1945–1950
1945–1950
A felszabadulás örömét a napi gondok megoldásai kísérték. Annyi más budapestivel együtt Fonó Albert is felkapaszkodott egy alkalmi tehervonatra, hogy vidékre utazzék élelemért. Szegedet választotta, hiszen a háború alatt tervet készített a Weiss Manfréd Művek szegedi konzervgyára besűrítő telepe számára.
Azután még az eredeti lakásba visszaköltözést kellett elintéznie. Amikor 1944-ben a megkülönböztető intézkedésekre el kellett hagynia családjával otthonát, oda egy vidékről a fővárosba helyezett nyilas párttag került feleségével és gyerekeivel. A családfő a Margit-híd felrobbanásakor elpusztult. 1945-ben az özvegy és az árvák visszaköltöztetését a faluba magának Fonó Albertnek kellett személyesen intéznie. A saját helyzetét egyébként így jellemezte (108.):
„A háború befejezése után fokozatosan új államforma alakult ki, és evvel kapcsolatban a műszaki szervek is újraformálódtak. Megalakultak a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete különböző szakmájú műszaki egyesületei. Így megalakult a Villamos Erősáramú és Energia Szakosztály is, amelynek két elnököt választottak: engem és Pálos Ferencet, az Elektromos Művek egyik igazgatóját. Előadásokat rendeztünk, és előkészítettünk egy független társadalmi szakegyesületet, amely mint Energiagazdasági Egyesület alakult meg. Az egyesület lapja a »Magyar Technika« volt. Az 1947. évi II. évfolyamban jelentettem meg egy megszervezett előadássorozat anyagát, amit összefoglaltam »Az országos villamosítási ankétsorozat eredményeinek összefoglalása és a felmerült javaslatok tárgyalása« cím alatt (34.).”
Ehhez még hozzáfűzhető, hogy 1946-tól a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Vizsgáló Állomása Intézőbizottságának lett ugyancsak az elnöke.
*
Még önálló tanácsadóként 1947-ben megbízták a bereg-böszörményi szénsav- és metánkeverékből álló földgáz hasznosításának tanulmányozására. Két társa vegyész volt. Fonó Albert javaslata szerint a forrás nyomását hasznosítva le kellett volna hűteni a földgázt a szénsav cseppfolyósításáig olyan módon, hogy a cseppfolyós szénsavgáz egy részének az elpárologtatásával hűlt volna le az érkező gázkeverék, míg a maradék cseppfolyós szénsavat lehetett volna palackoztatni eladásra. A javaslat tehát mozgó alkatrész nélküli berendezésre szólt, amelybe belép a gázkeverék, és erősen lecsökkentett, de továbbításra még alkalmas nyomással a CH4 távvezetéken át szállítható. Jellemző az akkori időkre, hogy a munka befejezésekor mindhárman 100–100 Ft tiszteletdíjat kaptak, amely munka értéke ennek legalább százszorosa volt. Fonó Albert az ismertetett eljárást szabadalmaztatta (35.) és az Energia Világkonferencia bécsi ülésén 1956-ban ismertette Anreicherung eines mit grossem Quellendruck anfallenden, aus Methan und Kohlendioxid bestehenden Erdgas in einer kompressorlosen Anlage (nagy forrásnyomással rendelkező, metán- és szénsavösszetételű földgáz metántartalmának kompresszormentes fokozása) címen (50.). Ennek rövid tartalma – Fonó Albert fogalmazásában – a következő (108.):
„A tanulmányban javasolt eljárással metán- és szénsavból álló földgáz metán tartalmát – ha a földgáz nagy forrásnyomással áll rendelkezésre – fel lehet fokozni, és az eltávolított szénsav egy részét palackozásra alkalmas folyós állapotban meg lehet nyerni mozgó alkatrész nélküli berendezésben. Az eljárás a nedvességtartalom eltávolítása után a gáz forrásnyomását a távvezeték elején szükséges nyomásra lefojtva, csökkenti a gáz hőmérsékletét. A hideg gázzal hűtve lekondenzálja a nyersgázból a szénsav egy részét, ezenkívül a gáztömeg hűtésénél lecsapódott szénsavat részben ismét elpárologtatva és a környezet hőmérsékletéig fojtáson keresztül leexpandáltatva hűti le utolsó fokon a földgázt, amely szemben áramolva a nyersgázzal és közel a kezdeti hőmérsékletig felmelegedve, még elegendő nyomással érkezik a metánban feldúsított gázt továbbító vezetékbe.
Amidőn ezt a tanulmányt elküldtem a bécsi Energia Világkonferenciát rendező bizottsághoz, felhívták a figyelmemet egy akkortájt megjelent közleményre, amely metán-szénsav keverék kimért állapotjellemzőit tartalmazta, és amely mérési eredmények némileg eltérnek attól az elméleti összefüggéstől, amit én kiindulásul elfogadtam, nevezetesen én feltételeztem, hogy adott hőmérsékleten és az alkotó elemek parciálnyomásánál a keverék komponensei úgy viselkednek, mintha azonos hőmérsékleten és a parciális nyomással azonos nyomáson volnának jelen. A mérési eredmények azt adták, hogy a metán egy része a folyékony szénsavban oldva van, és az oldási rejtett hő és az oldatban lévő mennyiség módosítja a viszonyokat. Bár ennek az értéke még nem volt adott, de a mérési eredményeket adó görbesereg lehetővé tette a viszonyok követését. Ezt a tanulmány függelékében közöltem.”
*
1947. június 2-i keltezésű a Budapesti Műszaki Egyetem magántanári képesítése, amelynek tárgyköre a Hőértékesítő erőtelepek volt. Ettől az időponttól ezeket az előadásokat meghirdette 1950-ig, amikor a hazai tudományos fokozatok rendjét elkezdték átszervezni.
*
Még 1947-hez kötődik, hogy fiai ösztöndíjjal ekkor már Svédországban voltak, majd az USA-ban telepedtek le. F. Péter (1921–1977) később, a halála előtti években, az űrrepülőgépek villamos berendezéseinek kutatási programjában vett részt.
F. András jelenleg kémiai mechanizmusok, katalitikus reakciók kutatásaival foglalkozik. Fonó Albert unokái: F. Penelope Ann (1960), F. Miklós Albert (1962) – András gyermekei; F. Erika Nina (1964), F. Mihály Dávid (1965) – Péter gyermekei.
*
1947-ben Hágában, 1948-ban Stockholmban részt vett Fonó Albert az Energia Világkonferenciákon. 1947–1970 között a megalakított Energia Világkonferencia Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke és a nemzetközi Intéző Bizottságnak tagja volt. További új megbízásai ezekben az években: 1948-tól az Országos Villamosenergia-gazdálkodási Tanács tagja, 1949-től a Hőgazdálkodási, később Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület társelnöke, a Hőtanács tagja.
