Analitika
Analitika
Az általános kémiánál sokkal behatóbban foglalkoztatja Warthát a vegyelemzés: Analitikai cikkeinek száma jelentős – 32 –, és a témakör pályája kezdetétől, vagyis 1864-től, majdnem egész életén át leköti figyelmét. Jellemző nemcsak Warthára, hanem a Zürichben akkor tanuló magyar ifjúság műszáki tudományszomjára, hogy már 1863. dec. 29-én egy „Tech-nikai Önképző Társulat”-ot alakítanak. Wartha első három, bár nem nyomtatott, diákkori tudományos publikációja, amely ebben az évkönyvben jelent meg, analifikai tárgyú tanulmány. Ezek közül az egyik a már említett ásványelemzés, amely a palagonittufa összetételét állapítja meg, s más két vegyelemzése közül az első a körlég, és a második a világítógázra vonatkozik. Első analitikai, mégpedig fiziko-kémiai hátterű tanulmánya, amelyet ugyanez az évkönyv tartalmaz, a hő és a vegyrokonság (affinitás) összefüggéséről szól. Wartha vegyészi tudományos tevékenységét tehát az analitikával kezdte, és ásványtani publikációi közül is a nagyobb rész nem kristálytani, hanem analitikai természetű. Így pl. 1 866. évi egész tudományos munkássága ásványok és kőzetek elemzéséből áll.
1867-ben azonban már elvi tudományos természetű analitikai munkái jelennek meg. Az első heidelbergi tanárának, Bunsennek lángreakcióit ismerteti a minőleges elemzés megvalósítására, a második a T. K.-ben kerül nyilvánosságra Adalékok a minőleges vegybontáshoz címmel, és németül is megjelenik a V. N. G. Z.-ben, majd franciául 1877-ben. 1869-ben a morfinról mint az alumínium kémszeréről ír. 1871-ben a B. d. ch. G.-ban közzétesz egy módszert kis mennyiségű kén kimutatásáról a világító gázban, ami a Z. a. Ch.-ben is megjelenik. A lábatlani hydraulikus mész elemzéséről ugyanebben az évben a F. K.-ben ír, majdnem egyidőben ennek a mésznek a vegybontásáról, valamint hydraulikus meszek elegyítéséről („Gattieren”). Ezekben jól mutatkozik Wartha szintézisre hajló szemlélete, amely mindegyre inkább készteti egy témakör (esetünkben a hydraulikus mész) több, itt analitikai, fizikokémiai és technológiai oldalról való vizsgálatára. Legközelebbi analitikai munkája, (1872) módszertani jellegű: Merget higanygőz-kémszeréről szól, míg a továbbiakban egyre növekvő érdeklődésnek első tünete a mindennapi technológiai problémák iránt mutatkozik meg a Nienhaus-féle kávékivonat 1873-ban publikált elemzésében. Közismert tény manapság, milyen világiparrá nőtt azóta a kávékivonat-gyártás, különösen a svájci Nestlé cég programjában. De kevésbé ismertek ennek a nagyon jövedelmező iparágnak egyes botlásai, mert azok sok év előtt kerültek nyilvánosságra és feledésbe merültek.
Az egyik ilyen ügy, amely jellemzi a tőkés versengés lelkiismereti „pongyolaságát” (nevezzük így), éppen a kávékivonattal történt. Lóránd Jenő, Wartha egyik legtehetségesebb növendéke, volt évfolyamtársam, az Egyesült Államokban – ahová az első világháború után vándorolt ki – szabadalmazott egy olyan kávékivónat-technológiát, amely alacsony nyomáson végezte a kivonatgyártást, s így a kávé aromás összetevőit majdnem teljesen megőrizte. Mikor a húszas években Lóránddal Berlinben találkoztunk, elmondta nekem, hogyan került pörbe egy amerikai céggel, amely a találmányt kisajátította. Hogy elvesztette-e a pört, azt nem tudom, de valószínűnek tartom azokból az esetekből ítélve, amelyeket a nagyvállalatok és a kisemberek közötti összeütközésekben tapasztaltam. A másik kávékivonat-pört, ami egészségügyi szempontból folytatódott le a „nescafé” ellen Svájcban néhány évtizeddel ezelőtt, azért tartom említésre érdemesnek, mert Warthának egyik, becsületességét leginkább jellemző küzdelmére emlékeztet a hamisítások ügyében. „A hamisítások korában élünk. Az arcfesték és hamis fogtól kezdve egészen a szegény embert üdítő italig mind csak látszata annak, amilyennek lennie kellene. AZ isten adománya, az egri bikavér ma már nem egyéb, mint fukszinnal festett borsav, glicerin és spiritusz-trilógia!”, írta, és irtóháborút kezdett a hamisítók ellen”, akik piszkos nyerészkedésből nem csak elég lelkiismeretlenek, hogy embertársaik élete ellen valóságos merényletet kövessenek el, hanem még elég arcátlanok is, hogy a magyar termékek jó hírét a külföld előtt végképp elveszítsék”. Nemes haraggal meg is nevezte a bűnösöket, köztük a kátrányfestékgyárosokat, „akik valóságos sportot űznek új meg új borfesték előállításával”. Hogy a kávékivonat megfelelő összetétele emiatt mennyire foglalkoztatta Warthát, bizonyítja a J. F. Ch.-ben 1875-ben, tehát újra megjelent cikke a Nienhaus-kivonatról.
Analitikai jellegű volt Warthának a Sikes-féle spiritotnéterről 1876-ban megjelent tanulmánya is. 1877-ben egyszerű módszert publikált az arzén jelenlétének felismerésére. Technológiai jellegű elemző munka 1879-ben megjelent tanulmánya belföldi kőszénfajok vizsgálatáról légszesz és koksz termelési szempontból. Viszont analitikai kihatású – és fizikokémiai jellegű – a Malligand-féle ebullioszkópról a Műegyetemi Lapokban írt tanulmánya 1876-ban (s erről mégegyszer beszámol 1880-ban), valamint általános, laboratóriumi módszertani – tehát analitikai – jelentősége van Az elektromosság és világítógáz alkalmazásáról a laboratóriumokban c. 1884-ben írt cikkének.
Külön kell felhívnunk a figyelmet Wartha polarimetriás elemző munkáira, amelyeknek különösen borászati vizsgálataiban volt jelentősége. Gyakorlati jellegűek az 1894-ben a szesz miből való készítésének megállapításáról, az 1895ben az „Eau de Botot” szájvíz összetételéről és a szesz fokának méréséről, az s 897-ben a pálinka eredeti anyagának felismeréséről, az 1906-ban az ásványi kenőolajok felismeréséről és hamisításáról s az 1907-ben a bükkfa hamu és hamuzsír-tartalmáról írt tanulmányok. Az analitikában is felismerhető Wartha növekvő érdeklődése idősebb korában a gyakorlati témák iránt. Másrészt általánosabb analifikai közlemény az 1894-ben megjelent írás az éterikus olajok vizsgálatáról, s még általánosabb, kultúrtörténeti jelentőségű munkák a Kalecsinszky társszerzővel 1897-ben magyarul, és 1899-ben németül publikált vegyelemzések gróf Széchényi Béla kelet-ázsiai utazásának anyagairól. Mindebben szinte kézzelfoghatóan megnyilvánul Wartha szemléletének kulturális egyetemessége még a kémia azon szűkebb szaktudományának művelésében is, amit analitikai kémiának nevezünk.
