Lipthay család. (Kisfaludi báró és nemes.)
Lipthay család. (Kisfaludi báró és nemes.)
Törzsökös magyar család, melynek eredetét biztosan a XIII. században a tatárjárás utáni időszakig, mintegy 1263-ig fölvihetni. Eredetét Liptó vármegyei Lubelle helységből veszi.* A család első tudható törzse Myloth Liptó megyében Likva helységet birta, és azt birták fiai, és unokái is, míg Mylothnak fiai Zaad és ennek testvérei Likva helységért csere adományban 1341-ben Robert Károly királytól Lubelle helységet nyerték;* és ez időtől a család tagjai magukat 1435-ig „de Lubelle“ nevezték, és irták. Nevezett Zaadnak fia, Fülöp, hogy a környék nevezetesebb egyénei közé tartozott, onnan kitetszik, mivel 1355-ben a Kubinyi család egyik ősének adományos igtató kir. parancsában királyi emberül neveztetett. És nevéről Fülöpről (Philippus) utódai egy ideig Philpes de Lubelle néven voltak ismeretesek.*
L. Lubellei és Kisfaludy Lipthay család nemzékrende és oklevelei f. győri Nagy Iván által. Nyomt. Pest 1858. Ez okadatolt munkára támaszkodván, a sűrű idézések ezen ismertetésnél nélkülözhetők.
L. „Liptói Regestrum“ A magyar tud. Akademia Magyar történelmi tára. IV. kötet. 3–42. lap.
L. „Liptói Regestrum“ A magyar tud. Akademia Magyar történelmi tára. IV. kötet. 3–42. lap.
Ettől egészen külömbözik a szatmármegyei hihalt Filpessy család.
Fülöpnek fia I. Miklós (Philpes de Libelle) 1391-ben élt, midőn Bebek Imre országbiró Liptó vármegye nemességének birtokjogát vizsgáló törvényszéket tartott, hol nevezett Miklós a följebbi adatokat tartalmazó kiváltság leveleit szintén felmutatá. Fia I. Bálint már „Philpes Lipthay de Libelle“ névvel iratott, és 1435. év előtt halt meg; Ennek fiai II. Miklós és I. Péter Zsigmond királynak hadi szolgálatokat tőnek, érdemeikért 1435-ben Borsod megyei Szemere helységet és Heves megyei Andornok pusztát nyerték adományban. Ezenkivül a két testvér több birtokot is szerze, igy többi között birák Nógrád megyében is Gerege és Kisfalud helységet is, mely előbbi helység I. Péter ágának jutott, és azt birta kifogyásaig, és ez ágazat előnevűl geregeinek irta magát, Gerege helysége pedig a család nevéről Lipta-Geregének neveztetett és neveztetik máig.
II. Miklós osztályban Kisfaludot nyerte, és tőle eredt a család azon ivadéka, mely máig is több ágazaton él. E két testvér tehát t. i. I. Péter és II. Miklós kiszakadván Liptó megyéből, joggal Lipthayaknak neveztettek, a minthogy is nálok látjuk e nevezetet először használatba léptetni.
Mint származott le a család az első tudható Myloth nevezetű törzstől, a következő táblázatokon láthatjuk:
I. tábla.
Miloth 1263–1298. Likvát birta.; Zaad 1312–1341. Lubellet kapta.; Péter.; Patuch.; Anda.; Jákó.; Miklós 1341.; András 1341.; György. 1341.; Máté. 1341.; Lack.; Miklós 1341.; Péter.; Fülöp (Philphes de Libelle.) 1355.; Folyt. a köv. lapon. Márton 1341.; György. 1341.
Fülöp, ki az előbbi lapon. (Philpes de Libelle) 1355.; I. Miklós (Philphes de Libelle) 1381–1391.; I. Bálint Philpes Lipthay de Libelle 1435. előtt.; II. Miklós Lipthay 1435. adományt.; I. Péter 1435–1470. Lipthay de Gerege.; II. Bálint Lipthay de Kisfalud. 1465–1469. palocsai várkapitány.; I. István. 1470. † 1493.; I. János 1482 – 1494.; I. Gáspár. †; I. György 1482–1494. (vislási Baroch Dora.); I. Mihály. †; I. László † 1530. (sírköve Gergén.); III. Miklós. 1482. 1525.; III. Péter. †; III. János. †; Zsigmond 1519.; II. Mihály.; I. Bernát. 1519.; II. János. † 1526.; Ambrus. † 1519.; I. Farkas. †; I. Kristóf. †; Dorottya 1580. (1. Batthy Fer. 2. Gyöpös Imre.); II. György 1494. (Endrédy Bora.; IV. Miklós 1494. † 1539. itélő mester. (Sussalyth Horváth Kata.); II. Péter 1494. †; I. Tamás 1494. †; Anna 1560. (Pasztorovich Sáffár János.); I. András 1575. (Mezey Ilona.); Anna (bágyoni Balogh Mihály.); III. György orsz. rovásoló Lévai várkapit. 1557–1584. (1. Szelesényi Érsek Dora. 2. Géczy Kata. 3. Eördög Bora.); II. Bálint 1557. †; I. Imre † 1633. barsi, honti alispán törökorsz. követ. (1. Kálnay Zzófia. 2. Pély-Nagy Kata. 3. Majthény Mária.); Folyt. II. táblán. V. Miklós 1584. itélő mester; Erzsébet 1619. (Pestvármegyei György.); Judit 1618. (Baloghy Sebestyén.); IV. János 1610.; I. Ferencz 1584. 1618.; Zsófia. (Szobonya Józsefné.).
II. tábla.
I. Imre † 1633. ki az I. táblán. barsi, Honti alispán törökországi követ. (1. Kálnay Zsófia. 2. Pély-Nagy Kata. 3. Majthény Mára.); V. György 1649. lévai várkapitány † 1657. (1. Litassy Zsuzsa. 2. Dalmady Zsófia. 3. gal. Balogh Anna.); II. András. †; II. István szécsényi várkapit. † 1660. (Bory Judit.); Katalin (Verebélyi János.); V. János. † 1652.; 1-től II. Imre 1654–1667. (Garay Erzse.); 2-tól III. András sz. 1649. † 1714. (1. Szúdi Dúló Anna. 2. Bucsy Erzse.); I. Sándor sz. 1650. (Görgey Zsófia.); III. István sz. 1654. † 1692. (1. Farkas Éva. 2. Raszlaviczay Anna.); Folyt. III. táblán. VI. János szül. 1656. kanonok 1715.; III. Imre. † 1728. előtt. (Czéky Bora.) V. Imre. 1757. †; Ádám 1690. † 1707. (Csató A. Mária.); Ilona. †; 1-től II. László 1703. kapitány † 1714. előtt. (nádori Bene Julianna.); V. Imre. †; Zsófia 1737. (Nagy Istvánné.); III. László. †; Bora 1768. (1. Buócz N. 2. Biróczy Ádám.); IV. András 1714–1759. (Jánoky Anna.); II. Sándor 1714–1765. (Tapolcsányi Teréz.); Teréz.; Juliánna. (Lipthay Lászlóné.); V. Zsigmond 1813. (Kondé Anna.); Klára (Salix Antal.); Bora (Ábrahámffy József.); III. Mihály stb.; Erzse.; Adalbert 1774. pap.; II. Pál. 1774. pap.; I. Antal 1764. † 1800. altábornagy és báró. (Obell Anna.); Teréz.; Frigyes báró cs. k. kamárás és kapitány (Csekonics Karolina.); Anna csill. k. hölgy (b. Rudnyánszky Sándor.); Ernesztina (B. Zedlitz József.; Augusta (b. Orczy István.); Antal (Almay Gizella 1860-tól.); Béla.; Leona (Csekonics János.)
III. tábla.
III. István, ki a II. táblán. szül. 1654. † 1692. (1. hügyei Farkas Éva. 2. Raszlaviczay Anna.); II. Ferencz sz. 1677. † 1742 után. (1. Vidovics Kata. 2. Somogyi Bora. 3. Pozsgay Ersze.); III. Zsigmond sz. 1750. táján.; VII. János sz. 1679. tájban † 1738 előtt. (Mednyánszky Julianna.); IV. Zsigmond 1737. (Szumeray Polexina.); II. Antal 1757.; II. József 1794.; V. György † 1796 előtt. (Horváth Mária.); III. Ferencz 1757–1777.; Bora (dicskei Kovács Ignácz.); IX. Ján.; Anna (Jankó Vincze.); VI. Zsigm.; III. Sándor 1727–1756. (Baross Róza.); I. József. †; Gáspár 1738–1757. (Kórossy Anna.); Éva (garanszeghi Géczy László.); III. János szül. 1720. † 1782. G. Ujfaluban. (Biróvszky Bora.) Folyt. IV. táblán.; I. Pál 1762. (beládi Gyárfás Anna.); IV. László 1771. (Lipthay Julianna.); Mária (Podhorszky János.); Johanna. (Majláth Ferencz.); IV. Sándor sz. 1767. † 1828. honti alispán kir. tanácsos. (Foglár Anna.); Apollonia sz. 1792. † 1839. (Gyurcsányi Gábor.); Sándor sz. 1793. lak. Maglód.; Lajos sz. 1795. cs. k. kapit. és kamar.; Mária sz. 1801. (gr. Forgách Pál.); Antal sz. 1802. dulmi püspök és kanon.; György sz. 1807. cs.k. kam. és őrnagy.; Imre † sz. 1814. (gr. Nádasdy Ágnes.)
IV. Tábla.
VIII. János, ki a III. táblán. sz. 1679. † 1738. előtt. (Biróvszky Bora.); I. Károly sz. 1756. (Turcsányi A. Róza.); Folyt. a köv. lapon. Jozefa (1. Tajnay Pál. 2. Megó Dávid.); Veronika (Muszka Ferencz.); Anna. †.
I. Károly, ki a IV. táblán. sz. 1756. (Turcsányi A. Róza.); IV. Mihály sz. 1794. (1. Sembery Mária. 2. Fekete Julianna.); V. András sz. 1796. nov. 30. esztergami kanonok.; Gábor sz. 1798 aug. 14. (Horváthy Teréz.); Nepomuczena sz. 1801. (Czeitlerné); Karolina sz. 1805. (Zámory Sándor.); Viktor-Móricz. sz. 1828. † 1848.; Leontina.; Gyula szül. 1827. cs. k. törv.-széki ülnök. (Tarczalovits Adel.); Mária sz. 1858.; Auguszt sz. 1830. (Barlanghy Hermina.); Guidó Endre sz. 1858.; Kornél sz. 1831. cs. k. törvsz. segéd. (Stáhly Mária.); Margit sz. 1858.; István sz. 1834.; Anna sz. 1840.
Az első kétfelé ágazása a családnak – mint a táblázaton is látjuk, – I. Bálint két fiánál II. Miklósnál és I. Péternél történt. Ez utóbbinak, ki a geregei ág alapitója volt, ágazata a XVI. században kihalt és utánnuk Geregén a Mocsáriak örökösödtek 1540-ben. Péternek egyik unokája László Geregen temettetett el, hol a templomban latin feliratú sír írata most is látható.
II. Miklós testvérével I. Péterrel együtt Zsigmond király alatt tett hadi érdemeik tekintetéből Borsod megyei Zemere helységet, és Borsod és Heves megyében fekvő Andornok pusztát nyerték a Bikedi nemzetség magvaszakadtán. II. Miklós meghalt 1470. előtt, fiai közűl I. István ága harmad izen enyészett el. Másik fia II. Bálint nyeré Nógrád megyében Kisfaludot, honnan a család előnevét írja. 1482-ben Palocsa várkapitánya volt. Meghalt 1519-dik év előtt. Négy fia maradt, ezek közűl II. György leányában halt ki, a másik kettő szintén kihalt. A negyedik fiu IV. Miklós 1519-ben már a királyi kissebb kanczellária itélő mestere volt. Mint János király híve, ettől 1539-ben atyafiával Bernáttal Apcz, Detrefalva és Szántó helységre nyert királyi adományt, azonban Verbőczy István és Szánthóy Péter ellentmondtak a beiktatásnak, ezekkel egyességre lépvén, őket Szántón egy, Detrefalván pedig két telekkel kielégité és igy ellentmondásukat viszszavonák. 1540-ben már csak özvegye Sussalith Horváth Katalin említetik az oklevelekben. Nevezett özvegy 1575-ben egy magyar osztály levél szerint osztozik két fiával L. Andrással és Györgygyel Andornok, (Heves) Sós-Hartyán, Csalár, Galabocs, Megyer, Sőjpuszta, (Nógrád) és G.-Ujfalu (Bars) helységben. I. András* leányában Annában kihalt. Testvére
Még ez András birtokos volt Liptó megyében Lubellén is, mert 1536-ban saját és rokonai nevében is tiltakozik e birtoknak erőszakos hatalmaskodás általi elfoglalása ellen a szepesi káptalan előtt.
III. György 1582-ben Léva várnak gondviselője (Provisor) és Bars vármegyének országos Rovásolója (Dicatora) volt 1572-ben. 1560-ban Nógrád megyei Kazári és Kurtáni pusztákra királyi beleegyező adományt vitt,* 1574-ben pedig Mocsáry Gergely és György ellen tiltakozik a végett, hogy ezek a Liptó megyei Lubelle helységet minden jog nélkül Rudolf királytól fölkérvén, abba magukat a Lipthay család sérelmére beiktattaták. Meghalt III. György 1592. táján. Neje három volt: 1. Szelezsényi és kis-terényi Érsek Dorottya, a 2-ik Géczy Katalin, (G. Ferencznek leánya) és a 3-ik Eördögh Borbála, kivel 1571. előtt fogott kezet; és ki őt túl élvén, 1593. dec. 31-én választott biróság előtt osztozott még néhai férjének előbbi nejeitől született gyermekeivel; kik közűl I. Imre Érsek Dorottyától, a többi pedig Géczy Katalintól született. Ezek közűl csak a nevezett I. Imre lett a család tovább terjesztője, és egyszersmind a család ujjabb megalapítója.
Kurtányt 1582-ben a Motsáriak kérték föl.
I. Imre volt a család legjelesebb és legnevezetesebb tagja, nem csak azért, mert mint szerző a család birtokait nagyban megszaporitá, de főleg azért is, mert ész tehetsége s képzettsége miatt korának egyik jelesebb férfia volt. Már fiatal korában (1607-ben) Hont és Bars vármegye alispánja, 1609-ben pedig Hont és Pilis megye országos Rovásolója volt. Az 1619-ki országgyűlésen mint Bars megye követe vett részt, (s ekkor még alispán is) a midőn az országos rendek őt szemelték ki és küldék jun. 8-án kelt utasitás mellett Törökországba követül a Portára;* honnan visszajövet uti költségeit is megtérité az ország.* 1623-ban Bethlen Gáborhoz szegődött, és ennek részére Léva vár, és uradalom kamarai igazgatója volt.* 1631-ben a budai vezér basához járt követül II. Ferdinand király részéről.* Mi tömérdek zálog szerzeményeit illeti, azok főleg Bars, Hont, Nyitra, Nógrad és Zólyom vármegyére terjedtek ki, melyek között főleg megemlitendő, hogy Zólyom és Dobronyiva várak felét is megszerzé, és a másik fele is már részére lett volna bevallandó, azonban közbejött halála miatt ezek fiai kezeikből visszaestek az Esterházyak kezeikbe. Birtokain felül még készpénzben 30000 ftot hagya fiainak. Meghalt 1633-ik év elején; és azon évi febr. 23-án végrehajtásba vett végrendelete folytán Léván temettetett. Neje három volt: 1. Kálnay Zsófia, 2. Pély-Nagy Kata (1625-től; és 3. Majthény Mária. Első nejétől három fia és egy leánya; harmadik nejétől pedig egy fia János maradt, ki korán elhalt 1652-ben. Fiai közűl:
M. Akad. Történelmi tár. I. köt. 195. s. K. Kazy Hist. libro. III. 174. stb.
1622-ki 45. törv. cz.
Bethlen eredeti levele, kiadva az idézett „Lipthay Család“ czimű munkában.
Kovachich M. G. Scriptores Minores. I. 45. in app.
II. István 1652-ben már Szécsény vára alkapitánya volt, és a szerzésben atyja nyomdokáit követvén, az előbb irt évben Bács vármegyében Sári és Militics helységet kapta királyi adományba, melynek azonban a török háborgások miatt birtokába soha nem juthatott.1659-ben súlyos betegségbe esvén, valódi keresztény szellemű végrendeletet tett, mely roppant szerzeményeinek is tanuságául szolgál. Meghalt 1660-ban, és Léván eltemettetett. Gyermekei nem maradtak. Özvegyen hagyá hitves társát borfői Bory Juditot, kit utóbb Balassa Ádám vezetett oltárhoz. Testvérei is magnélkűl haltak el, kivévén
IV. Györgyöt, ki Léva alkapitánya volt, melyről 1649-ben mondott le. Birtok részét már Pozsony, sőt Mosony megyére is kiterjeszté. Neje szintén három volt: 1. Litassy Zsuzsánna, kitől II. Imre született; 2. neje Dalmady Zsófia, kitől III. András, és I. Sándor vevék származásukat, végre 3-szor 1652-ben nősült Balogh Annával, ki II. Zsigmond, III. András, és IV. János nevű fiainak lőn anyjává. Ezek közűl csak III. András és III. István terjeszté ivadékát a jelenkorig, a többi vagy magában már, vagy nehány izen túl magbaszakadt.
III. András ága képezi a mai bárói vonalat, azonban e vonalon jő le a Pozsony megyei egyik ágazat is. Ugyan is III. András-nak első nejétől szúdi Dúló Annától született fia II. László, ki 1703-ban kapitány volt, (megh. 1714.) nejétől nándori Bene Juliannától nemzé IV. Andrást, kinek legutóbbi nemzedéke a táblázatról hiányzik, – és II. Sándort, a ki Tapolcsányi Terézzel szülő-atyja két pap fián kívűl I. Antalnak is. Ez katonai pályára lépvén, 1774-ben a Pálffy huszár ezredben már kapitány volt, és jeles tettei s vitézsége által fokonként emelkedve, 1791. előtt ezredessé, a M. Terézia katonai rend lovagjává és végre altábornagygyá és báróvá lőn. Főleg kitünteté magát a török háborúban Kladovánál, honnan a már három napig ostromló törököt visszaverte, Negodinnál szintén vitézűl diadalmaskodott, és Olaszországban is fényes érdemeket vivott ki; Elesett Padua mellett 1800-ban, és Chiesa Nuovában temettetett el. 1791. april. 4-én kapta Torontál megyei Gottlob és Lovrin helységet. Nejétől Obell Annától két leánya és egy fia Fridrik cs. k. kamarás és kapitány maradt, kinek ismét két leánya Augusta A. Orczy István özvegye, és Leóna Csekonics Jánosné, és fiai Antal és Béla születtek.
A másik vonal III. Istvánnál veszi kezdetét, és III. Istvánnak két fia II. Ferencz és VII. János által ismét két ágra szakad. Annának ága – úgy látszik – szintén Pozsony vidékén terjedt el; míg VII. Jánosnak négy fia által csak két ágazata, a honti és barsi ág nyúlt le a jelenkorig.
A honti ág III. Sándorral veszi kezdetét, és unokájának IV. Sándornak (sz. 1767. † 1828.) Hont megye egykoron hosszú ideig jeles alispánjának, utóbb kir. tanácsos és kir. udvarnoknak fiaiban él, kik közűl Sándor bölcsészeti tudor maglódi birtokos, Lajos cs. k. kamarás s kapitány, Antal volt hétszemélyes táblai ülnök, esztergami kanonok, és dulmi czimzett püspök, György cs. kir. kam. és őrnagy élnek.
A barsi ágazat VIII. Jánostól terjed le; és unokái közűl V. András esztergami sz.-egyházi főesp. és kanonok, 1860. dec. óta cz. püspök, és helytart. tanácsos stb. és testvére Gábor él, kinek gyermekeit a táblázat mutatja.
A család czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali osztály vörös udvarában zöld téren balra fordulva hátulsó lábain egy medve ül, első ballábával három fehér rózsát tart; a jobboldali osztály kék udvarában zöld téren egy vörös ruhás magyar vitéz áll, könyökben elvágott jobbkezével egy zászlót szorítva magához, balkezében pedig kivont kardot tartva. A paizs fölött sisak és azon korona van, honnan a foszladék hullamzik le, jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
