396. MK – ANDRÁSSY GYULÁNAK [Budapest, 1909.]
396.
MK – ANDRÁSSY GYULÁNAK
[Budapest, 1909.]
MK – ANDRÁSSY GYULÁNAK
[Budapest, 1909.]
[Befejezetlen fogalmazás]
Kegyelmes Uram!
Előre bocsátom, hogy semmi kérnivalóm nincs a kormánytól, sem tőled, sem most, sem a jövőben és nem is akarok lenni semmi, még képviselő se. Ez adja meg nekem a lehetőséget, hogy ösztönömet minden röstelkedés nélkül, minden szemérmetességi akadály nélkül követhessem, mely arra <ösztökél> készt, hogy dacára miniszter voltodnak, elragadtatásomat fejezzem ki a Zrínyiről írt esszé fölött. Taine és Carlyle iratai óta nem élveztem így szellemi produktumot. S ezt tetézi az <a tudat> öröm, hogy magyar ember írta. Hogy két olyan magyar embert látok egyszerre, aminő a téma és aminő az írója.
Megvallom, hogy meglehetős desperatus gondolataim vannak a politikai helyzetről. De ez az esszé <kirázott> kiszakított közülük <lehetetlen> legalább egy kis időre. His – – – –
