336. MK – MARSCHALLNÉ RUDNAY ILONÁNAK [Budapest, 1909. febr. 19. ]
336.
MK – MARSCHALLNÉ RUDNAY ILONÁNAK
[Budapest, 1909. febr. 19. ]
MK – MARSCHALLNÉ RUDNAY ILONÁNAK
[Budapest, 1909. febr. 19. ]
[Töredék]
…Nem is képzeli, milyen kellemesen hatott rám a küldött kép. Még nagyobb örömet okozott családomnak is, más okból. Éppen delíriumban voltam, mikor a kép jött, s ez aggasztó volt, mert már a láz elmúlt, és a delírium még napokig tartott. A legközvetlenebb környezetemet sem ösmertem föl. Megmutatták a képet, melyről a feleségem se találta ki, hogy kiket ábrázol, s íme mihelyt első tekintetem a báróné arcára esett, felkiáltottam: »Hisz ez Rudnay Ilona«.
No, lett nagy örömmámor, hogy az eszem, lelkem már visszatért (bizony csodálom, hogy visszatalált), már a feleségem is fölismerte a családot.
De eltekintve ettől, most, mikor már épülőfélben vagyok, és (minthogy olvasni-írni még csak tegnap óta szabad) nagy dologtalanságomban tízszer is megnézegetem naponként a képet, melyet legkedvesebb tárgyaim közé soroztam, s ilyenkor mindig meglep egy mélabús panasz és vágy, hogy miért nincs nekem legalább egy ilyen leányom. Nekem csak fiaim vannak, s az is csak kettő. Most már megnőttek, s nincsenek többé körülem, örülnek, ha kiszabadulnak a házból, s alig látom egy-két percre napközben. Holott a leányok, ezek a kedves, macskahízelgésű portékák melegek, simulékonyak és mindig ott sürögnek-forognak a szülők körül.
Édesmama tegnapelőtt megtisztelt azzal, hogy meglátogatott. Vidám, egészséges, friss, és minden szellemi mozgalom iránt érdeklődött még most is. Ma is egy négyoldalas levelet írt, egy közkérdés felett elmélkedve. Irigylem ezt a nemes, soha nem csüggedő energiát a közügyek iránti szeretetben, és a tevékenységnek azt az izzó, törhetetlen erejét. Különösen irigylem most, mikor huszonötéves képviselősködés után teljesen kiábrándultam mindenből, s apathiával nézem, aminek jönni kell.
Még egyszer fogadja báróné hálás köszönetemet. Maradtam hódoló kézcsókkal alázatos szolgája
Budapest, 1909. febr. 19.
Mikszáth Kálmán
