Kempelen család.
Kempelen család.
Fejér és Pozsony vármegye nemes családa.
E családból János nep. 1770-ben sz. István rend lovagja, a Ferdinand főhzg gyalog ezred ezredese, és a m. kir. udv. kanczellariánál tanácsos.
Különösen hiressé lett e családból Kempelen Farkas, fia Kempelen Engelbert cs. kir. kamarai udvari tanácsosnak; született Pozsonyban 1734. jan. 23-án. Mint római szentbirodalmi nemes, M.-Terézia király asszony alatt családja magyar nemességre is emeltetett. Farkas iskoláit Győrben és Bécsben tanulta, és szép tehetségei miatt a M.-Terézia törvénykönyvének németre forditása ő reá bizatott, mit megelégedésre végezvén el, a m. kir. kamarához fogalmazóvá neveztetett, már 1760-ban titkár, 1770-ben tanácsos, és főügy igazgatója volt. A budai kir. palota épitésénél is igazgatóvá neveztetett. A bánságba több telepitvényt eszközle, és e munkájáért ezer forint fizetést nyert, ezt ugyan II. József alatt a több nyugdijasokkal együtt elveszté, de 1786-ban az egyesült magyar és erdélyi kanczellariánál tanácsossá neveztetett, mely hivatalát elaggott koráig 1798-ig viselte. Több nyelv tudása mellett főleg kitünteté tehetségét a természet- és erőmű-tanban, és gépészetben. Ebbeli tehetségeinek kitünő jeléül hirdetik sachozó és beszélő gépeit. A schönbruni cs. kertben a vizmű szintén az ő találmánya. Irt több munkát is; legérdekesebb ezek közűl az „Über den Mechanismus der Sprache“ munkája, melyben beszélő gépét is leirja. Meghalt 1804. mart. 26-án *.
L. Advocat Uj históriai Dictionarium. Ford. Mindszenti Sámuel. Pozsony 1808. II. 12. És bővebben lásd életét Melczer és Kölesi Vincze Nemzeti Plutarkus II. köt.
Utóbb a család ausztriai báróságot nyert.
