276. LE FEVRE DEZSŐ – »AZ ÚJSÁG« SZERKESZTŐSÉGÉBE MK-NAK [Eger, 1905. november 19.]
276.
LE FEVRE DEZSŐ – »AZ ÚJSÁG« SZERKESZTŐSÉGÉBE MK-NAK
[Eger, 1905. november 19.]
LE FEVRE DEZSŐ – »AZ ÚJSÁG« SZERKESZTŐSÉGÉBE MK-NAK
[Eger, 1905. november 19.]
»Az Újság« tekintetes Szerkesztőségének!
Budapest
Baráti részről történt figyelmeztetés folytán ma olvastam »Az Újság« folyó hó 15-ikén megjelent számának »Záptojások az alkotmányban« című tárcáját.
Minthogy Egerben az én családomon kívül más hasonnevű család nincs, s abban az időben, amelyről a kérdéses tárca szól, Egerben más hasonnevű egyén, mint az én drága emlékű Atyám, aki a múlt év nyarán halt meg, nem lakott, így nagyon természetes, hogy a tárcában szereplő »Lefébre« nevű úri ember alatt – bár a névkiírás az általunk használttól különbözik –, más mint az én boldogult atyám, nem érthető.
Számolok tehát azzal a ténnyel, hogy ez a lekicsinyelő és lebecsmérlő cikk az én atyámra vonatkozik.
Hogy a tárcában leírt végrehajtás, mely különben is nem valamely közjogi vagy politikai természetű, hanem tisztán magánügyre vonatkozik, megtörtént-e, arról nekem tudomásom nincs, én erről sem a családi körben, sem azonkívül soha semmit sem hallottam. Magát a végrehajtási ténykedést, mint egy magánjogi jellegű ügyre tartozó hivatalos eljárást lényegtelennek is tartom, akár megtörtént, akár nem, s akár volt abban hivatalos része az én atyámnak, akár nem.
Hogy azonban atyám a tárcában leírt módon el nem járt és el nem járhatott, arra garancia az ő egyénisége.
Mindaz, ami a tárcában az én boldogult atyám viszonyaira, egyéniségére, viselkedésére, de sőt külsejére is foglaltatik, szemenszedett valótlanság, hitvány rágalom.
Atyám nagy családját említi a cikk, holott abban az időben, melyről a tárca szól, egyetlen élő gyermekük volt. És kérdezem, honnan vette a cikkíró bátorságát az én nemes szívű, nyílt, szerény és mindenkinek tiszteletét bíró atyámra oly jellembeli tulajdonságokat ruházni reá, amelyek tiszta emlékét lealacsonyítani volnának képesek. Nem átallja külső kinézésében is rosszakaratúlag feltüntetni, holott külső megjelenésének is előkelően ízléses volta közismeretes volt.
Vajon van-e tudomása a cikk írójának arról, hogy 1848-ban atyám az elsők közt jelent meg a harctéren és hogy mint honvédhadnagy hazájáért végigküzdötte az egész szabadságharcot, a küzdők sorában levén Budavár bevételénél is? Nem tudja-e a cikk írója, hogy évek hosszú során át Eger városa egyhangúlag választotta meg mindig rendőrkapitányává, majd pedig tanácsossá és helyettes polgármesterré.
Feltehető-e, hogy a tárcában leírtak és ott adott jellemzés esetén a hazafiságáról nevezetes Eger városa őt évek hosszú során át első tisztviselői közé választotta volna.
Megáll az eszem, hogy egy tisztességben befejezett élet emlékét mi okból és mily céllal kellett a cikk írójának ily illetéktelen és igazságtalan módon megtámadni, és hogy miféle toll lehet az, amely arra a szerepre vállalkozik, hogy egy becsületes ember emlékét megtépi, családjának lelki nyugalmát pedig nyomorult módon felzaklatja.
Nem-e arra kell gondolnom, hogy valamely ellenem irányzott alávaló bosszú műve volt ez a cikk, mely engemet a még csak nemrégiben elhalt atyám drága emlékéhez fűződő kegyeletes érzésemben akart megsebezni.
Azt a netáni forrást, ahonnan a cikkíró hamis adatait esetleg merítette, hitvány rágalmazónak, magának a cikk írójának bűnös könnyelműségét pedig, mellyel egy életének 80-ik évében közbecsülésben meghalt aggastyán tiszta emlékét megsértette és nekem, az ő egyetlen élő gyermekének kínos lelki fájdalmat okozott, – alávaló lelkiismeretlenségnek, gonosztettnek kell bélyegeznem.
Kérem a tekintetes szerkesztőséget, hogy e levelemet lapjában – melynek illető példányát is kérem –, továbbá a cikk előttem ismeretlen írójával, s általa netáni forrásával is egész terjedelmében közölni szíveskedjék.
Egerben, 1905. november 19-ikén.
Dr. le Fevre Dezső
kir. törvényszéki bíró
kir. törvényszéki bíró
