Csemiczky család. (Csemiczei).
Csemiczky család. (Csemiczei).
Régiebb nemes családaink egyike, ismeretes törzse Zemche, ki már 1250-ben birta Liptó vármegyében a két Palugya közt fekvő földet (terram inter duas Palugyas) a mostani Csemicze helységet, s azóta, némely kissebb elidegenitéseket kivéve, melyek azonban többnyire visszaváltattak, folytonos szakadatlan birtokában van a család.
Zemchének (iratik Zenchenek is) két fia volt, Móricz * (vagy Márton) és Bene. Zemchének e két fia kapta 1287-ben Benefalvát (most Benedekfalva) Liptó vármegyében. Benenek fia – ugy látszik – Péter, ennek fia Miklós (Nicolaus filius Petri de Benefalva), ki 1391-ben Bebek Imre országbirónak Liptó vármegyében tartott törvényes vizsgálata alkalmával előmutatá Benefalváról az V. László király által 1287-ben adott adománylevelet, ugy egy másikat is, mely 1344-ben Robert Károly által adatott *.
A család adatai szerint Móricz, a liptói regestrum szerint Márton.
Liptói Regestrum L. M. tudom. Academia Történelmi tár. Pest, 1857. IV. köt. 19. lapon, hol ez olvasható: Super Benefalva Conditionali. Item Nicolaus filius Petri de Benefalva, exhibuit nobis quasdam duas literas, unam dni Ladislai Regis privilegialem super donacione libertatis Jobagionum de Lipto per Eundem Ladislaum Regem Martino et Bene filio Zenche facta anno Dni Millesimo ducentesimo octuagesimo septimo, decimo kalendas aprilis, regni autem sui anno sexto decimo emanatam, et aliam dni Karuli Regis in Festo beati Nicolai Confessoris anno gracie millesimo trecentesimo quadragesimo emanatam, pretactas Literas dni Ladislai Regis confirmantem, iustas et veras, asserens plura non habere.
Zemchenek másik fia Móricz 1287-ben Csemiczére kap uj adománylevelet, mely később elégvén, utóda István 1380-ban I. Lajos királytól ismét uj adományt nyert *.
Ugy látszik Zemche mondatott Csemcze-nek is, és róla a helység Csemicze-nek (régenten irva Sceuniche-nek is). Zemchenek valószinüleg fia volt János, kinek fia István, kinek Péter, (Petrus filius Stephani filii Johannis de Sceuniche) a ki 1391-ben Bebek Imre országbiró előtt producált. Liptói Regestrumban ugyanott a 35. lapon ez áll: Super Sceuniche. Item Petrus filius Stephani filii Johannis de Sceuniche exhibuit nobis quasdam duas literas dni Ludovici pridem Regis Hungarie, unam videlicet novam donacionem dictae possessionis Sceuniche, cuius instrumenta literalia casnaliter combusta exstitisse per predictum Stephanum patrem ipsius Petri, dicto Dno Ludovico Regi dicta exstitissent et possessa, per ipsum Dnum Ludovicum Regem facta, in vigilia festi assumptionis beatae virginis anno Dni Millesimo trecentesimo octuagesimo; aliam vero Sabbato proximo ante Dnicam Judica, anno Dni Millesimo trecentesimo octuagesimo primo transcribentem de verbo ad verbum et confirmantem quasdam literas Capituli Scepusiensis super reambulatione, et metarum praedictae possessionis erectione confectas, et ipsi Dno Ludovico Regi rescriptionales justas et veras; asserens: plures non habere.
Zemchének hatod izbeli ivadéka II. György 1475-ben ismét uj királyi adománynyal erősittetik meg csemiczei birtokában. Ennek fia III. György megszerzi Liptó vármegyében a Gálfalvi birtokot. Örökösei folyvást Liptóban székeltek.
A XVI. század végén 1582-ben csak Csemiczky Miklósban áll a család, de három fia lőn: Benedek, Gyergely és János, és ezektől három ágon mostanáig él a család.
Gergely és János utódai többnyire Liptó, de Pest vármegyében is székelnek. Gergelynek utódai közül Csemiczky Miklós 1681-ben Liptó vármegye alispánja volt *; ennek fia Gáspár 1693. 1695-ben Nógrád vármegyében volt alispán *.
Lehoczky Stemm. I. 198.
Protocol. C. Neograd anni 1693. 95.
Benedeknek ága, ki 1590-ben Liptó vármegyében Hlinyik helységre királyi adományt szerzett, sok ideig Csemiczén kivül hlinyiki előnevet viselt. Benedeknek utóda IV. Péter utóbb az ősi fészekből Liptó vármegyéből előbb Zólyom, majd Nógrád vármegyébe költözött, és ivadéka jelenleg Nógrád és Gömör vármegyében tartja lakását.
Emlitett IV. Péternek ágazata jelenkorig lehozva következő:
IV. Péter (Géczy Kata); Gábor 1744–1756-ig Nógrád v. alisp. (Kubinyi Johanna); Imre (Korponay Klára); Ferencz (b. Hellenbach Zsuzs.; Boldizsár fő-adószedő Nógrád várm. b. Hellenbach Erzse); Julia Kata (Radványi István); Mária Anna (Rhédey Ferencz); Imre nyug. alezredes Pozsonyban.; Pál (Mariassy N.); Károly megh. ifjan.; József (Beniczky Francziska); Pál (Szepessy N.) Bején Gömör vm.; Károly lak. Kis-Kürtösön.; Edvárd Sztraczinban lak. (Beniczky Karolina); Erzse (Zental János); Francziska (Bekény Bened.); Ágnes (Okolicsányi Rudolf); Mária.; Béla.; Victor.; Sarolta.; Edvárd. Kiskoruak.
IV. Péternek fia Gábor, ki 1726-ban losonczi Gyürky István beiktatásának Kotyháza és Soos-Hartyánra nézve ellentmondott *, 1744-től 1756-ig Nógrád vármegye másod alispánja volt. Imre fiának maradéki Gömör vármegyében székelnek. Boldizsárnak ága, ki Nógrádban fő-adószedői hivatalt viselt, Nógrádban maradt birtokán. Most élő unokái közül Károly és Edvárd a megye tekintélyesb táblabirái között állottak, jelenleg ősi birtokaikon gazdászattal foglalatoskodnak. Edvárdnak – mint a nemzékrend mutatja – több gyermeke van.
Sz. Benedeki Conent Capsa H. Fasc. 8. Nro 9.
Czimere a családnak, – mint följebb a szövegben látható – vizszintesen kétfelé osztott paizs, a felső ezüst mezőben kiterjesztett szárnyakkal nyakon nyillal átlőtt galamb áll. Az alsó arany mezőben egy ágról három kinyilott rózsa. A paizs fölötti sisak koronáján szintén a nyakán átnyilazott madár látható.
A Liptó vármegyében székelő ágból Csemiczky János mint alkalmi latin versek szerzője *, Sándor pedig mint a „XVIII. század utolsó tizedének gyászos alkonya.“ Kassa, 1838. czimü könyv szerzője ismeretes.
Müvei ezek: Versus Ivanni nep. L. B. Révay occasione Cottus Thurócz restaurationis 4ret. – Versiculi in Helycone Liptoviensi compositi. – Ode Josepho Justh octoagenario in publico convivio decantata. 1818. stb.
