. – Dona magnélkül halt meg, Wacsiknak maradékai hliniki Harabor néven a XV. század közepeig éltek, Tyba ivadéka szintén több ízen fen tartá magát; Dubak pedig két fia által a Dacsó és Luka családnak lőn törzsévé.
Mint származott Dubáktól kezdve mostanáig a Luka család, a következő táblázat mutatja:
N.; Wachik. 1243.; Dona. †; 1. Dubak. 1243. Tyba. 1243.; Luka 1266.; Demeter. Dacsó cs. törzse.; István.; II. Dubak.; I. Miklós megöletett.; Demeter.; Jakab.; György.; I. János.; I. Pál.; Lenárd. 1423.; Luka.; II. Miklós.; Mátyás.; Bernát. 1462.; Mátyás.; Luka.; Margit. (Borbély Máté 1472.); Jakab 1410.; Dora (Szátoki Miklós); Lőrincz 1410.; Bertalan.; László.; Pál.; II. János.; III. Miklós. (Katalin.); Antal.; György.; III. János.; Tamás.; László.; Mihály.; István.; Katalin (1. Dacsó Mihály. 2. Szalay András.); Ambrús. (Mocskos Anna.); Tamás.; Albert.; Zsigmond.; Albert.; József 1547.; IV. Miklós; IV. János. 1560.; Pál.; Lőrincz.; I. Benedek végrendel. 1621. (Berky Bora.); V. Miklós 1657. török fogoly (Bene Kata.); István. (Gyürky Erzse.); György. (Tihanyi Erzse.); Erzse. (Vajda János.); Ilona. (Horváth Gáspás.); Mária. (Kovács János.) 1726.; Zsófia (Báthory Gergely.); Zsuzsa. (Rákóczy Menyhért.); II. Benedek.; II. József. (Podhorszky Juliána.) III. József. (Balogh Éva.); Pál. 1749. Hont. v. sz.-bíró. (Foglár Anna.); Imre (Balogh Teréz.); Teréz. (Prónay Imre.); György. †; Ferencz honti főjegyző. (Szubszky Alojzia.); László nőtlen.; Antal pozsonyi volt főtörv.-széki tan. (Gudits Konstant.); Sándor sz. 1802. volt alispán, administrator. legf. törvszéki tan. (Tallián Francisk.); Gusztáv sz. 1824.; Lajos sz. 1825. (Luka Már.); Nep. János. sz. 1826. maj. 30.; Mária. (Luka Lajos.); Pál.; Lajos.; Mária. †; György.
A családfán I. Dubaknak unokája I. Miklós az, kit Dacsó Miklós meggyilkolt. Ennek unokája Mátyás, kinek leányát Margitot 1472-ben jegyzé el feleségűl Borbély Máté.
I. Pálnak ágán Ambrus 1526-ban élt győrösnyényei Mocskos Annától három fia született; József, IV. Miklós, és János. Ezek közűl
József 1547-ben a smalkaldi háborúban részt vevén, Fridrik János szász. val. fejedelmet balarczán megsebesíté, és elevenen elfogá, és annak aranyos ezüst kardját elvette; ezen vitézségeért V. Károly császár őt aranysarkanytyús vitézzé (eques auratus) nevezte, és arany lánczczal jutalmazta.* Ugyan e tetteért I. Ferdinand is megjutalmazá, és 1548-ban oklevelileg bíztosítá őt, hogy a királyra legelső alkalommal szállandó száz telkét neki és testvérének Jánosnak adományozandja, sőt ennek eszközlésére akkori kir. helytartóját Wardai Pál esztergami érseket is fölhatalmazza.* Azonban sem Józsefnek, sem nevezett János testvérének utódai nem maradtak.
Istvánffy Historia 1685-ki kiadás 187. lapon hol őt Pécsen születettnek írja, lehet, hogy atyja ott időzött valamely ügyben e fia születésekor.
L. az oklevelet Kaprinai Mss. B. tom. XXVIII. p. 155.
IV. János 1568-ban kapta I. Ferdinand királytól Csongrád megyei Serkedt helységet, továbbá Kraszna megyében fekvő Magyar-Keszel, Oláh-Keszel, Felső és Alsó-Szeverén, és Zemplínallya helységeket. 1568. nov. 22-én pedig Miksa király egyenesen hozzá intézett levélben hívta meg IV. Jánost, mint hívet bizonyos helyre, hogy ott a király költségére jelenjen meg. IV. Jánosnak testvére IV. Miklós terjeszté tovább a családot, ennek unokája.
I. Benedek 1621-ben tett végrendeletet, melybe fiának gyámúl süvét Bene Andrást és bátyját Tercsy Györgyöt kérte föl, úgy egyszersmind, hogy fiát Miklóst iskolába adják. E fia Miklós fölnevekedvén, 1652-ben pöre volt a b.-gyarmati vár kapitányi szék előtt a vár őrök ellen, utóbb két ízben török fogságban esvén, csak nagy sarczon szabadúlhatott, és pedig először 700 tallérba, másodszor pedig 2500 tallérba és 50 rőf csimazimba sarczoltatott, hogy e sarczot megadhassa kénytelen volt luka-nényei, palojtai, kőkeszi, terbegeczi és leszenyei birtokait elvesztegetni, de a kivánt öszveg abból sem kerűlvén ki, b.-gyarmati Balassy Imre Pest-Pilis és Zsolt vármegyék főispánjától és Balassa-Gyarmat vára főkapitányától menetvéd levelet* nyert, mely mellett kéregeté össze az azon időben bevett szokás szerint az igényelt összeget. Igy látjuk, hogy 1655-ben Nógrád megyétől szabadulása eszközlésére 100 ftot,* Borsod megyétől 50 ftot nyert; és a család máig őrzi azon zöld bársony táskát, melybe a segedelmeket össze kéregeté. Fia István nejétől Gyürky Erzsébettől számos gyermeknek lőn atyjává, de ezek között csak két fia György, és II. Benedek maradt.
E levélben Luka Miklós „emberséges főember“nek neveztetik.
L Nógrád megye jegyzőkönyvét az illető évre.
György ága, mellyen áll Pál, 1749-ben Hont vármegye szolgabírája, – kihalt e században.
II. Benedeknek fiától II. Józseftól unokája III. József, kinek özvegye nebojszai Balogh Éva Váczon halt meg 1842. april. 13-án kora 79. évében. Négy fia maradt; kik közűl Ferencz Hont vármegye volt főjegyzője, még anyja előtt múlt ki. Ennek fiait a táblázaton láthatni.
Másik fia László; a harmadik Antal szintén Hont megyében kezdé hívatalos pályáját, 1850-ben a pozsonyi főtörvényszék tanácsosa volt. Egyetlen leányát Máriát unoka öcscse Lajos vette nőül.
IV. Józsefnek negyedik fia Sándor született Luka-Nényén 1802. mart. 1-én. Hont megyében volt alispán, 1847-ben Honti főispáni helyettes, legutóbb cs. kir. legfőbb törvényszéki tanácsos Bécsben.
A család czímere – mint a Dacsó családnál már leíratott, és itt a metszvény ábrázolja, – egy függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali kék udvarban piros szív látszik, mely át van ütve két nyillal, és belőle három kinyílt liliom nől ki; (a Luka czímer) a baloldai kék udvarban zöld téren fehér egyszarvú ágaskodik, nyakán nyillal átlőve. (Dacsó czímer.) A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldalin a leírt szív, a baloldaliból a leírt egyszarvú nyúlik föl. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
