Kohn a kivándorlás gondolatával foglalkozik. Elmegy a rabbihoz, hogy tőle kérjen tanácsot.
A bölcs rabbi megsimogatja szakállát, a távolba pillant, majd így szól:
- Elmondom néked az öreg Weisz esetét... Tüdőbaja volt, s az orvosok a hegyekbe küldték gyógykezelésre. A tüdőbajból kigyógyult, de a hideg levegőtől reumás lett. Akkor az orvosok a meleg klímát ajánlották, Weisz elment Egyiptomba, de ott meg a koszttól súlyos májbajt kapott. Gyógykezelésre Karlsbadba küldték, a sok gyógyvizet nem bírta a szíve. Akkor elutazott egy szénsavas gyógyhelyre, ott a fürdő után megfázott és kiújult a tüdőbaja...
Kohn elgondolkodik:
- Azt akarod mondani, bölcs férfiú, hogy ne vándoroljak ki?
- Tégy belátásod szerint... Ám tudd: betegség mindenütt van. Akkor pedig jobb a megszokott környezetben, ahol az ember legalább ismeri az orvost...