János gazda elmegy Kohnhoz, aki kölcsönügyletekkel foglalkozik. Kölcsönkér ezer forintot azzal, hogy aratás után duplán adja vissza. Addig otthagyja a fejszéjét zálogba.
Már búcsúzkodnak, amikor azt mondja Kohn:
- Várj még, János! Az jutott eszembe, hogy aratás után igen nehezen tudod te majd előteremteni azt a kétezer forintot. Nem lenne jobb, ha a felét most rögtön megadnád? Úgy könnyebb neked is...
János megérti, igazat ad, és visszaadja az ezrest.
Hazafelé menet erősen töpreng:
- Milyen furcsa ez! Az ezres elment, a fejsze elment, ráadásul tartozom is ezer forinttal, mégis minden stimmel.