Furcsa álom
Furcsa álom
Kohn elégedett kereskedő, csak az bántja - de rettenetesen -, hogy Grün soha nem tenné be a lábát az üzletébe. Hónapokon át töpreng azon, hogyan mondhatná ezt meg neki ügyesen és tapintatosan.
Egy szombaton találkoznak az istentisztelet előtt, és Kohn lelkendezve kezdi mesélni:
- Képzelje csak, Grün, milyen furcsa álmom volt...
- Ne mondja! Micsoda?
- Azt álmodtam, hogy meghaltam. Ott álltam sokadmagammal a mennyország kapuja előtt, várván a bebocsáttatást, és... szóval nagyon kellett vizelnem. Mondtam ezt az ott álló őrző-védő angyalnak, aki azt mondta, üljek ki egy felhő szélére, és vizeljek le onnan.
Odamentem hát, és azt láttam, hogy éppen maga sétál alattam. Erre visszamentem, mondtam az angyalnak, hogy nem tudtam vizelni, mert a Grün odalent volt. Erre az angyal: "Na és? Hát vevője magának az a Grün?".
