331. HELLER JÓZSEF – MK-NAK [IX. Porzellangasse No. 60. V. 31. Wien.]
331.
HELLER JÓZSEF – MK-NAK
[IX. Porzellangasse No. 60. V. 31. Wien.]
HELLER JÓZSEF – MK-NAK
[IX. Porzellangasse No. 60. V. 31. Wien.]
12/I. 1909.
Nagyságos Uram!
Ha az ember templom előtt megy el – lett légyen ateista, de ha csak egy kis jó lélek lakozik benne – önkéntelenül Isten jut eszébe, aki ellen sokat vétett, akinek nem mindig járt kedvében, de akit mindig akkor hív, amikor bajban van. Culpa mea maxima culpa mea… Hallgass meg Isten egy sorstól üldözöttet.
Tudja jól a kis kópé, hogy itt imádság nem protekció… Misem használ itt…, de halt! »Évezredek óta annyi ember imádkozik (és nem mind ostoba aki teszi), hátha mégis… nem kerül pénzbe és ártani sem árt… Ha tetszik néki, tán mégis ír a javamra egy bumedlit”, ha nem tetszik, úgy sem fog jelentkezni!« És megy tovább az élet göröngyös, tüskés útjain a »pillanatistenfélő!«
Ma én is templom előtt haladtam el! A »Pesti Hírlap«-ot értem alatta. Oda néztem az oltárra (»A régi műhelyben«) és eszembe jutott egy irodalmi Isten…
Nosza menj, imádkozz, nem kerül pénzbe, és ártani sem árt… Ha tetszik néki, tán mégis ír a javadra egy »bumedlit«, ha nem… ne félj, nem jelentkezik. No de menjünk tovább! Az élet göröngyös, tüskés útján szólok Nagyságodhoz! Borzasztó helyzet ez! Nem tudom, hogy miképp volt annak idején – amikor Uraságod is, mint meséli, ezt járta –, »az utak rendbetartási és tisztítási állapota«, de mondhatom, hogy vérzik a lábam és gyengülök! Sokszor »sandalt« akartam magamra venni, de az »út« lekoptatta, rongyos lett a talp… és a meztelen láb újra vérzett… Hogy azonban egy kis »tachles« is legyen e levélben, meg kell jegyeznem, hogy én vagyok a »Weiberdorf« Heller, akinek egyszer jókedvében az irodalmi Isten (tehát Uraságod) azt írta, hogy »akár magyar író is lehetne belőle«… Nem elég ez, ha Nagyságod mondja? (Nem cserélek Mózessel, akinek Isten az égő bokorból ehhez hasonlót mondott – talán.) Hogy azonban folytassam, meg kell említenem, hogy még soká tart, míg ez a »három asszony Szelistyéről« a »Carl-Theater« színpadán fog megjelenni, hogy a szerencsémet hírdesse… (épp úgy mint az a bizonyos három angyal, egy zsidó ősapámnak jelent meg mondván hogy 90 éves korában lesz gyermeke! Isten ments, hogy én is addig várjak.) Szeretnék tehát dolgozni, hogy élhessek. Németül nem jól tudok, hogy egy lapnál mint zenekritikus vagy efféle szerepeljek, de ah! mily boldog lennék, ha Nagyságod egy embert mentene meg, aki fél az »elvérzéstől« és aki Nagyságodhoz fohászkodik, hogy ha lehetséges, őt egy laphoz, mint bécsi zenetudósítót vagy egyebet beprotegálna, és ha csak egy forintot kereshetnék is naponta… tán még kevesebbet… tán 15 frtot havonta…, hogy csak ne kelljen az élet tengerén alásüllyedni anélkül, hogy mentő övet használjak!
Később azonban érzek annyi erőt és tudást magamban ha az operettjeimmel boldogulok, életem végéig hálás lehetnék Nagyságodnak!
Ha érez valami rendkívüli jóindulatot irányomban (tudom jogtalanul követelem) írjon fel számomra egy »bumedlit«, mert Nagyságodnak csak ennyibe kerül megmenteni egy haldoklót!
Legalázatosabb
Heller József
Heller József
