Kéler család.
Kéler család.
Kéler * János és általa neje Komáromy Erzsébet, és huga Kéler Erzsébet Bécsben 1663. april. 10-én kelt czimeres nemesitő levélben I. Leopold király által nemesítetett meg; a czimer-levél Hont vármegyének 1663. máj. 2-án Korponán tartott közgyülésén kihirdettetett.
Az eredeti armalisban Keler áll, de szokásos kimondás szerint Kéler a család neve.
A család leszármazása következő:
János 1663. (Komáromy Erzsébet); Ádám (omaszta Anna-Mária); János trencsini lakos 1728. 1755.; András krencsi lakos 1728. 1755.; György; István. 1755.; András. 1755.; György †; Mihály 1808. (Gyalókay Terézia); Márton †; Sámuel (Gyalókay Erzse); Pál †; Katalin (Sztrokay Antal); Erzsébet (Kubínyi András); Teréz (Andrásy József); János Győrben; Dániel † 1837.; Zsuzsa (Ráth Károlyné); Mihály Nógrádban 1833. †; Erzse (Turcsányiné); Kata (Sárközyné); Mathild.; Lajos.; Terézia.; Sándor.
A nemesség-szerző Jánosnak fia Ádám Hontmegyéből még a Rákóczy forradalmi idők előtt Trencsin sz. kir. városába tette lakását, és ott laktak fiai János és András is még 1728-ban, midőn nevezett sz. kir. várostól erről, ugy leszármazásukról, és polgári viseletükről bizonyitványt nyertek. András utóbb Krencsre költözött, és Nyitra megye előtt nemességét 1755-ben igazolta, fiaival és János testvérével együtt. Ádámnak fia volt még György, kinek ismét fiai közűl
Mihály Nyitra megyétől 1808-ki jul. 20-án kelt nemességi bizonyitványát azon évi jul. 26-án Győr, jul. 29-én pedig Moson vármegyében hirdetteté ki. Gyermekeinek többnyire Győrben volt és van lakásuk. Fiai közűl Mihály 1833. jan. 24-én Nógrád megyében hirdetteté ki nemességét *. Testvérei közűl csak Jánosnak vannak gyermekei.
Jegyzőkönyvi 219. sz. alatt.
Egy másik ágból származott Kéler István, kinek Kosztolányi Erzsébettől gyermekei István és Erzsébet 1791. decemb. 18-án osztoztak.
A család ágost.-ev. vallású.
A család czimere ez, a paizs baloldali felső szögletéből a jobboldali alsó szögletig vont rézsutos vonal által két udvarra oszlik, az alsó udvar vörös, a felső udvar fehér, és abban férfikar könyökben meghajolva, és kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva látszik. A paizsfölötti sisak koronáján szintén könyöklő kar kardot markol, és annak hegyén törökfej vérzik. A paizst szokásos foszladék veszi körűl.
