177. MK – KISS JÓZSEFNEK [Budapest, 1890. január végén]
177.
MK – KISS JÓZSEFNEK
[Budapest, 1890. január végén]
MK – KISS JÓZSEFNEK
[Budapest, 1890. január végén]
Tisztelt Barátom!
Megvallom, nem volt szándékom véleményt mondani azon tervről, mely az írók bevitelét célozza a főúri szalonokba, de te ismételt felszólításoddal mintegy kényszerítesz a feleletre szerkesztői hatalmaddal.
Jól van, nem bánom; de előbb én kérdezek egyet, nem minden malícia nélkül, mert most sárgaságban őrzöm a szobát, tele vagyok epével.
Ösmérem az ügyet, a mozgalmat, még a praehistorikus részét is, csak egyet nem bírtam jól megérteni, azt mondd meg kérlek, hogy e főúri szalonokban való megjelenés miképp van kontemplálva ránk, skriblerekre nézve; úgy-e mint jutalmazás és kegy, vagy mint büntetés?
Ettől függ az én szentenciám.
Mert jutalomnak nem sokat ér, de büntetésnek, elösmerem, igen ügyesen van kieszelve – noha túlságosan szigorú: én a magam részéről legalább szívesebben állok ki két napi várfogságot vasra verve, mintsem egy fél délutánon át érezzem magam megtiszteltetve ez idegen világban.
Köszönet azoknak a nemes úrasszonyoknak, kik kétségtelenül jóakarattal igyekeznének minket magukhoz közelebb emelni – de mi arra egy kicsit nehezek vagyunk. Szerencse, hogy az egész dolog nem sikerülhet, ezer és egy okból. Ám ha sikerülne, hátrány háramolnék ebből az irodalomra. Mert e szalonokban előre látható, az úgynevezett ficsúr-írók vinnék a kiválóbb szerepet, azok, akik ügyesebben mozognak a parketten, akiken jobban áll a frakk, a nevök jobban veszi ki magát a szalonban, mint a könyvek címlapján, dilettánsok, léha causeurök, aminőkkel tele van az irodalmi mező mindig; bolygói ezek az igazi íróknak, jönnek-mennek, lábujjhegyen, elmaradoznak észre nem véve, előkerülnek vissza nem várva.
Ezeknek lenne melegágya a főúri szalon.
S a fiatal írói talentumnak, aki ide jön pályát törni, aki sok küzdelem után tüskétől vérzetten, közönytől dermedten kiveri magát a homályból, s eddig csak a vaskalaposok táborát (az Akadémia és a Kisfaludy-társaság nagy moguljait) találta szemben, amint a közönség szeme elől igyekeznek őt eltakarni, most még egy újabb falanx állná útját a Hírnév kapui előtt; a főúri szalonok celebritása.
…Nem, nem fiúk!
Ne okoskodjatok. Maradjunk mi csak a »Kis Pipa« törzsvendégeinek.
Mikszáth Kálmán
