436. MK – AZ »OTTHON« ÍRÓK ÉS HÍRLAPÍRÓK KÖRÉNEK [Budapest, 1910. április 3.]
436.
MK – AZ »OTTHON« ÍRÓK ÉS HÍRLAPÍRÓK KÖRÉNEK
[Budapest, 1910. április 3.]
MK – AZ »OTTHON« ÍRÓK ÉS HÍRLAPÍRÓK KÖRÉNEK
[Budapest, 1910. április 3.]
Igen t. elnök úr!
Mély köszönettel vettem az értesítést, hogy az Otthon tiszteletbeli tagjának választott, vagyis belevett, nem a rendes alapszabályok szerint, hanem egy érzelmi fellobbanásnak értékre semmivel össze nem hasonlítható cselekményével az ő családjába, vagyis az én családomba, kollégáimnak abba a csoportjába, ahol eddig nem volt alkalmam tartózkodni, amit különben igyekezni fogok ezentúl kipótolni. Amellett, hogy az én kis ünnepemet felékesíti ez a tény, élénk világításba hozza azt a nobilis irányt, amelybe az igen t. elnök úr vezeti az Otthont, egyszersmind meglepő örömet okoz nékem. Meglepőt mondtam, mert nem hihettem volna, hogy valaha az Otthon tiszteleti tagja legyek, midőn egy jó évtizeddel ezelőtt egy verseny egyesület alapításában vettem részt, mint annak elnöke. Akkor szemben állottunk egymással, legyőzni iparkodtunk egyik a másikat; ez ugyan nem sikerült egész mostanáig. Mind a két egyesület felvirágzott, a nemes versenyben tekintélyt eresztett, hézagot pótolt. Különben egy lévén a cél, egy a szándék, előre lehetett látni már akkor, hogy győző csak az lehet, akinek előbb nyílik alkalma azt mondani a másiknak a kinyitott virágleveles kapunál: A mi házunk neked is házad. És legalább kitűnt az is, hogy csak a világ szűk nekünk a gondolataink, terveink és elméink számára, de a szívünk nem szűk az egymás számára. Fogadja igen t. elnök úr legmélyebb tiszteletem kifejezését és tolmácsolja kérem, mélyen átérzett hálámat és köszönetemet társaimnak.
Budapest, 1910. április 3.
Alázatos szolgája
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán
