ELINDULÁS – PÁLYAKEZDÉS

Teljes szövegű keresés

ELINDULÁS – PÁLYAKEZDÉS
Jedlik Ányos István a magyarországi fizika- és technikatörténet egyik legjelentékenyebb alakja, a politikai eseményektől zajos, természettudományi és műszaki eredményekben gazdag XIX. század gyermeke. Életútja átíveli a századot annak hajnalától letűntéig. Születésekor – 1800 – a napóleoni háborúk dúlták Európát, halála idején – 1895 – a millenniumra készült Magyarország. A század technikai főszereplője, a gőzgép, az ő gyerekkorában kezdte a világ iparát s közlekedését meghódítani; az új csoda, a villamosság az ő fiatalkorában indult rohamos fejlődésnek. Az energia megmaradásának a törvénye, az elemek periódusos rendszere, az organikus kémia kialakulása és a radióaktivitás felfedezése jelzik a század nagy tudományos eredményeit.
A század elején már túljutottak a nyugvó elektromosság látványos kísérletein; a galvánelem és Volta-oszlop új kutatási irányt jelöltek ki és mire a század lehanyatlott, hőerőművekben generátorok termelték a közvilágítás és ipar számára az elektromos áramot. Ekkor már ismerték a villamos telegráfot, a telefont, a Röntgen-sugárzást; léghajók úsztak a levegőben, automobilok tűntek fel az utcákon és Hertz kísérletei nyomán a rádiózás is megtette első, még bizonytalan, de sokat ígérő lépéseit.
Jedliknek hosszú, külső eseményekben nem gazdag, de szellemi tekintetben annál színesebb életút jutott osztályrészeül: találmányaival, műszereivel, készülékeivel – szódavízgyártás, elektromotor, dinamó, rácsosztógép, transzformátoros ívfényvilágítás, ívlámpaszabályozás, villámfeszítő, rezgési készülék stb. – a század legnagyobb fizikusai és feltalálói közé küzdötte fel magát. A világhírig azonban nem jutott el, aminek okát jórészt benne kell keresnünk. Nem volt elméleti ember – az akkori magyar iskoláztatás ilyen irányú kiképzést nem tett lehetővé – és későbbi olvasmányai nem pótolták a fiatalkori alapos matematikai-elméleti tanulmányokat. Egyedül dolgozott, szellemi segítőtársa nem volt, elődök és társ nélkül tájékozódott a tudományban, a kísérletekhez és eszközök elkészítéséhez szükséges technológiát magának kellett kidolgoznia, sőt – mint a szódavíz és a galvánelemek esetében történt – az ipari gyártás menetét is. A szó igazi értelmében ezermester volt, de ez a fizikus-feltaláló típus már a XIX. században is korszerűtlenné vált. Minél inkább kollektív feladattá vált a tudomány és az ipar fejlesztése, annál inkább fokozódott magányossága, 1829-ben az elektromotor feltalálásával messze megelőzte korát, a galvánelemekkel és a kondenzátorokkal a kor haladta meg őt. Hihetetlen türelemmel, kitartással, leleményességgel a fizikus, a villamosmérnök és a műszerész munkáját szinte együtt végezte el, Külföldi egyetemeken nem tanult és sem Győrött, sem Pesten nem kaphatta meg azt az elméleti képzést, amire szüksége lett volna és azt már pótolni nem tudta.*
E sorok írójának némi távoli személyes kapcsolata is volt Jedlikkel, ami később az életét bemutató könyv és számos tanulmány megírására késztette. A húszas évek elején mint győri kisgimnazista, az iskola raktárában Jedlik öregkorában használt készülékeire bukkantam, amelyek ma a Műszaki Múzeum raktárában várják méltó elhelyezésüket. Ez a felfedezés fordította egy életre figyelmemet a nagy magyar feltaláló és egyben a tudomány- és technikatörténet felé.
Jedlik Szimőn – ma Zemné – az egykori Komárom megyében, 1800. január 11-én született, a keresztségben az István nevet kapta. Apja, Jedlik Ferenc, negyedtelkes jobbágy az esztergomi hercegprímás birtokán, egyszerű, de viszonylag jómódú parasztember. Édesanyja Szabó Rozália régi magyar nemesi ivadék, édesanyja testvére Czuczor János andódi telkesjobbágy felesége, az ő fiúk István, aki később a Gergely nevet vette fel.
Jedlik Istvánt, az eszes kisfiút a falusi iskola elvégzése után az 1810/11-ik iskolai évben a nagyszombati bencés gimnáziumba iratták. Az egykori egyetemi városban, a Jeruzsálem utcában levő „Szabó-ház” a családé volt, rokonok lakták; István itt lakott kisdiákéveiben.
Testvérei, az idősebb Ferenc és öccse Gábor otthon maradtak és felnőve, családot alapítva, a szülőkkel együtt tovább gazdálkodtak.
A gimnázium negyedik osztályát Pozsonyban járta, ahová a család a fiút „német szóra” küldte; a Habsburg uralom alatt levő Magyarországon nagyon hasznos és szükséges volt a német nyelv alapos ismerete. Jedlik meg is tanult németül, de német nyelvű írásain látszik, hogy magyarul gondolkodott. Latinul sokkal jobban írt és beszélt, mint németül, sőt magyar fogalmazásán is átüt néha a latinos alapműveltség. Hagyatékában a magyar mellett elsősorban latin szöveget találunk, németül levelezett ugyan külföldi kiadókkal, szerkesztőkkel, egy-egy cikket is írt, de a címzettől gyakran kért elnézést a nem tökéletes fogalmazásért. Családi levelezése magyar. Nagyszombatban és Pozsonyban szlovákul is megtanult, de ilyen nyelvű írása nem maradt. Csupán egyszer említi – útinaplójában –, hogy Nusslauban csehekkel „tótul” beszélt.
1813/14-ben közel egy évig betegeskedett. A Magyar Tudományos Akadémia számára 1885-ben írt önéletrajzában írta: „Holnapokig tartó vakságban és teljes rekedtségben szenvedvén, csaknem egy évi ápolás és lábbadozás után üdült fel annyira, hogy megszakadt iskolába járást Pozsonyban habár több évi tartó gyengélkedés mellett újjonnan megkezdhette.”
A pozsonyi gimnáziumban 1814-től együtt tanult Czuczor Istvánnal, mindketten az első „eminensek” azaz a jelesek között végezték osztályukat.
Az akkori hatosztályos gimnázium alsó négy osztályában főcélnak a klasszikus műveltség alapjainak tekintett latin nyelv minél alaposabb elsajátítását tekintették. Az 1806-ban kiadott második Ratio Educationis azonban már a nemzeti nyelv fontosságát is kiemelte.
A gimnázium két felső – ötödik és hatodik – osztályában a klasszikus írókkal, történelemmel, földrajzzal foglalkoztak és mint minden iskolában, minden osztályban, hittant is tanultak. Az alsó osztályokban heti két órában még számtant, az ötödikben gyakorlati mértant, azonkívül az ötödik és hatodik osztályban természetrajzot is tanítottak.
A gimnáziumi tanulmányok befejezése után 1817. szeptember 10-én Jedlik és Czuczor a bencés rendbe lépett, ahol Jedlik az Ányos, Czuczor a Gergely nevet vette fel. Az elhatározás egyik oka az a szellemi légkör volt, ami a fiatalokat a szerzetesi iskolákban körülvette, másrészt Gátsér Leó tanáruk biztatása járult hozzá elhatározásukhoz, amelyet családjuk is szívesen vett. Így a családi vagyon – birtok – nem aprózódott, mert aki egyházi pályára lépett, az a családi vagyonból nem kapott „osztályt”, azaz nem örökölt, s ez a földszerző paraszti családokban fontos szerepet játszott. Másrészt a tudománykedvelő, szellemi pályára igyekvő fiatalnak, ha az akkori társadalom szemében „alulról jött”, ez volt az érvényesülés legsimább útja. Egyébként a jogászokon és orvosokon kívül világi – tanári – értelmiség abban az időben nem is volt. Ugyanakkor az egyház is saját jól felfogott érdekében igyekezett a jó eszű, szorgalmas fiatalokat a maga szolgálatára megnyerni.
Így azután Jedlik, örökrészéről két testvére javára lemondva, 1817. október 25-én Pannonhalmán beöltözött és 1817/18-ban mint „novícius” készült pályájára. Ezt az évet próbaidőnek tekintették.
A próbaév letöltése után az 1818/9. és az 1819/1820. iskolai években a Győrött működő rendi „házi liceum”-ban, a mai gimnázium harmadik-negyedik osztályának megfelelő. kétéves filozófiai tanfolyamot hallgatta. Egy 1808-ban kiadott királyi rendelet a tanítórendeknek megengedte, hogy növendékeiket felsőbb tanulmányra saját bölcseleti tanfolyamaikon készítsék elő, de előírták, hogy a tanfolyamon csak olyan egyén taníthat, aki a pesti egyetemet elvégezte. A szerzetesi tanfolyamok – líceumok – tanterve a „királyi akadémiák” tantervének felelt meg. Ilyen intézmény Győrött is működött. A kétéves bölcseleti tanfolyamon a mai harmadik gimnáziumi osztálynak megfelelő „logikai osztály”-ban gyakorlati logikát, magyar történelmet, földméréstant, a rákövetkező „fizikai osztály”-ban erkölcstant, filozófiatörténetet, történelmet, építészetet, fizikát, hidraulikát, természetrajzot és mezőgazdaságtant tanultak. Az iskola növendékeit a győriek általában „bölcsészeknek” nevezték, a másodéveseket „fizikusok”nak is mondták, mert tárgyaik között a fizika is szerepelt.
A fizikában a mechanika elemeit – egyszerű gépek – valamint csillagászati alapismereteket, és optikát elemi fokon tanítottak.
Tanárai közül a történész Czinár Mórt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját kell kiemelnünk, aki a fizikát ugyan kényszerűségből vállalta, de óráira lelkiismeretesen készült, érdekes kísérletekkel élénkített magyarázatain a hallgatók nagy figyelemmel kísérték. A győri – világi – „királyi akadémia” hasonló tantervvel működő intézetében tanuló hallgatók vendégként gyakran bejártak Czinár óráira, köztük például Deák Ferenc is, aki az 1817/18. és 1818/19. iskolai évben Győrött tanult.
A királyi akadémia fizika tanárát nem szerették, alig demonstrált, száraz előadásait unták.
Czinár megjegyzései közül Deák gyakran emlegette: „Nem az a valódi tudomány, amit jól megtanultok, hanem amit jól meggondoltok”, amivel a logikus gondolkodás fontosságát emelte ki a betűrágó magolással szemben. Czinár a természettudományok legújabb eredményeit igyekezett idejében megismerni, ezért előadásai korszerűek voltak. Noha nem fizikus volt, az 1825-ben megjelent Gehler-féle Physikalisches Wörterbuch 8 kötetét előfizette és buzgón tanulmányozta. Érdekes különben, hogy a nevezetes könyvsorozat előfizetői között hét győri volt.
Jedlik figyelmét a fizika iránt minden bizonnyal a nem fizikus Czinár előadásai keltették fel.
A két líceumi év letöltése útón a rendi nevelési és tanulmányi előírásoknak megfelelően az 1820/21. és 1821/22. iskolai évben Jedlik Pannonhalmán teológiát tanult és doktorátusára készült.
1822 októberében a pesti egyetemen matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből szigorlatozott.
Ugyanezen hónap 31-én avatták doktorrá.
A tanári esküt 1822. november 4-én tette le, és működését a győri gimnáziumban azonnal megkezdte. A grammatikai osztályt tanította egy évig.
Az 1823/24. és 1824/25. iskolai években újból Pannonhalmán találjuk rendi – teológiai – tanulmányokon.
1825 őszén a győri iskolák igazgatójául kinevezett Czinár Mór helyébe a győri líceum fizikai tanszékére Jedliket nevezték ki. A filozófiai tanfolyamon fizikát, mezőgazdaságtant és természetrajzot adott elő. Győri működése 1831 márciusáig tartott; együtt tanított Czuczor Gergellyel. A főiskolai jellegű intézetben a tanítás a nyelvi órák kivételével latinul folyt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT