Basó család. (Csoltói).
Basó család. (Csoltói).
Régi nemes család Gömör megyében, Csoltó ősi birtokáról vett előnévvel. Az első, ki történetivé avatá nevét, a legroszabb hirt hagyta fenn. Ez Basó* Mátyás volt, kit Tornallyay Jakab dúsgazdag nemes egyetlen négy éves fiának Jánosnak részére gyámnokul, és Murány várának parancsnokul választott, ki azonban nagyravágyása és birtokszomja érdekében tizenkét éves korában a fiút János király udvarába adá, hogy annál szabadabban gazdálkodhassék, és Murány várából űzhesse rablási kalandjait*. Ezek végett azután annyira mentek ellene a panaszok, hogy miután megintés után sem jobbult meg, az 1548-ki országgyülés* megbüntetését rendelte el. Végre jött idő, midőn az ily garázdák (milyen Balassa Menyhért Csábrágon, Bebek Szádváron) megfekezésére is reá került a sor. Salm Ferdinand király tábornagya cernirozá Murányt 1549-ben. Mátyás mindenkép védte magát, végre Márton testvérét küldte ki Salmhoz Ferdinand kegyelmét kikérni, de sikertelen, mert Salm Murány átadását követelé, mit Mátyás tenni vonakodott. Az ostrom azután oly erélylyel és eredménynyel folyt, hogy Basó főleg miután őrségének rusznyák- és oláhokból álló része árulást tett, üdvösbnek találta egy rejtett ajtócskán az elillanást. Midőn igy két társ kiséretében bolyongva egy juhászhoz ismerős rabló czimborájához térne be, hogy az altal nagy igéretek fejében magát Lengyelországba kalauzoltatná, a juhász és társai által két kisérője megöletett, maga Mátyás pedig Salmnak átadatván, kivégeztetett. Hasonlóan testvérei az ostrom alatt megsebesült Márton és Demeter is más tizennégy társaikkal lenyakaztattak. Mátyásnak egyetlen gyermekét Farkast Salm magával vivén, nevelteté, felnölvén pedig, javait visszaadá*.
E név mindig Basó-nak iratott és mondatott ki, roszul és sérelmesen keresztelé ennélfogva azt Budai Fer. lex. I. k. 151. lapján, és utána egy jeles regényirónk beszélyében Batsó-nak. – Batsó nevű Gergelyt emlit Kállay id. h. 226. lap. Huszthi Ó és uj Daciája után, mint ki 1556-ban Szapolyay Zsigmondot elkisérte Belgrádra. De a gömöri Basó család soha sem neveztetett Bacsó-nak. Az emlitett Gergely is valószinüleg erdélyi családból volt.
Istvánffi Hist. 1685. kiadás. 184. l.
XLIX. törv. cz.
Istvánffy Hist. 1685-ki kiadás 187–188. l.
Mátyás emlitett fiának Basó Farkasnak, és nejének Zékely Annának 1579-ben Dersfi Gáspár Alattyánon és Jánoshidán egy részbirtokot örök áron bevallott*. Ezen birtokra nevezett Basó Farkas Rudolfkirálytól adományt szerezvén 1592-ben az egri káptalan által beiktattatott Kapy Miklós ellentmondása mellett*.
Az egri káptalan előtt.
Process. fam. Földváry c. prop. Jánoshid. p. 153.
Basó Mihály Farkasnak utóda 1657-ben jánoshidai jobbágyát három évre az urbéri terhektől fölmenti*. 1662-ben pedig Gömör megye jegyzője, és orsz. gyülési követe volt*.
Process. fam. Földváry c. prop. Jánoshid. 155. l.
Bartholomaeides C. Gömör 763.
Ugyancsak Mátyásnak leánya, és Farkasnak nővére lehetett azon csoltói Basó Erzsébet, ki Melléthei Barna Ferencznek neje volt, és kitől a gágyi Báthori, runyai Soldos, szántói Szabó, Paukovics és Urbányi ágazaton eredt le a Gelle család és ennek származékai.
Ugyan e családból volt Basó Mátyás, ki 1632–1643-ig Gömör megye hites jegyzői hivatalát viselte*. Ennek leánya volt Katalin, ki 1632-ben halt meg, és Csetneken temettetett el.
Bartholomaeides C. Gömör. 763.
Másik leánya e Mátyásnak lehetett azon csoltói Basó Zsuzsánna, ki 1666-ban boldogházi Kis János özvegye volt, élt 1672-ben is*.
Proth. C. Neogr. anni 1672.
A család jelenleg is él Borsód és Gömör megyében. Valószinü, hogy e család ősei közé tartozik azon szent Erzsébethi Basó Gáspár és Boldizsár is, (filii Basow de szent Erzsébet), kiket 1404-ben Borsód megyei birtokos Barius Damasa evocal*.
A jászói Conv. eredeti levele Kazinczy Gábor ur levéltárában.
