253. MK – SZIGETHY GYULÁNÉNAK [Budapest, 1903 őszén]
253.
MK – SZIGETHY GYULÁNÉNAK
[Budapest, 1903 őszén]
MK – SZIGETHY GYULÁNÉNAK
[Budapest, 1903 őszén]
[Töredéklevél]
A szobor eszméjét nem kell elejteni. Nagy szegénység a magyar kultúrtörténetben, hogy nincsenek benne asszonyok. Olyan üres nélkülök ez a kultúrtörténet és olyan szomorú, mint egy ház, ahol nem suhog asszonyi szoknya. Csodálom, hogy a jelenkor azt nem szégyenli. A mi asszonyaink élete közönségesen ott végződik, mikor az utolsó ember is meghal, aki vele együtt bálozott, vagy aki az asztalánál evett.
Egy ezeréves nemzet, és nincs benne az asszonyoknak egyéb nyoma, mint az a bizonyosság, hogy lenniök kellett, mert a férfiak tőlük születtek. Egyéb alig van. Némi nevet Lorántffy Zsuzsánna és Bohusné hagyott. Csakis ők. Mert Zrínyi Ilona és Széchy Mária nem az asszonykvalitások csúcspontjai, hanem a férfikvalitások szurrogátumai (pótférfiak).
Most aztán támad egy asszony, Veres Pálné, aki a semmiből alkotott valamit, szellemével, nagy lelkének energiájával, a közöny százfejű sárkányának letiprásával, szóval egy olyan asszony, aki egy szobor erejéig megnőtt.
Hiszen, ha nem volna egy ilyen asszonyalak, ki kellene gondolni egyet, mint ahogy egyebütt is vannak nagy alakjai valamely kornak, melyeket egy későbbi kor mesterségesen fújt fel nagyokká, mert a szobrok nem annak készülnek, akit ábrázolnak, hanem a jövő generációnak, akinek a szoborban meg van adva a minta, melyhez hasonlítsanak. Hogy a minta a valóság után van-e véve, vagy kigondolt, az mindegy.
A valóság valóság marad minden körülmények közt. Mondjuk a legrosszabb esélyt, hogy nem fog begyűlni a szoborköltség. Szégyen lesz-e ez és kinek? Hiszen Mátyás királyra is csak három vagy négy század után, hetven év alatt gyűlt egybe a szobor költsége, azaz, hogy még most se gyűlt be, mert még nincs kifizetve. Kisebb lett-e ezért Mátyás király?
Már magában ez a mostani mozgalom (még ha meghiúsulna is) emeli némileg úgy Veres Pálnét, mint élő hölgy tisztelőit, mert már az a tény, hogy szó volt szoboremelésről figyelmezteti a jelenkort és az utókort: »álljatok meg emberek, itt valaminek lenni kell, mert csoportosulás van«.
Mint ahogy a köznapi életben figyelmesekké leszünk olyan helyen, ahol sokaság verődik össze, Veres Pálnéra tehát már e mozgalom (s meghiúsulás esetén a híre) rávezeti az utókort, hogy figyelmesebben vizsgálja őt. Ezzel a mozgalommal, úgyszólván, be van adva a fellebbezés az utókorhoz, hol nem vesztheti el pörét.
Én különben hiszem, hogy sikerülni fog a dolog egészen, de hogy részben sikerülni fog, azt tudom. Legrosszabb esetben tehát marad egy töredék összeg, egy pár ezer forint, »Veres Pálné szoboralap«, mellyel okvetlenül célt érünk. Vagy úgy, hogy jobb időben, jobb nemzedék kiegészíti az összeget, vagy úgy, hogy valamely, az ő működésével rokon kultúrpalota emelésénél a megmaradt összeget odacsatoljuk annak a költségeihez, azon föltétellel, hogy azt Veres Pálné szobrával ékesítsék, akár a bejáratnál kívül, akár pedig, ha kisebb lesz az összeg, magán az épület homlokzatán is megelégszünk az ő szobrával a többi nagy kultúrharcosok társaságában.
Mikszáth Kálmán.
