Barkóczy család. (Szalai és tavarnai, gróf és báró).
Barkóczy család. (Szalai és tavarnai, gróf és báró).
Zemplin megyében emelkedett föl a család a XVI. század közepén. Első, kiről a történet emlékezik, Barkóczy Tamás, kit Martinuzzi 1547-ben Csanád vára segélyére küldött*. Ugyanez időben élt László 1558-ban Perényi Gábor hive*, kitől a családfa következőleg* szakadt le:
P. Révay: De Sacra Corona. 735. lap.
Szirmay l. Zemplin not. hist. 75. l. és Buday lex. III. 95.
Wagner: Tabel. gen. XII. Mss.
I. László 1558-1583. (Ráskay Kata).; II. László 1600-1618. (Kun Anna).; Lásd még őt és fiait a követk. lapon.; báró III. László 1628-1659. (1. Bánfi Kata. 2. Péchy Anna).; I. Zsigmond. (1. Melith Zsuzs. 2. Sulyok Zsuzs.); IV. László (1. Pethő Erzse. 2. Andrássy Kl. 1692).; Eva (Sennyey Fer.). Mária (B. Ghilány György). Krisztina (Sennyey Imre).; II. Ferencz, báró, majd gróf. (1. Pethő Zsuzs.) (2. Andrássy Anna).; György (Koháry Judit).; Kriszt. (Károlyi Sándor).; I. István. (Dessewffy Klára). Bora. (Forgácsné). Erzse.; II. János. III. Ferencz. (Gr. Zichy Julian.); V. Ferencz, eszt. érsek.; Imre (Szirmay Zsu.); László.; János. 1. Eszterházy Jul. 2. Sztáray Leopoldin.). Zsigmond. József, stb. Teréz (Berényi Tamás). Julian. (B. Hallér Sam.);
II. László 1600-1618. (Kun Anna).; Ugyan az, ki az előbbi lapon.; I. Ferencz kitől (Lónyay Erzse) 1638.; István.; I. János (Farkass Erzse.) 1664.; Judit (1. Melith Istv.) (2. Haller Pálné). Anna (1. Czobor J.) (2. Kékedi Zsig.) (3. Haller Istv.); IV. Ferencz. (Lesz. Nagy Zsófia). 1694.; László.; Báró II. Zsigmond (Sz. Iványi Borbála.; Károly (Sz. Ivány Teréz).; Imre. (Erdődy Fáni).; Ferencz. Antal. Imre.; István. Mihály.; V. László. Báró (1. Beniczky Kata. 2. Krucsai Klára).; Ferencz. Klára. Eva.; Julianna (Usz. Istv.). Roza (Bornemisza Istv.) 1761.;
A családfa törzse I. László a Ráskay neves családba házasodván, családját vagyon- és rangban emelé; jelen volt 1572-ben Rudolf koronázásán, hova Zemplin megye küldötte*. E megyének 1582-ben alispánjává választatott. Ő az, ki Drugeth György rokonára karddal rohant. Fia II. László a rosályi Kún családból nősült, és neje után Nógrád megyében is örökösödési jogot igényelvén, miután azon birtokokra Pethe László adományt vett, a megye előtt pörlekedett 1600-ban*. – Ugyanez évben lett Zemplin megye alispánja, 1602-ben országgyülési követe; 1616-, 1617-, 1618-ban, sőt 1619-ben is e hivatalban ujra megerősitve*. Ennek, mint a táblázat mutatja, több gyermekei voltak. III. László ágán jő le a grófi ág. Ez (t. i. III. László) szintén Zemplin megye alispánja 1628-ban*. Ő lehetett az, ki 1644-ben Rákóczy Györgynek a zempléni nemességgel ellent áll*. 1655-ben mágnási (bárói) rangra emeltetett, különben aranysarkantyús vitéz és Bereg megye főispánja volt már ez időben. Meghalt Bátka várában 1659-ki jan. 31-kén, kora 58-dik évében*. Első neje Nagymihályi Bánffy Kata, a második Péchy Anna volt*.
Szirmay id. h. 87. 89.
Prothoc. C. Neogr. anni 1600. 122. l.
Szirmay id. h. 105. 107. 144.
Szirmay id. h. 161. Egymásután annyi László jövén elé, bajos elhatározni hivataloskodási idejöket. Szirmay – ugy látszik – 1628-ban, sőt 1644-ben is II. Lászlót érti alispánul.
Szirmay id. h. 174.
Halotti zászlóján a fölirat Szirmay id. h. 184. 187.
Lehoczky szerint 43. lap. még ezeken kivül az első neje Jakusits Erzsébet volt.
I. Zsigmond (III. Lászlónak fia) török fogságban szenvedt, honnan a Zemplin megyei nemesség összegyüjtött pénzen váltá ki. Lehoczky szerint Ugocsa főispánja*, és Tököly által ölettetett meg. Testvére
I. d. 43. l. De Szirmay ezt nem említi az ugocsai főispánok sorában.
György szintén Tököly által végeztetett ki. Ugocsa megyei főispánná 1688-ban iktattatott*. 1687-ben az országgyülés által a határ kérdésében választmányi tag volt. Leányát Krisztinát Károly Sándor a szathmári béke eszközlője vezette oltárhoz.
Szirmay: C. Ugocsa 39. l.
IV. László (I. Zsigmondnak fia) báró Zemplin megye részéről 1687-ben Caraffa kegyetlensége iránt szintén a közbenjárók között volt*. Ennek két nejétől három leányát mutatja a táblázat férjeikkel együtt.
Szirmay: C. Zempl. not. hist. 207.
I. István (III. Lászlónak fia) 1661-ben 151 vitézt állitott ki Zemplin megye részéről, 1663-ban az egri törököket kétszer megveré, miért a nádor Wesselényi is megdicséré, ekkor onodi várkapitány volt*. 1674-ben mint Szabolcs megye főispánja a belzavarok alatt tanusitott hűségeért Parnó várát, és polyánkai curiát kapta adományba*. Neje Dessewffy Klára, kitől ugy látszik, gyermekei nem maradtak.
Szirmay: C. Zempl. not hist. 193. 199. 200.
Adami: Deductiones fam. Mss. 4. lat.
Báró II. Ferencz (III. Lászlónak fia) terjeszté tovább ez ágazatot, és azt grófi rangra emelé. Királyi tanácsos, kamarás, aranysarkantyús vitéz, kallói várparancsnok, egy m. lovas ezred* ezredese, a magyar gyalogság fő-, és Felső-Magyarország al-vezérlő-tábornoka, 1670-ben a zemplini felkelt nemesség egyik vezére. 1685-ki oct. 30-án iktattatott be Zemplin megyei főispáni hivatalába*. Meghalt 1709-ben Pálócz várában. Két nejétől két fiút és leányokat hagyott. Egyik fia
Ezrede halálával Ebergényi Lászlóé lőn.
Szirmay: C. Zemplin not. hist. 263–264. 301. – Kapta Leopoldtól Szécs-Polyánkát, 226. l. – 1687-ki XV. t. cz.
III. Ferencz meg atyja éltében, ki többnyire a táborban élt, annak érdemeiért 1686-ban Zemplin főispánjává tétetett*. 1696-ban a megye részéről I. József menyegzőjére az üdvözlő küldöttség tagja. A császár hűségéről elpártolván, 1707-ben Rákóczy tábornoka, miért helyébe főispánul gersei Pethő Mihály neveztetett. 1711-ben segité Lefelholz cs. tábornokat a forradalmi maradvány-csapatok legyőzésében, és minden úton, folyamodvány mellett is, igyekezék magát a főispánságba visszahelyezni, de Pethő sem akarta magát hagyni, végre is az özvegy Császárné egy leirat által, mely Pethőt megerősité, a viszálynak véget vetett*. Nejétől Zichy Juliannától több gyermeke maradt. Ezek közül Imre a Szirmay Zsuzsa férje, Marmaros főispánja volt, meghalt Imreghen 1764-ben. Szintén fia
Szirmay: C. Zemplin not. hist. 274. l.
Szirmay: C. Zemplin not. hist. 307–309.
Gróf V. Ferencz előbb egri kanonok, szepesi prépost, 1744-ki dec. 8. egri püspök, 1761. maj. 13-ka óta pedig esztergami érsek. Meghalt 1765-ki junius 18-kán, kora 55-dik évében. Ő volt első az ország primásai közül, ki az 1764-ben alapitott Sz. István király apostoli rendét viselte. Hogy a tudományok pártolója volt, több neki ajánlott könyv tanusitja. Leánytestvérei Borbála Cziráky Józsefné, Klára Szirmay Tamásné. Ferencz érseknek testvéreitől származnak a msot is élő gróf Barkóczyak. Köztük gr. B. János.
Czimere a családnak, mint láthatni, négy részre osztott vért. Az első és negyedik osztályban vörös mezőben koronás arany oroszlán áll, első lábaival zászlót tartva, melyen az ország almája van. A második és harmadik osztály kék mezőben koronás angyalfőt mutat kiterjesztett szárnyakkal. A vérten két egymás felé forditott koronás sisak van, ezek közül a jobb oldalin a paizsbeli angyalfej, a baloldalin a leirt zászlós oroszlán áll. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A bárói ág I. Ferencztől* (II. László fiától) származik le. E Ferencz 1638-ban Zemplin megyei alispánnak választatik*. 1643-ban pedig onodi kapitány lett*. Lónyay Erzsétől nemzé I. Jánost, kinek unokája
Ezen I. Ferenczet Lehoczky II. László testvéréül, és I. László fiául teszi. Wagner id. h. pedig ugy, mint itt áll.
Szirmay. C. Zemplin not. hist. 170.
Szirmay. C. Zemplin not. hist. 173.
II. Zsigmond 1720-ban Zemplin megyei alispán*, ágazatát szintén bárói rangra emelé testvére V. Lászlóéval együtt. Zsigmondnak Károly fia kir. táblai ülnök 1765-ben*. Másik fia Imre az 1751-ki országgyülés által a határ kérdésében választmányi tag*. Ezen Imrének fia Ferencz Pest megyei főispáni helyettes 1808-ban*, ki a ludoviceumra 1000 forintot adott.
Szirmay. C. Zemplin not. hist. 311.
XVI. törv. czikk.
XXVI. t. cz.
IV. és VII. t. czikk.
A bárói ágból eredt László, előbb egri kanonok, 1837-dik év óta fejérvári püspök haláláig, 1847-ki dec. 18-ig. – Mihály és Pál, ki 1850-dik év után szolgabiróságot viselt. Első neje Korodinyi Teréz volt; a második Dömök Antonia.
A család összeköttetésének föltüntése végett a táblázaton nem álló leányok is elésorolandók.
Barkóczy Katalin 1657-ben Orosz Tamásné, 1659-ben Tarkányi Istvánné.
Borbála 1687-ben Ilosvay Ádámné.
Mária 1696-ban Kende Mihályné.
Mária 1700-ban Pongrácz Mihályné.
Borbála 1702-ben Galambos Ferenczné.
Katalin 1711-ben özvegy Horváthné, Klobusiczky György neje.
Franciska 1744-ben Krucsay Mártonné.
Végre e családból volt, a táblán szintén el nem helyezhetett Barkóczy Sándor 1669-ben nagyságos, kinek neje Perényi Mária, utóbb Pethő Ferenczné. Leánya Julianna Sennyey Pongrácz hitvese volt*.
Wagner. Tabellae gen. Ms. XII.
