Önérzetes ember
Önérzetes ember
Zeller egy körúti vendéglő előtt összetalálkozik Kaporral, aki éppen bemenne, s hívja Zellert is, tartson vele.
- Nem - szabadkozik Zeller -, nem megyek.
- Gyere nyugodtan, a vendégem vagy!
- Nem, barátom, nekem önérzetem is van!
- Na hallod, csak nem esik csorba az önérzeteden, ha elfogadsz egy barátodtól egy meghívást?!
- Azt nem... De nem megyek be olyan helyre, ahonnan egyszer már kidobtak.
