27. MK – MAUKS ILONÁNAK [Balassagyarmat, 1872. május elején]
27.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Balassagyarmat, 1872. május elején]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Balassagyarmat, 1872. május elején]
Ezt az üres ívet azért csatolom levelemhez takarónak, hogy ablakon keresztül el ne olvashassák és fel ne ismerhessék az írásomat.
– – –
Richtig! Néhány nap múlva letelik a két hét, s az alba szerint, mely alól fel nem mentett, Mohorára kell mennem. Ha csakugyan haragszik rám, akkor elgondolhatja, mennyire kínos lesz mind a kettőnknek e találkozás: magánál kétszer nagyobbra éleszti a haragot és bosszúságot, nálam pedig még százszor fájdalmasabbá teszi a lemondást. Kérem tehát, magamat a saját érdekében felmenteni az alba alól. A hallgatást felmentésnek fogom venni.
– – –
Hanem az 1000 Ft.-ot azt megveszem magán.
. . . . . . . . . . .
Ugye megijedt? Ne féljen kedves Ilonkám, még erre is alkuba bocsátkozom. Visszaküldöm egy félév múlva a kötelezőjét azon feltétel alatt, ha egy félesztendeig sem tettel, sem szóval el nem árulja, hogy haragszik, hanem egészen hideg, közönyös lesz irántam, a világ előtt… mintha sohase vesztünk volna össze, mintha sohasem lett volna köztünk egyéb viszony, mint aminő van két ember között, akik régen ismerik egymást, és egynéhányszor már beszélgettek együtt az - időjárásról.
Nekem szükségem van arra, hogy ezt így higgye a világ.
– – –
Fogadja őszinte tiszteletemet, melyet ön olyan nagyon-nagyon megérdemel tőlem, s mely soha[nem] változhatik meg irányában.
Lássa, a szerelem, az csak ideiglenes – hanem a tisztelet, az örök.
Ha csakugyan elvesztettem szerelmét – megvigasztalom magam, ha valaha megnyerem helyette tiszteletét.
Igyekezni fogok rá.
M. K.
