A TUDOMÁNYOS KÖZÉLETBEN
A TUDOMÁNYOS KÖZÉLETBEN
Bárczi Géza életművéhez szervesen hozzátartozik a tudományos közéletben betöltött sokféle tevékenysége, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódtak tudományos munkásságához is.
1. Az Akadémia irányító, szervező szerepét nagyon fontosnak tartotta. Harminchat éves tagsága alatt alig volt olyan osztályülés, közgyűlés, ahol ne mondta volna el mindig felelősségteljes, a lényegre tapintó és világosan megfogalmazott felszólalását. Számos akadémiai bizottságot (helyesírási, szótári, magyar nyelvészeti, névtudományi stb.) irányított és segített bölcs elvi és gyakorlati tanácsaival. Itt említem meg, hogy gyakran járt külföldön, részben rokoni kapcsolatai révén, és még inkább kongresszusokon, konferenciákon képviselte a magyar nyelvtudományt. Maga írja 1952-es önéletrajzában: „Külföldön ismételten jártam, 1921 és 1937 között csaknem minden esztendőben, főleg Belgiumban, hol tudományos anyagot gyűjtöttem. Utoljára 1947-ben voltam Belgiumban és Svájcban, tanulmányozva a nyelvjáráskutatás szervezetét és felderítve a Leuveni Kódex sorsát”. (MTA Könyvtár, Ms 5912/249. sz. irat.) Kálmán Béla pedig ezt jegyezte meg róla: „Ő volt külföldön is az egyik legmegbecsültebb magyar nyelvtudós.” (NyK. 78: 152.) Egyébként külső tagja volt a Finnugor Társaságnak és tiszteleti tagja a Finn Tudományos Akadémiának.
2. A nevelői hivatáson kívül nyelvünk és az azt beszélő magyar nép, valamint a nyelvtudomány iránt érzett szeretete vitte Bárczi professzort minden bizonnyal a Magyar Nyelvtudományi Társaság felé is. Tudományos eredményeire, oktatói-nevelői erényeire, emberismeretére gondolva nem véletlen tehát, hogy az ő több mint másfél évtizedes elnöksége alatt kristályosodott ki és vált igazán teljessé a Társaság létalapját jelentő hármas feladatkör: rendszeres felolvasó ülések az egyes szakosztályokban a nyelvtudomány legújabb eredményeiről; konferenciák, vándorgyűlések a legidőszerűbb átfogó nyelvészeti kérdésekről; a nyelvtudományt előbbre vivő dolgozatok, forráskiadványok megjelentetése. (L. részletesebben: Szathmári István: MNyTK. 157. sz. 1980. 11–19.) Maga így nyilatkozott erről, amikor 1974. január 9-én mint elnökünket köszöntöttük nyolcvanadik születésnapján: „… a Nyelvtudományi Társaság nagy család, mely magában foglal minden magyar nyelvészt, és ha olykor a család tagjai között, mint minden családban, itt is akadnak ellentétek, egy dologban, a nyelvnek és tudományának a szeretetében mindnyájan egyek vagyunk. E nagy közösségből felém, a család seniorja felé áramló rokonszenv és megbecsülés végtelenül jólesik.” (MNy. 70: 252–253.)
3. Bárczi professzor vállalta a Magyarok Világszövetsége keretében működött Anyanyelvi Konferencia Védnökségének sok fáradsággal és felelősséggel járó elnöki tisztét is. Egyébként egyik elindítója volt – Kodály Zoltán, Illyés Gyula és Váci Mihály mellett az anyanyelvi mozgalomnak, az Anyanyelvi Konferencia összehívásának. Ezt a rá annyira jellemző formás stílusban így summázta: „Régóta sokan éreztük, az óhaza határain belül és kívül egyaránt, hogy szükség volna az egyetemes magyarság összefogására, a magyar öntudat serkentésére, sok esetben felébresztésére, s hogy erre immár nemcsak keresni kell a célravezető utakat, hanem meg is kell tenni az első lépéseket. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg az Anyanyelvi Konferencia…”. (L. részletesebben Lőrincze: MNy. 72: 7–8.)
4. Végül a teljesség kedvéért arra is utalok, hogy Bárczi Géza sohasem vonta ki magát a nyelvi, anyanyelvi ismeretterjesztésből sem, akár a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban tartandó előadásról vagy elnöklésről, vitavezetésről volt szó, akár a rádióban kellett nyilatkoznia, akár pedig arra kérték fel, hogy a televízió nyilvánossága előtt – pl. kerekasztalbeszélgetésen – fejtse ki véleményét például az idegen szavak használatáról vagy nyelvünk szépségéről.
