Kulmer család. (Báró, von Rosenpich.)
Kulmer család. (Báró, von Rosenpich.)
Stajerországban Stubenberg mellett még mai is Kulm nevü hegyen állott hajdan Kulm várkastélya, melynek 1171-ben Kulmer Otto volt birtokosa, kitől e család magát származtatja *. 1299-ben élt Kulmer György s tárnoka volt I. Albertnak. 1389-ben Kulmer Erhard megpecsétlé rokona Herbersteiner Otto és Holleneck Erzsébet közötti házasság-levelet. 1529-ben Kulmer Albert tizenhat lóval sietett Bécs védelmére.
Goth. Geneal. Taschenbuch der Freyh. 1848. 211. 1857. 395.
A család szakadatlan származási fája Kulmer Frigyestől, és ennek nejétől Falkenhaupt Annától kezdődik. Ennek utóda rosenpichli Kulmer Hermán, kinek testvére György a kihalt Obritschan család utolsó csemetéjét Obritschan Ágnest vévén nőül, örökölte e kihalt család birtokait és czimerét. Ezen fölül 1538. dec. 15-én I. Ferdinandtól engedélyt nyert Stajerországban Hohenstein várat épithetni, és véd és ostromra nézve megerősithetni. Mindezt 1589. jul. 9-én Károly osztrák főherczeg unoka-öcscsének Boldizsárnak megerősité.
Györgynek fia János-Boldizsár 1654. mart. 20. Regensburgban kelt oklevélben Rosenpichli és Hohensteini előnévvel az osztrák örökös tartományokban bárói rangra emeltetett, és általa testvérei és unoka testvérei Kulmer György, Bernát, Helfried és Ehrenreich is.
János-Boldizsárnak nejétől nemes Mosheim Margittól három gyermeke maradt, ugymint 1. János-András, 2. Ferdinand-András, és 3. Kristóf-András, kik által a család három fővonalra szakadt, ugymint a krajnai, horvátországi, és stajerországi vonalakra; a krajnai vonal már kialudt; a másik kettő még virágzik; minket azonban ezek közűl csak a horvátországi vonal érdekel, mint a mely magyar családokkali házasodása folytán 1791-ben Kulmer János által a törvényesen honfiusitott családok közé tartozik.
A horvátországi vonal a följebb emlitett János-Boldizsárnak fiától Ferdinand-Andrástól származik, ezen Ferdinand-Andrásnak, ki 1623. máj 20-án az alsó-ausztriai lovag családok sorába is beiktatást nyert, három neje volt 1. bergeni Fetzer Anna, 2. waldenfelsi Stängel Eleonora, 3 báró Trautmannsdorf Benigna. Ezek valamelyikétől fia Ferdinand-Ernő császári ezredes, és Horvátországban károlyvári parancsnok, meghalt 1736-ban. Neje báró streckaui Hoffmann Salome, kitől fia József meghalt 1749-ben. Ennek neje volt zajezdai báró Patachich Regina, kitől született 1735. jul. 26-án fiok János-Emelin, Janusevecz, Kastel, Sesztina, és Szamobor birtokosa, cs. kir. kamarás és őrnagy, ki 1785-ki sept. 15-én magyar honfiusitást nyert, mely az 1791-ki országgyülésen törvényesitetett *. 1775-ben dec. 10-én vette nőül szomszédvári gróf Sermage János-Pternek grof Draskovich Jozefától 1757. aug 14-én született leányát gr. Sermage Juditot csillag-ker. hölgyet, ki 1802. aug. 3-án halt meg. – János-Emelin pedig meghalt 1807. mart. 7-én. Gyermekei közűl
1791-ki 73. törv. czikk.
Ferdinand báró, szül. 1777. jan. 20-án cs. k. kamarás, és kapitány, meghalt 1816. mart. 13-án. Nősült 1804. mart. 17-én szlavetichi gróf Orsich Ádámnak klokochi gróf Voykffy Leonardától 1782. dec. 19-én született leányával gr. Orsich Jozefával, kitől több gyermekei közűl
Ferencz szül. 1806. febr. 3-án cs. kir. kamarás, Zágrábban a báni tábla ülnöke, és 1848-ig a magyar országgyüléseken felső-tábla egyik ismertebb conservativ szónoka.
A család horvátországi ágazatának származási táblája Jáno-Boldizsártól kezdve következő:
János-Boldizsár 1654. ausztr. báró (Mosheim Margit); János-András krainai ág. †; Ferdinand-András horvát ág törzse (3 b. Trausmansdorf Benigna); Kristóf-András stajer ág.; Ferdinand-Ernő károlyvári parancsnok † 1736. (b. Hoffmann Salome); József † 1749. (b. Patachich Jozefa); János-Emelin sz. 1735. † 1807. 1791. magyar indigena (gr. Sermage Judit); Ferdinand sz. 1777. † 1816. cs. k. kam. kap. (gr. Orsich Jozefa); János nep. sz. 1782. † 1835.; Jozefin sz. 1786. (Kiepach Ignácz); Franciska sz. 1788 cs. k. hölgy (gr. Draskovich János); Ferencz sz. 1806. báni táblai ülnök cs. k. kam; Klotild sz. 1809. (Gr. Draskovich Ferencz); Emelin sz. 1811. cs. k. hadnagy volt.; Frigyes sz. 1814. cs. k. kam. és főhadnagy.;
A család czimere négyfelé osztott paizs, egy közép kisebb paizszsal, mely rézutosan arany, fekete és vörös csíkolatra oszlik. Az 1-ső és 4-ik udvar rézsutosan vörös-ezüst szinűre oszlik, és benne csillag, a vörösben ezüst, és viszont. A 2- és 3-ik udvar kék, melyben sas-szárny, és kivont kardot tartó pánczélos kar látszik. A paizs fölött bárói koronán három koronás sisak, melyek közűl a középsőn egy erdei nyúl fekszik, melyet egy fölemelt szárnyú sas tép; a jobb oldali sisak koronájából ezüst-vörös szárny emelkedik ki, a bal oldali sas-szárny a kardot tartó pánczélos kar látszik. Foszladék jobbról fekete-arany-vörös, balról kék-vörös-ezüst.
