428. MK – SZABOLCSKA MIHÁLYNAK [Budapest, 1910. márc. 5.]
428.
MK – SZABOLCSKA MIHÁLYNAK
[Budapest, 1910. márc. 5.]
MK – SZABOLCSKA MIHÁLYNAK
[Budapest, 1910. márc. 5.]
Tisztelt Barátom!
Említvén leveledben, hogy respektáljátok álláspontomat: »sehova nem [menni, ha mindenüvé nem] * mehetek« látom, hogy okos emberek vagytok: ellenben észrevettem magamon az ingadozást.
A fogalmazványból kiegészítve
Ha nem az ország színe előtt teszem a fogadalmat, szeretnék holnap bekukkantani az Arany János Társaságba, ahol én leszek a téma. A maximum, amit az író elérhet. Mintha a jáger maga is nyúllá változnék. Hogy fogtok gyúrni, pácolni, mártásokkal leönteni és feltálalni – azt mind érdekes volna meghallgatni.
És milyennek találnám vajon Temesvárt? Harmincöt évvel ezelőtt tértem be oda egy éjjel, még szinte német város volt. Vásár ideje lévén, nem kaptam szobát a vendéglőben, az utcákon való járkálással voltam kénytelen bevárni a hajnalt. De legalább láttam fölkelni a napot. S ha Mátyás királynak Budán kelt fel a nap, én azóta mindig Temesvárott fölkeltnek képzeltem.
Ez az utóbbi falláciám még most sem romlott le. Sőt megcsontosodott. Hiszen annyira ott kél föl, hogy melengető sugarai rám sütnek onnan, most télen is.
A többi változásokat azonban örömmel konstatálom. Hogy már nem német város Temesvár, mutatja, hogy a jubiláris könyvkiadásom aránylag Temesvárott és Temes megyében fogyott a legjobban, s hogy már nem állanék ott idegenül, kedves leveled a bizonyság, melyben arról értesítesz, hogy az Arany János Társaság tagjai közé választott; vagyis ha egy egész szobát nem is, de egy kis helyet szorítottatok nekem magatok közt, és én azt meg tudom becsülni.
Ha megengedi a gondviselés, hogy vagy egyszer ott ülhessek köztetek, nem tudom, de ez már csak tőletek függ, és egy kicsit a Gondviseléstől.
Legyetek híradással, ha valamikor vendégben esnék szorultságtok.
Addig is pedig tolmácsold köszönetemet tagtársaimnak és baráti üdvözletemet, s tartsd meg barátságodban tisztelő hívedet
Mikszáth Kálmánt
Bp. 1910. márc. 5.
