Balassa család. (Balassa-Gyarmati gróf † és báró.)

Teljes szövegű keresés

Balassa család. (Balassa-Gyarmati gróf † és báró.)
Ősrégi magyar család, melynek neve történelmünk majd minden lapján olvasható. Eredetét Bőngér (Bunger) kun vezér Bors fiától származtatják. Leszármazását a család levéltári adatai szerint kétségtelenül az 1224-ik évig szakadatlan lánczolatban lehet fölvinni, mert alig van családunk, mely régibb és a tatárjárás óta ugy helyben maradt levéltárral dicsekedhetnék, mint a Balassáé Kékkőben. Sőt a tatárjárást megelőző időkből is mutathat föl okleveleket*. Ezek nyomán I. Detrét kell törzsül kiemelnünk, kiről tudniillik már oklevelek szolgáltatnak adatokat. Ettől a leszármazás igy következik:
A Balassa családról több helyen közöltetett nemzéktani leszármazás, de mindenütt hibásan. Ilyen Bel: Notitia Nova Hung. tom. IV. p. 130. Mocsáry Nógrád esmért. III. 134. Mednyánszky Hormayr Tasch. 1824-iki folyam. 176. l. – Budai F. lexic. I. és Lehoczky Stemmatogr. 20. l. stb.
I. Tábla.
I. Detre. Lásd még őt, és fiait a köv. lapon.; I. Mikó (főisp.) 1247-1254.; I. Bitter. Hont és barsi főisp. 1250-1290.; II. Mikó. s testvérei a köv. lapon.; I. János.; II. Miklós; IV. Péter. 1334.; I. Mihály. N. (Bény Jánosné.); György.; III. Miklós. 1358.; II. György.; II. János. 1341. Anysth. (Anna) 1335.; I. László.; II. László.; I. Balás.; III. János. (Trechlen.); IV. Mikó. 1358. Kata.; IV. János.; V. Péter.; I. Frank.; I. Frank. IV. Miklós.; V. Miklós (L. a II. táblán.);
«»I. Detre. I. Mikó, ki az előbbi lapon.; ugyanaz, ki az előbbi lapon.; I. Péter.; I. Miklós.; II. Detre.; II. Péter Furró nevez. (Wigmandi Erzse).; Ogouch (neje Jolánt.); I. Demeter m r. 1390.; III. Péter.; III. Mikó. I. Elek. III. Detre.; Kata. (Huntfi Demeter özvegye 1290. Anna. (Kázmérfi Lampert neje 1290.);
A táblázaton állókról következőket tudhatni: I. Detre 1229-ben Zymhud földet szerzi Borsodban*, a midőn „Procurator de Zolum“nak iratik: 1233-ról kelt oklevél igen vén embernek mondja már, de egyszersmind főispánnak (Comes) is. Némely történetirók szerint zólyomi főispán, sőt vannak, kik nádornak irják*. 1236-ban Sztraczint, Zahorát (mit a család most is bir) kapja Nógrádban, Csernét pedig Borsodban. Ennek tulajdonitják Detrekő vára épitését is. Fiai következők:
A család levéltárában fasc. XXXIII. Nro. l. 1229-dik oklevél.
Bel id. h. de nem nevezi a forrásokat.
I. Mikó oklevelek szerint előfordul 1247–1254-ig. Szerez több birtokot nagyobbára vétel utján, mint Esztergályt, Busát (az első egészen, a másikban is nagyrész most is a családé), Ludánt, Halászit Nógrádban, Abát Hontban, Tenket, Tykat, Nyergest stb. – Zólyom főispán volt 1250-ben* és 1252-ben*.
Fejér: Cod. diplom. Tom. IV. vol. II. 60. – Ezt Bel nógrádi főispánnak irja.
Családi levéltár.
I. Péter (I. Detre fia) kihalt «»*.
I. Mikónak testvéreül is tétetik Péter, és fiául is. Én a családi okmányokat mind egybe nem vehetvén, ha csupán a Cod. diplom. Tom. V. vol. III. 497. s köv. lapokon közlött 1290-ki szerződéseket nézem, ugy látom, hogy azok, kik I. Mikó testvéreiül állnak a táblázaton, annak fiai voltak. Ekkor azután I. Mikónak nem lesz I. Miklós nevü testvére is, miután e két nevet én egynek tartom. A család állitása szerint az oklevelek odamutatnak, hogy Mikó – Mihályt tesz. Engem fölebbi hiedelmemben erősit az is, mivel az emlitett 1290-ki szerződés szerint I. Demeter mester Miklós fiának ugyan (de Bitter testvére Miklós) fiának iratik; – ha a latin frater szó értelme nem csal.
I. Miklós (I. Detre fia) 1233-ban adományt kap Ujfalura Liptóban, ezt azonban valamint Palugyát elcseréli IV. Bélával, kapván értük 1246. sept. 11-kén Nógrádban Gyarmatot, melynek nagyobb részét most is birja, és előnevét is innen viseli. Ezen I. Miklósnak egyik fia I. Demeter mester (hivatali rangjáról), ki a táblán látható, Furrónak is nevezett II. Péter vejeitől a gyarmati tornyot szolgái által ostrommal beveszi I. Bitter részére,* és Kékkőt kapja. Benne ága megszakadt.
Fejér Cod. dipl. id. h.
II. Detre (I. Detre fia) 1250-ben mint Pozsony- és szepesmegyei főispán fordúl elő*.
Családi okmányok.
I. Bitter (I. Mikó fia) Bars és Hont megye főispánja 1250-ben. Ez szerzé Ludányt, Hidvéget, Hricsóvár ingóságait, Drégelyt. Birta Solnát is. I. Demeternek adá Gyarmatot, Illésit, Mankót, Kékkőt. III. Mikóval elcseréli Galábocsot sat. Él 1290-ben is. Gyarmatról irta magát*.
Családi okmányok.
II. Péter (I. Mikó fia) 1267-ben honti főispán. Hűtlennek és a pártosokkal czimboráskodónak bélyegeztetik 1290-ben, midőn már nem élt. Neveztetett Furronak is. Neje Erzse Wigmandi András leánya; kitől leányai voltak: Katalin, Demeternek (Hunt fiának) már 1290-ben özvegye, és Anna Lampertnak (Kázmér fiának) neje. E Lamperttől vette el fegyveres erővel Demeter mester a gyarmati tornyot.
Ogucs* (I. Mikó fia) szintén főispán (Comes) 1268-ban. Esztergályt szerzi 1273-ban*. – Már 1277-ben özvegye Jolánt (Ivánka főispán fiának Andrásnak leánya) él. Jolántnak testvére volt János a budai prépost*.
Ogouch, és más oklevélben „Agolch.
Ogucsról oklevél van Mocsáry Nógrád esm. I. 131. hol Eguch-nak sat. olvastatott.
Ezek t. i. Ivánka és két fia András, János a Forgácsok ősei közől valók.
III. Miklós (IV. Péternek fia) irta magát változtatva Esztergályról, majd Kékkőről, majd meg Gyarmatról. Élt 1358-ban.
III. János (III. Miklós fia) oklevelekben Trechlennek is iratik.
II. György (IV. Péter fia) Kékkőről irta magát 1362-ben. – 1374-ben Gyarmatra uj adományt kap.
I. Balás (III. Miklós fia) László oplni herczegnádorral Moldvában járt 1374*. Ez irta magát Gyarmatról, de irta Kékkőről és Szklabonyáról is. Hontmegyei főispán volt. Fia V. Miklós terjeszté tovább a családot, mint a következő táblázat mutatja:
Oklevél szerint.
II. Tábla.
V. Miklós. 1418–1424.; I. Kelemen.; I. Zsigm. (Szőllősi Kata.); IV. László (Frusina, Litvai Dömény bán özvegye.); I. Ferencz. szörényi bán (1. Ficsór Margit. 2. Erzse. 3. Perényi Orsolya.) † 1526.; I. Farkas. 1472. II. Ferencz. I. Boldizsár. 1532. II. Zsigmond. (Fáncsy Bora.); VI. János. honti főisp. ajtónálló. (Sulyok Anna.); Magdolna (Forgács Fer.); I. Menyhért (Turzó Anna); IV. László † Kata.†; I. Imre. erdélyi vajda.; Lásd fiait a III-dik táblán.; I. István. †; I. Bálint. † 1594. (Dobo Krisztina); IX. János †; II. Farkas. † V. László. † III. Ferencz † Maria (Böki Paczoth Andrásné.) Anna (Paczoth Ferenczné.); II. Boldizsár. (Erdélyben †); N. Dóczy Lőrinczné.; II. István (1. Zrinyi Ilona. 2. Bebek N. 3. Csoron Anna.; II. Menyh. (Bakith Margit.); Margit.; V. Ferenc †. VI. Péter. (Pálffi Magdol.) Zsuzsanna (Hethesi Pethe György.); Erzse. (Berzeviczi Lorántfia Sándorné.) Bora. (Véglesi Andrásné.) Kata. (Sz. györgyi és Bazini Simonné.) Agata. I. Bernát. VI. Miklós.; VII. János. 1499.; VII. László.; V. János. Szklabonyai (Dóczy Bora.); II. Farkas. (Puchaim Felicitas.) VI. László. VII. Miklós.; VIII. János. † Frusina.;
E táblázaton már nagy embereket találunk. V. Miklós honti főispán 1418–1424-ben. Állandóan kezdi a Gyarmati előnevet használni. Fiaiul a táblázaton kivül tétetnek: István, György és Mihály is*. I. Zsigmondnak neje Szőllősy (de Zewlews) Katalin Szőllősy Istvánnak leánya, és Zobi Istvánnak özvegye volt.
Bel. Not. nov. Hung. IV. 131.
III. Lászlónak (1449–1464) a táblázaton csak egy neje áll a család oklevelei szerint. Mások* ötöt számitanak ily renddel. 1. Julianna Hunyady Mátyás király rokonságából. 2. Frusina (Belnél Rosina) Litvai Dömény horvátországi bánnak özvegye. 3. Zsófia (családneve nem emlittetik). 4. Dorottya. 5-ik Derencsényi Borbála, Derencsényi Imre leánya. Fiai közől
Bel. id. h. és utána Lehoczky és Buday is.
I. Ferenc 1492-ben szörényi bán. 1503-ban Moldvában jár követségben. 1504-ben horvátországi bánnak tétetik, de a kőrös-vásárhelyi gyülés tiltakozik ellene, mivel ott nem birtokos. 1505-ben jelen van a rákosi országgyülésen. 1522-ben Csehországba megy II. Lajos királylyal, de Morvaországban marad az országgyülésen hadi segély adás sürgetése, és annak Magyarországba vezetése miatt. Elesett Mohácsnál 1526-ban. Három neje volt: 1. Ficsór Margit F. László szörényi bán huga, Csicsói Kis (parvus) Mátyás liptói főispán özvegye. 2. Erzsébet*. 3. Perényi Orsolya Ujlaky Miklós bosnyák király unokája.
Bel. Batthyány Erzsébetnek nevezi. A családi oklevelekből vezetékneve nem tünik ki.
I. Ferencz nővérei által sógorságba jött több akkori nevesebb családdal. Nővérét Erzsét Berzeviczi Lorántnak fia Sándor; Borbálát Viglesi Lajosnak fia András; Katát Sz. Györgyi és bazini gróf Simon vette feleségül. Agata még 1460-ban hajadon volt.
I. Bernát, ki 1464-ben Pribelyt (Nógrádban) kapja adományban, ágat ki nem terjesztett.
VI. Miklós (1474–1497.) VII. János nevű fiátóli VI. László unokájában kihal.
V. János (testvére még szintén I. Ferencznek) közönségesen Szklabonyainak (nógrádi falu) neveztetett. Ágazata, mind a mellett hogy három gyermeke volt, II. Farkas Puchaim Felicitástól született VIII. János gyermekében kihalt.
Következnek I. Ferencz gyermekei, kik által a család mindinkább terjedni, emelkedni kezd. Egyszersmind kezd az az izgékony vér mindinkább előtünni, mely a családot annyira jellemzé.
I. Farkas (1472-ben) fiában I. Istvánban kihal.
II. Ferencz, (elesik 1594-ben) I. Boldizsár ki1532-ben a kőszegi ostrom után az Ausztriába tört török ellen harczolt*. II. Zsigmond borsodmegyei főispán, kinek neje Fáncsy Borbála, és ki ellen a tapolczai apátság valamint egri püspökség jövedelmeinek elfoglalása végett 1542–1559-ben panaszok tétettek. Mhalt 1559-ben. IV. László ki trencsini házát Forgács Imrének 625 m. ftért adta el 1582-ben*, és végre Kata utódok nélkül halnak el. Magdolnát Forgács Ferencz viszi oltárhoz. Ezeknek testvére
Pethő G. Krónika 108. lap.
Katona Hist. crit. Tom. XXVI. 161.
VI. János, ki fiatal korában I. Ferdinand király udvarában tartózkodott, 1550-ben Zay Ferencz mellé Szolnok vára kapitánya lett. 1552-ben Miksa király és arája elé megy Genuáig. 1555-ben az árva, turócz, zólyom, hont, bars és nógrádmegyei felkelő nemesség, és a bányavárosok kapitánya. 1562-ben Szécsén várát vívja, de megveretik, maga is bal kezén sebet kap*. 1569-ben Dobó Istvánnal együtt vád alá kerül, mintha Szapolyay Zsigmond Jánost Miksa elleni támadásra hítta volna föl. Ezért mindketten Pozsonyba börtönbe kerültek, honnan János megvesztegetve őreit, börtönét megásva 1570. mart. 8-kán haza illant Kékkő várába*. 1572-ben azután az országgyülés közbevetésére kegyelmet kapott. Ezen évben Pozsonyban már Rudolf koronázásán jelen volt, valamint az 1574-kin is, hol a fölebbezési ügyek megvizsgálására kiküldetett. 1575-ben a török elfoglalja Kékkő várát, és utána döl Divény is. Még fiatal korában volt párbaja Don Francesco Lasso spanyollal*. Viselt hivatalai közt végre kir. főajtonálló mester lett. Neje Sulyok Balás leánya Anna volt, kitől született gyermekei által ágazata csak unokáig tartott.
Istvánfi 1685-ki kiadás 273. lap.
Istvánfi 1685-ki kiadás 330–338. l.
Mocsáry id. h. III. 120. oklevelek közölve.
I. Bálint fiatalabb éveit Szapolyay Zsigm. János udvarában tölté. 1572-ben Pozsonyban Rudolf koronázásakor huszonkét éves korában – hol atyjával jelenvolt – juhásztánczával mindenkinek megtetszett*. 1575-ben Békesi Gáspár pártján harczol Báthori ellen, a midőn véletlenül csapata megrohantatván, Hagymásai lovasaitól maga is sebet kap, és foglyul esik. Innen kiszabadulván, Rudolf részén harczolt nem egyszer a török ellen. Házassága miatt több baja volt. Közeli rokonsága miatt hitvesével vérbűnnel vádoltatott. 1588. jul. 10. elzálogitá Ozdint Majthény Lászlónak. 1589-ben a hazán kivül bujdosott. 1594-ben Esztergam ostromában mindkét czombján sebet kapva meghalt a táborban május 20-kán*. Végrendeletet még 1585-ki octoberben tett. Mint jeles költő irodalmunk azon kori müvelőinek első sorában áll. Énekeinek egy része többször látott sajtót*. Nejétől Dobó Krisztinától a hős Dobó István leányától egy fia maradt János, ki 1601. dec. 16-kán halt meg*. Leánya Mérey alnádor neje lett
Istvánfi Hist. 1685. kiad. 344. lap.
Istvánfi Hist. 1685. kiad. 407.
L. Életét Toldy: A magyar költészet kézikönyve. Pest 1855. I. 154. lap. hol munkái, és kiadásai is elősorolvák. Rimai versei szerint a Kriván alatt fekvő Hibe városában temettetett el.
Bel szerint Wratiszlauban mint tanuló.
I. Bálintnak fivérei II. Farkas, V. László, III. Ferencz magnélkül haltak el. Nővérei a böki Paczoth családba mentek férjhez: Mária Paczoth Andráshoz, Anna Paczoth Ferenczhez.
I. Menyhért (I. Ferencznek fia.) Eleinte Szapolyai János pártján áll. Hont megyét kétfelé osztja Nyáry Ferenczczel, és az egyik résznek ő a főispánja. Cseh Gábor özvegyét Thurzó Annát vévén nőül, kapja vele Léva várát, hol többnyire lakott is. Csábrág várát és Szitnyát is az erősbek jogán megszerezvén, innen féktelenkedni kezd, és várkatonái a közbátorság háborgatóivá válnak a vidéken. Ezekért számüzetés éri* Salm Miklós hadvezér küldetik megfékezésére 1549-ben. Menyhért a nógrádi bégtől kért segélyt. Azonban Csábrág föladta magát. A szitnyai várkastély szintén elesik. Menyhért eleinte Lévába fut, de ott is szorulván ügye, bemegy Erdélybe. Később Ferdinand részére visszatér, és 1552-ben Magyarország hadai főkapitányává lesz. Azonban nemsokára ismét az erdélyiek részén áll, és azokkal csatázik künn Magyarországon. 1561-dik év végén még egyszer visszatért I. Ferdinandhoz, és mindvégig ott maradt. Ekkor igérte meg neki I. Ferdinand hogy a Fugger családnál zálogban lévő Detrekő várát visszaváltja számára, addig pedig mig Munkácsot Szapolyaytól visszafoglalhatná, Tasnádot, Szatmárt, és Nagy-Bányát* is birtokában hagyta kárpótlásul az Erdélyben elvesztett Diod és Létháért. Számtalan ostromban és csatában mind a török mind az erdélyiek ellen kitünteté vitézségét, és Svendi Lázár hadi működéseiben annak jobb keze volt. 1564-ben midőn Menyhért a Hegyalja ellen készűlt, Bátori István a váradi kapitány Szatmár várát véletlenül megtámadván, nejét Thurzó Annát, István és Boldizsár fiával, és leányával együtt foglyokul Erdélybe küldötte, hol neje és leánya a bánat miatt nemsokára elhaltak. Menyhért* meghalt Bécsben 1568-ik febr. 9-kén kora 57-dik évében*. Eltemettetett a széleskuti (Pozson vmben) templomban vörös márvány sirkő alá. 1561-ben báróságra is emeltetett*.
Istvánfi Hist. 1685-ki kiad. 196. Forgács Comm. több helyen a Balassákról rágalmazólag ir szokása szerint.
Istvánfi Hist. 1685-ki kiad. 261.
Lehoczky aranygyapjas vitéznek is irja.
Istvánfi 332. lapon halálát 1567-dikre teszi. Lehoczky 1568-ra, de 62 éves korában. De sirkő-felirata kétségtelenné teszi, hogy 1568-ki febr. 9-kén 57. évében halt meg. Ékes mrávány sirköve föliratát közli Gyurikovics Gy. Magyar Acad. Értesitő. 1848-ki foly. II. sz. 47. s. k. lap.
Lehoczky: J. R. Hung. Stat. et ordines. 107.
I. Menyhértnek fiai: II. Boldizsár jelen volt 1562-ben a hadadi ütközetben, hol kopjáját az ellenség mellében törte el, és vitézül harczolt. Mhalt anyjával Erdélyben*. Leánya Dóczy Lőrincznél volt férjnél*.
Istvánfi Hist. 1685-ki kiad. 333. halálát Bécsben 1568-ra irja, de a családi oklevelek mutatják, hogy Erdélyben mult ki.
Deduct et Tab. Geneal. Ms. fol. lat. Nro 213. tab. 5.
II. István 1570-ben szabadult meg fogságából Erdélyből. Birta Nagy-Tapolcsán és Detrekővárát mit 1575-ben Miksa kir. a vár uradalmával együtt neki adományozott, és ez utóbbiban nyomdát is állított, a hol 1584-ben kezdettek nyomatni Bornemisza Péternek predikácziói, ki e könyvét neki mint pártfogójának ajánlá. Neje három volt: 1. Zrinyi Ilona a szigeti hős Miklósnak leánya*, 2. a Bebek családból Bebek István leánya, 3. Devecseri Csoron Anna. Az elsőtől lett fia II. Menyhért, és leánya Margit. II. Menyhértnek nejétől laki Bakith Margittól gyermekei: VI. Péter, ki Pálffy Miklós hadvezér leányát Magdolnát veszi nőül, ennek kedveért – mert eddig ágazata protestans volt, – a kath. vallásra tér 1615-ben*. Meghalt 1621-ben öcscsével V. Ferenczczel együtt magnélkül*. Nővére Zsuzsanna hethesi Pethe Györgyné volt.
Zrinyi Ilona szül. 1546-ban, meghalt 1570 jul. 8-kán kora 24. évében. Eltemettetett férje mellé. Fehér márvány sirköve föliratát szintén közli Gyurikovics id. h.
Magyar Acad. Értesitő 1848. II. sz. 49. l.
Pethő Gerg. kron. 197. l.
Eddig tartott I. Ferencznek a szőrényi bánnak ága, fiai VI. János, és I. Menyhért által terjesztve. Azonban I. Imre fia által, kinek utódait a III. tábla mutatandja, fönnmaradt a család mostanig. Mielőtt ezt látnók, szükséges megjegyeznem, miszerint már az e táblázaton látható családtagok is a főbb nemes osztályhoz vagyis tekintetes nagyságosok rendébe – mely a későbbi bárói czimmé alakult át – tartozott.
I. Imre ivadéka igy jő le:
III. Tábla.
I. Imre. Erdélyi vajda (Somi Anna) † 1550.; IV. Ferencz. Kata. Margit. Zsófia. (1. Némethy Fer.) (2. Csáky Lász.); I. András. főkomorn. mest. 1566. (1. Mindszenti Kata. (2. Mérey Anna) kitől; III. Zsigmond † 1623. (Zborovszky Erzse.); III. Boldizsár. † X. János. † Anna. II. Imre. (Bosnyák Judit.); II. András. (1. Bakos Maria. kitől (2. Szunyogh Ilona.); VIII. László † (Ujfalussy Zsuzsa.); Frusina † (Révay István.); V. Ferencz. †; XI. János. (Zay Erzse.); Lásd IV. táblán; I. Simon. (1. Géczy Magd.) (2. Windisgräcz Maria Magd.); III. Imre. 1. Lippay Borbála 2. Barcsay Judit. Emerentia. (Eszterházy Zsigmond.); Judit. (Koháry Istv. orsz. biró.) II. Bálint. gróf. 1664. (1. Szunyogh Kata. 2. Eszterházy Ilona. 3. B. Tillherin N.); I. Ádám. † (1. Szelényi Judit. Bori Judit); 1. Gábor. (Perényi Maria.) † 1700.; I. Pál püspök. Éva † apácza. Erzse † apácza.; IV. Zsigmond. (Lengyel Kriszt.); Sidonia. (Dennai Fáncsy Pálné.); III. Bálint † 2 éves.; Gróf II. Pál. VIII. Miklós.; XV. János (Illésházy Julia.) Ignácz. I. József. (Wildenstein Teréz.); (1. Zichy Kata. 2. Batthány Júlia.); József † XIII. János † Krisztina (1. Andrássy Pál.) (2. Serédy Farkas.) Teréz (Szapáry Péter.) Zsófia apácza. Ludovika (Perényi Farkas. Erzse (Andrássy Józs.) Ilona †; III. András. † 1640. (Majthényi Éva) Zsófia. (Révay Zsigm.) Zsuzsa. (Hölgyi Gáspár.); Kristóf (a szép.) VII. Péter. (Eszterházy Kata.) Margit. pozsonyi apácza. Erzse (Illésházy Miklós kancz.) Zsófia. (Motesiczky Pál.);
E nemzéktábla törzse I. Imre (I. Ferencznek fia) Szapolyai részén állt. Ez tette őt Czibak Imre halála után 1534-ben Majláth Istvánnal erdélyi vajdává. 1538-ban jelenlévén a kolosvári gyülésen, ő is elindult Szoliman hirlelt betörése ellen táborozni. A következő évben társával együtt elpártolt Szapolyai Jánostól, és 1540-dikre Maros-Vásárhelyre pártos gyülést hirdet a három nemzetnek. I. János király sereggel megy ellene Budáról, lerontatja Diód és Almás várait, miket Balassa nejével kapott, őt magát pedig Fogarasban ostromoltatja. Ezenközben Szapolyay meghalván, Imre és Majláth a segesvári gyülésben magukat Erdély főkapitányainak választatják. Majd Majláttal esik egyenetlenségbe, és Isabella részére áll, azonban ujra kezet fog Majláttal nemsokára, és ismét uralkodnak Erdélyen, végre Isabella kérelmére a sok panasz folytán Szoliman hadat küld ellenük. Ekkor Majláth elfogatik. Balassa pedig számüzetvén, Magyarországba visszajő, és itt hal meg 1550-dik évben. Nejétől Somi Annától (Somi Józsa bán unokájától) két fia, három leánya maradt. Ezekből:
IV. Ferencz magnélkül hal el. Leányai közől Zsófia 1-ször Némethy Ferenczné, 2-szor Csáky Lászlóné lett.
I. András. (Szintén I. Imre fia) Nógrád megye főispánja és fő komornokmester volt. Nejével Mérey Mihály alnádor leányával Annával, mint a dús Szeredy Gáspár özvegyével kapta: Makoviczát, Vág-Beszterczét és Budamért 1571-ben, Miksa királytól megerősítve*. 1566-ban részt vett Miksa alatt a győri táborozásban, és Sziget felé is elindult csapatával, de a töröktől megveretett. Élt még 1576-ban. Első neje Mindszenti Kata, (előbb Zay Ferenczné, annakutána alsólindvai Bánffy Lászlóné) második Mérey Anna volt. Ezektől lettek gyermekei, kik következnek:
Katona Hist. crit Tom. XXV. p. 188. közli az oklevelet.
III. Zsigmond sokat egyenetlenkedik Imre testvérével, és mostohaanyjával 1604–1606-dikban, míg végre az országgyülés békélteti*. 1609-ben Szileziába küldetik az országgyülés által. 1612-ben ujra fölépiti Kékkő várát. Utazott Német, Olasz- és Francziaországban, volt Romában is. 1620-ban sajtót láttak törvényes értekezései latin nyelven*. Feleségül lengyel hölgyet vett, Zborovszky Sámuel herczeg leányát Erzsét, kivel 1595-ben Krakkóban tartott menyegzőjén a lengyel király is nejével együtt részt vett. Mhalt 1623-ban. Nejétől (mint a táblázaton láthatni)* több gyermeke lett, kikről alább.
1604. XV. 1606-ki bécsi béke szerz. és Závodszky naplója Belnél.
Lehoczky Stemm. 23.
Bel a táblázaton láthatókon fölül emlit egy Zsigmondot, egy Bálintot, és egy Juliannát.
III. Boldizsár. (I. András fia), X. János (szintén III. András fia, és Anna) (ezek nővére) nyom nélkül tűnnek le.
II. Imre (I. András fia.) Zsigmond testvérével egyenetlenkedik sokáig. Mhalt 1633-ik év körül. Özvegye magyarbeli Bosnyák Judit, (B. Tamásnak leánya) élt még 1654-ben is. Ettől gyermekei: III. Imre Pest Pilis és Solt megyék főispánja,* kinek szilaj vére gyakran féktelenségre ragadtatott. Több kihágása után, mikhez tartozott, hogy Vesselényi nádortól félni nem akart, és ezt többször boszantá*, mint Tökölyi párthive hűtlenségen javait veszti el*. 1674-ben bemenekül Erdélybe, honnan azonban Kapy György, kinek kezeiben voltak erdélyi birtokai, cselszövénynyel kiijeszti*. Végre sok hánykodás után Tállyán halt meg 1683-ban. Ő volt az, ki Divényben hat hónap alatt négy bástyával megerősitett és erős magas falakkal körzött kastélyt építtetett. Ennek homlokzatára iratá jelszavát: „Homo proponit, Deus disponit.“ Első neje Lippay Borbála, 2-ik Barcsay Judit* volt. Ezektőli gyermekeit a tábla mutatja; két fia volt, de mindkettő utód nélkül halván meg ágazatát sirba vitte. Testvérei és leányai neves családbeliek által vétettek nőkül.
Mocsáry id. h. III. 115. – Egy 1669-ki levélen magát szentelt vitéznek, királyi tanácsos- és komornoknak, Besztercze, Divény, Kékkő, Salgó, Surány, és Eberhardkő várak örökös urának irja csak.
Cserey Mih. Hist. 63. l. sat.
Szirmay C. Zemplin hist. 223.
Cserey id. h.
Családi okmányok szerint.
II. András (III. Zsigmond fia) nemzé II. Bálintot a szintén költőt, ki mint a királyi ház hive, kamarás, kir. komornok Hont vármegye főispánja, és Korpona vára kapitánya volt. Kellemetlen egyenetlenkedésben élt Ádám testvérével. Több versei maradtak fel kéziratban. 1664 dec. 19-kén maradékaival együtt grófi rangra emeltetett azonban egyetlen fia III. Balás két éves korában kimúlt.
I. Ádám (II. András fia) cs. kir. kam. Kékkő vára kapitánya és ezredes (1670–1709.) testvérén kivül izetlenkedék a megyével is Nejei 1. Szelényi Judit, és 2. Bori Judit, maradék nélkül hagyták.
I. Pál, (II. András fia), 1677-ben esztergami kanonok, sz. györgyi prépost, és végre bosoni vál. püspök lett. Mhalt 1705-ben.
I. Gábor, (II. András fia) Kékkő és Divény várnak örökös kapitánya, kir. táblai ülnök, és tanácsos. Részt vett Buda és Eger bevételében. Mhalt 1700-ban. Özvegyen hagyta Perényi Máriát, kitől egy csoport gyermeke maradt. Közőlük:
II. Pál (I. Gábor fia) a helytartóságnál tanácsos, 1740-diktől Gömör megye főispánja*, később kir. főpohárnokmester is és bel. titk. tan. Meghalt 1770-ben. Ágának grófságot kap 1721-ben. Nejeitől Zichy Katától, és Batthyány Zsigmond leányától Juliannától szintén több gyermeke maradt, de azokban ága kihalt. Ezek közől XV. János atyja halála után 1770-től szintén gömöri főispán*, azonban 1772-ben már meghalálozott, és igy II. András ága is elenyészett.
Bartholomaeides id. h. 753.
Bartholomaeides id. h. 753.
II. Andrásnak fivére VIII. László 1652-ben már nem élt. Özvegye Ujfalusy Zsuzsa gyermek nélkül maradt.
I. Simon. (III. Zsigmond fia) 1654-ben már szintén nem élt. Özvegye Windischgraecz Magdolnának süvével Jánossal volt baja, miről az országgyülés rendelkezett*. Fiától IV. Zsigmondtól unokája III. András, hadi pályán szerzett érdemeket. Ennek testvére Zsuzsanna Hölgyi Gáspár személynök neje volt, kinek adakozásából a kassai convictus állittatott* 1659-ben. Itt kihalt ez ág is.
1659-ki CXXIV. cz.
Spangár krónikája az 1659-ik évre.
De még egy fia volt III. Zsigmondnak, névszerint XI. János, (1652-ben). Ennek utódait a mai napig mutatja
a IV. Tábla.
XI. János. (Zay Erzse 1652.; III. György. † XII. János. † II. Simon †; I. Sándor. (1. Lengyel Zsófia. 2. Beniczky Ilona.); Konstanczia Zsuzs. (Révay Fark.); az elsőtől IV. György † (1. Nuszdorfer Zsófia. 2. Révay Frusina).; XIV. János. †; 2-diktól: IX. László. (Stüszel Agnes.); II. Gábor. győri parancsnok (Schwannenberg Bor.) Maria Anna. † Sándor Ferencz † Ilona. †; VI. Ferencz. (1. Tolvay N.) (2. Vécsey Jul.); II. Sándor. (1. Maify Maria. 2. Dióssy N.) 3. Kiss Anna. kitől; VII. Ferencz. 1780. gróf-bán.; XVI. János. † Magdolna. (Andrássy L.) Antal. †. I. Antal. (Szerencsy Anna †); Alojsia. †.; István. III. Sándor. György †.; Pál. †;
Ez ágon IX. László 1721-ben báróságot kap.* II. Gábor győri parancsnok. Legfölebb emelkedik azonban VII. Ferencz, ki 1756-ban kamarás, 1757-ben helyt. tanácsos, 1762-ben Szerém megye főispánja, 1769-ben tartományi biztosság főigazgatója, és bel. titk. tan. 1780-ban Sz. István k. r. közép keresztese, és ugyanez évben gróf*, 1783-ban kamara-elnök, koronaőr, 1785-ben Zala, Kőrös, Varasd, Szerém és Zágráb főispánja, horvát és dalm. orsz. bánja, és főkap. stb. meghalt 1807-ben kora 76. évében. Eltemettetett a nagy-zellői egyház alá. Benne a másik grófi ág is kihalt, de a bárói még él.
Lehoczky J. Regni Hung. Stat. et Ord. 107. lap.
Lehoczky J. Regni Hung. Stat. et Ord. 107. lap.
Báró II. Sándor kir. kamarás született 1745-ki aug. 1-jén. Meghalt 1832-dik jul. 2-kán kora 87. évében. Lakott Kékkőben. Ennek fia a most élő I. Antal, ki mint a tudományoknak barátja, két költő elődjének munkáik kiadásával készül irodalmunkat megajándékozni. Nemrég kimult nejétől Szigethi Szerencsy István főpohárnok leányától Annától a táblázaton álló két élő gyermeke van.
Czimere a családnak mint itt láthatni. A paizs vörös mezejében egy bölényfej, alatta félhold, szarvai közt pedig csillag, ezeket körülveszi egy farkát szájában tartó sárkány. A sisak koronáján balra forditott fekete egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal, jobbról körmei közt pallost, balról királyi pálczát tart. A foszladék mindkét oldalról aranyfekete. – A grófsági czimernél a vért fölötti korona, melyen a sisak áll, kilencz ezüst gombos. – VII. Ferencz 1780-ban kelt grófi diplomájában a bölény fölötti ezüst csillagban M. Terézia királyné neve két első betűje is látható. Bár hányszor nyert czimeréről a család uj oklevelet, az lényegében sohasem változott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT