Császár család. (Kolgyári).
Császár család. (Kolgyári).
Eredeti, és lakhelye Zala vármegye. Egyike azon régi magyar családoknak, melyek ősi telkeiket nem igen hagyják el. Hajdan a kolgyári pusztán, most inkább Szent-György völgy egyik fordulatán van elterjedve. A régi oklevelekben a Császár név gyakran „Chazar“-nak irva fordul elő, és e család magát hagyományképen Kazar ivadéknak tartja. E hagyománnyal áll kapcsolatban a család czimere is, mely, mint itt látható, a kazarok szokása szerint paizson fölemelt Árpádot mutatja. Azonban e hagyományt oklevél vagy egyéb emlékirat nem istápolja.
Legrégibb nyomait a családnak azon uj adomány-levélben találjuk, melyet Albert király 1439-ben Kolgyári Balásnak fia László, és ennek testvérei Miklós Péter, továbbá Császár Bereczknek fia Mihály; Császár Pálnak fiai Jakab és Péter; és Császár Miklós fiai Gergely és Péter részére Kolgyár helységre nézve kiadott, akképen, hogy a nevezett helység felébe Bereczk fiai, hasonfelébe pedig a többi Császár nevezetüek iktassanak be. Később a kolgyári birtok idegen kezekre jutván, azt Császár Péternek fia Tamás és rokonai Bálint, Mihály és Miklós, és nevezett Bálintnak fia János visszaváltották, és magukat II. Ulászló királynak Budán 1498-ban kelt iktatási parancsa folytán abba a Szala kapornaki Convent által ugyanazon évben minden ellentmondás nélkül be is iktattattak.
Ezen jogon birta a család Kolgyárt, honnan később a szomszéd Sz.-György völgyére és Baksára szakadt át. Sz.-György völgyén találjuk 1630-ban Császár Jánost, Lászlót és Tamást. – Sz.-György völgyén 1703–1725-ig leljük Ferenczet, Mártont, Jánost, Istvánt és Tamást. 1703–1713-ig Pétert. – 1716-ban ifjabb Istvánt 1749-ig. – 1728-ban már ismét egy másik Ferenczet, és ifjabb Jánost is 1747-ig, sőt 1749-ig, midőn ismét György, Tamás, és egy még ifjabb János jő elé a nemesi összeirásban a többi legközelebb emlitetteken kivül. Igy szaporodva mindég, az 1752. 1754. 1762. 1770. és 1786-ki összeirásig, midőn már Sz.-György völgyén tizenkilenczre ment a család fi-tagjainak száma *.
Zala megyei jegyzőkönyvi kivonat.
1738-ban Baksán leljük Istvánt, hol 1754-ben már hatan laktak, 1786-ban pedig csak Ádám és József. – 1752-ben Kerkakutason Mátyás és Márton; – a Győrfai pusztán pedig Tamás és Márton laktak. – 1754-ben Nemesnépen leljük Pétert beirva.
Korunkban megyéje határain kivül is ismertté e családnevet Ferencz tevé, ki Zala-Egerszegen, hová atyja József Sz.-György völgyéről szakadt, született 1807-ben *. – Egykor Fiumeben tanár, később az ottani váltótörvényszék jegyzője, majd 1840-dik év óta Pesten a váltó-feltörvényszék ülnöke, 1846–1849-ben a hétszemélyes királyi tábla váltó osztályi előadó ülnöke volt. Ezenfelül a magyar akademia tagja, és mint jeles költő szépirodalmi és váltó-törvénytani iró is ismeretes, jelenleg Pesten lakik. Ágazata imez:
Zala megyétől 1835. évi nov. 12. 2487. sz. a. vett ki nemesi bizonyitványt, mely Zágráb és Pest megyében is kihirdettetett.
János; József; Ferencz sz. 1807. lak. Pesten.; Titus.; Arpadine.; Gusztáv.; Ferencz Géza.; Emma.; Edvin.
