Décsey család. (Maros-décsei és nagy-dobai).
Décsey család. (Maros-décsei és nagy-dobai).
Bölcsője Erdélyben a Maros mentén eső Décse helység, a mely mig a család kezén volt, városi kiváltságokkal birt. Eredete – mint igen sok régi családnak – homályban vesz el; azonban a XV. század elején már előfordul.
Már Zsigmond király alatt tünik föl Décsey Péter, kinek 1413-ban Pipó temesi bán a kenesi kerületben Orbo nevü praediumot (pusztát) adományoz *.
Eredeti oklevél a család levelei közt.
Egy századdal későb leljük Décsey Mátyást és Sebestyént, kiket II. Lajos királytól 1525-diki február 6-kán kelt iktató parancs folytán a kolos-monostori Convent iktat be Közép-Szolnok vármegyei Kis-Dobán fekvő udvarházokba (curia) *.
Kolos-monostori Convent kiadványa. Az iktatásnál jelen voltak Ady Pál királyi ember (homo regius), kis-dobai Székely Lázár és Pál, Ady Mátyás, nagy-dobai Ruth András, és kis-dobai Dobay György.
1561-ben él Décsey János, János Zsigmond fejedelem udvari kanczellariájának jegyzője *.
Hodor Doboka várm. 119. lap.
Décsey Tamás a Békesy Gáspár zászlaja alá esküszik *, és azon harminczegy fő-úr közé tartozik, a kiket a kolosvári országgyülés 1575-ben jószág- és fej-vesztésre itél. Elvesztette többi birtokai közt Décse városát is; a nóta alól sem Báthory sem utódai fel nem menték, sőt Bethlen Gábor épen azon javakat adományozta az enyedi főiskolának.
Wolph. Bethlen Historia de rebus Transylv. tom. III. pag. 322.
A mostan élő nemzedék ezen fölebbi Tamással egy időben Décsey Ferencztől hozza le családfáját következőleg:
Décsey I. Ferencz 1575.; Boldizsár † Décsén 1591.; I. Bálint † 1652. (1. Véglai Horváth Zsuzsa. 2. Mészáros Anna); Tamás lefejez. 1660.; 1-től I. Zsigmond fejed. tanács. (1. Veress Margit. 2. Tamásfalvy Anna); 2-tól II. Ferencz; II. Bálint 1681. (Bad Ilona) Borsai ág.; III. Ferencz; 2-tól I. József szül. 1686. (Tóthfalussy Anna); II. Zsigmond. Dobokai alisp. 1732-ben. (Berkeszi Katona Borbála) †; I. László (Fricsi Fekete Klára); Zsuzsa (Pálffy József) Gagyban.; Klára; III. Bálint 1775. (Deáky F. Erzse); II. József (Fog. Lészay Anna); Zsuzsa (Nagy Ján.); II. Sámuel (váradi Gyulay Jozefa Háromszékről); Gábor (Katona Julia); Klára (kis-sajói Varsányi Ferencz); II. László (1. Gencsy Klára. 2. Katona Anna); Ágnes (báró Diószeghy Mihály); Jozefa (Szebeni Imre); IV. József hadnagy †; Rozália (Somay Elek); IV. Zsigmond; III. József †; III. László (báró Józsinczy Klára); 2-tól Rachel (Gúthy Ferencz); Julianna (Szilágyiné); Zsófia; Sára; IV. Ferencz † 1819. (giczei Diószeghy Teréz); Bora (Rettegi István); Krisztina (Titkos Mátyás); III. Zsigmond (Rettegi Kata); Ágnes (Guthy Elek); Anna (Cs. Zoltán Péter); Kata (altorjai Benkő Elek); Pál (Teleky Mária) M.-Köblösön.; Rozália (Szarvady Józsefné); Sándor honvéd.; IV. Bálint; Póli (Zoltán István); Kata
IV. Ferencz † 1819. (giczei diószeghy Teréz); V. Ferencz szül. 1785. † 1854. (1. sz.-somlyai Halmágyi Kata. 2. Halmágyi Cecil.); Sámuel (Sulyok Honorata) †; Teréz (Szodoray Sándor); Farkas †; Erzse (Domahidy Menyhért); Mária (Sulyok György); 1-től IV. László (Darvay Krisztina) Er-Kőrösön.; 2-tól Lajos (Kenessey Ida) Székes-Fejér megyéből.; VI. Ferencz (Dombi Anna); Miklós; Janka; Mária; Cornélia; Ida; Loránd; Margit; István
A családfa élén álló I. Ferencznek három fia * volt, ugymint: Boldizsár, I. Bálint és Tamás.
Eredeti osztály-levél a család levéltárában.
Boldizsár ifju korában halt el, mint azt a maros-décsei ref. egyházban találtató sir-emlékén a fölirat mutatja. A sir-emlék közepén a család czimere a fára kúszó koronás kigyó látható, és e körül négyszögbe irva ez áll: „Ego Balthasar Detsey infelix puer, filius Francisci Detsey a Deo ad immortalitatem vocatus Anno 1591. A Patre hoc Monumento donatus.“
A czimer alá ez van irva, mennyire még kivehető:
„Quid quaeror aut plangam Tumulo post fata
quiesco,
Hoc – – est in o – – que viator abi.“
Tamás, midőn a török Sejdi nagyvezérét II. Rákóczy György megboszulására Erdélybe küldte, mielőtt a fejedelem seregével találkozott, az általa megszállott megyékből egy-egy követet parancsolt küldeni azon fenyegető üzenettel, hogy mikor ő Kolosvár alatt lesz, a város adja fel magát, s reá ne merjenek lövöldözni, az üzenetet Közép-Szolnokból nevezett Tamás vitte be; a fejedelem Kolosvárt létöket megtudván, főleg környezete ingerléséből a tábor közepén fejöket vétette 1660-ban *.
Gr. Bethlen Imre: II. Rákóczy György kora, s családi levéltár.
I. Bálint, kit Gyöngyösi a költő megénekelt, és ki Kemény Jánossal (a később fejedelemmel) Radzivil litván herczeg lakodalmában részt vett *, mint I. Rákóczy György hive, ettől adományképen nyeri Közép-Szolnok megyei Nagy-Dobán a magvaszakadt Dobai István jószágát, csak fiu-ágat illetőleg, és ezek kihaltával leány-ágra is. E birtok jelenleg is a fiu-ági utódok kezén van, s a család innen irja előnevét. I. Bálintnak fia
Kemény János Önéletirása Szalay L. kiadásában 423. lap.
I. Zsigmond fejedelmi tanácsos I. Apaffy alatt, kitől 1670-ki april 19-kén Gyulafejérvárt kelt oklevélnél fogva részére és első neje farnasi Veress Margit részére ezer magyar forintig iratik be (inscribáltatik) Kolos vármegyében fekvő egész Bogár telke helysége *. Fia három volt, közülök Ferencz magnélkül halván el, II. Bálint és I. József a családot két ágra terjeszték.
Eredeti okirat a családnál.
II. Bálintnak I. Apaffy Mihály fejedelem 1681-ki octob. 25-én Szamos-Ujvárt kelt adomány-levelénél fogva a Bánffy György oldala mellett gyermek-idejéhez képest tett szorgalmas szolgálata jutalmául és ezutánra nézve ösztönül adományoz Felső Szent-Márton-Macskáson már több évek óta földesur nélkül lévő két jobbágyot (providos) feleségeik, gyermekeik s minden felkelhető vagyonaikkal együtt örökösen *. Lakhelye Borsán volt, honnan ivadékát borsai Décseynek nevezték. Neje Bad vagy Mahul Ilona volt. Ez ág napjainkban a szerencsétlen III. Lászlóban halt ki, ki dühödt kopójának lett áldozatává. Neje
Eredeti okirat a családnál.
I. József kis korában árvaságra maradván, Bálint bátyjának gyámsága alá jut, kit öröklési vágya annyira bántott, hogy öcscsétől minden neveltetést megtagadott, és azzal sertéseit őriztette, mit midőn arra utaztában a főkormányzó Bánffy György észrevett, megbotránkozva a tetten, az árvát gondviselése alá fogadta. 1699-ben gyámja inventáltatja részére a Dolhay Máriáról néhai Vass Ágnesre Bánffy Mihálynéra szállott javakat mint örökösre *. Unokája
Eredeti okmány a családnál.
IV. Ferencz Magyar-Macskásról Kolosból az Érmellékére származott, elvévén ott Diószeghy Sámuelnak Csomaközy Zsuzsannától született leányát, osztályosa lett a fi-ágon kihalt Csomaközy családnak; ennek következtében ősi birtokait elidegenitve, helyettök az Érmelléken Dengelegen szerzett jószágot. Unokája
IV. László született 1813-ban. Ifjukori pályáját Kölcsey Ferencz oldala mellett kezdi. Az 1847/8-ki pozsonyi országgyülésre Közép-Szolnok megye követeül választja, és petitioval bizzák meg a „partium“ végleges visszacsatolása ügyében. Az 1848-ki nemzeti gyülésen ismét megyéje egyik képviselője, majd később kormánybiztos a forradalom érdekében, miért kötélre és javai elkobzására itéltetik, azonban ez hat évi fogságra szállittatott, melynek egy részét a hazában, más részét Josephstadtban tölté, honnan ötödfél évi fogság után hazabocsáttatott.
IV. József Bécsben az ingenieur academiában nevekedvén, mint hadnagy lép ki. Korlátlan könnyelmüsége azonban szép tehetségeinek sirját ássa meg, pénzzavarai miatt ezredét titkon odahagyva, Göröghonba menekül, ott Ypsilanti zászlaja alá esküszik, az ottani zavarok bevégeztével visszajő, s Bécsben nyomorultul halt el.
A családnak még egy másik régi ága is jött le napjainkra, a mely Ippről irta magát; de az Oroszfajára költözött Décsey Lászlóban (kinek neje Dindár leány volt), és egyetlen fiában 1848. táján ez ág is kihalt.
A család nemzékrende az itt közlötten fölül még fölebb terjedett Décsey Jakabig, ki I. Lajos király korában élt, de a család levelei az 1848-ki oláh duláskor nagy csapást szenvedvén, több becses adatokat tartalmazó okmányok elenyésztek.
A család czimere, – mint fölebb a metszvény mutatja, – egyfelül kétfelé ágazó villa-alaku száraz fa, melynek derekára koronás kigyó tekeredik. A paizs fölött koronás sisak áll.
A család reformatus vallásu.
