361. A DEBRECENI CSOKONAI KÖR – MK-NAK [Debrecen, 1909. június 6.]
361.
A DEBRECENI CSOKONAI KÖR – MK-NAK
[Debrecen, 1909. június 6.]
A DEBRECENI CSOKONAI KÖR – MK-NAK
[Debrecen, 1909. június 6.]
181/1909. sz.
Mélyen Tisztelt Urunk!
A magyar irodalom géniusza kevés írónak és költőnek adott hosszú életet, s még kevesebbet ajándékozott meg sokáig tartó munkabírással. Szinte zúgolódásra nyílik ajkunk az irodalmi gondviselés ellen, ha irodalomtörténetünk nagyjai közül emlékezetünkbe idézzük Csokonait és Petőfit, akik éltük tavaszán dőltek ki, Balassát és Zrínyit, akik férfikoruk delén véreztek el, Katona Józsefet és Kemény Zsigmondot, akik fásultan és fáradtan, idő előtt tették el a tollat.
Annál hálásabb érzéssel, annál tisztább lelki örömmel adózunk most a jóságos istennek, hogy a legbecsesebb ajándékból, az életből immár hat évtizedet juttatott Nagyságodnak és hogy emellett megtartotta ifjúi munkakedvét, szelleme üdeségét, teremtő ereje teljességét.
Midőn ez alkalomból mély tisztelettel és szívbéli hódolattal üdvözöljük Nagyságodat, egészen eltölt bennünket annak a büszke tudata, hogy milyen mérhetetlen kincset bír a magyar irodalom Mikszáth Kálmánban. – Valóban nem tudjuk, mit csodáljunk inkább Nagyságod írói egyéniségében: a mély érzelmet-e, mellyel hőseit szívünkhöz forrasztja, a könnyed szellemességet-e, mellyel tárgyain és személyein uralkodik, avagy a színe-játszó kifogyhatatlan humort, amely végigömlik minden alkotásán, hogy oly magasabb rendű lelki élvezetet nyújtson, aminő csak egy Dickensben, egy Daudet-ban, egy Jókaiban található.
De bámulattal határos elismerésünk Nagyságodnak formaművészete iránt is, amellyel a tökéletességig fejlesztette a magyar szépprózának több műfaját, a novellát, a rajzot, a karcolatot, amellyel megadta a magyar stílusnak azt a könnyedséget, azt az ötletességet, amelyért eddig idegenbe, főképp a franciákhoz jártunk. Különös melegséggel magasztaljuk azért is, hogy hosszú írói pályáján a Tót atyafiaktól a Noszty-fiukig[!], a Jó palócoktól a Szent Péter esernyőjéig sohasem lett idegen, sohasem sodortatta el magát idegen áramlattól, sem naturalizmustól, sem dekadenciától, még tárgyáért sem fordult a külföldhöz, hanem megmaradt mindvégig magyarnak, ezzel egyszersmind egyszerűnek és természetesnek, aki a legteljesebb művészi hatást is el tudja érni csupán nemzeti eszközökkel, a magyar nyelv, a magyar előadásmód, a magyar elmésség örökké fényes fegyvereivel. Meg is vagyunk győződve, hogy a magyar irodalomtörténet, amint Jókait a nagy mesemondónak dicsőíti, úgy fogja Mikszáth Kálmán nevéhez illeszteni a magyar társalgás, a magyar szellemes előadás nagy mestere kitüntető címét.
Fogadja Nagyságod ismételten kifejezett lelkes üdvözletünket, azon jókívánságunkkal együtt, hogy alkotásokban gazdag élete terjedjen még számos munkás évre, hogy újabb meg újabb költői műveinek még hosszú sorozata nyújtson nekünk itthon gyönyörűséget és szerezzen a magyar irodalomnak a nagy világban becsületet.
A debreceni Csokonai-Körnek 1909. június 6-án tartott rendes közgyűlése nevében
hódoló tisztelettel
Géresi Kálmán
a Csokonai-Kör elnöke
Kardos Albert
a Csokonai-Kör titkára
Géresi Kálmán
a Csokonai-Kör elnöke
Kardos Albert
a Csokonai-Kör titkára
P. H.
