170. MK – GRÜNWALD BÉLÁNAK [Budapest, 1888. október 24.]
170.
MK – GRÜNWALD BÉLÁNAK
[Budapest, 1888. október 24.]
MK – GRÜNWALD BÉLÁNAK
[Budapest, 1888. október 24.]
[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztősége
Kedves Barátom!
Nem értem reggeli neheztelésedet. Előttem megfoghatatlan. A cikk, annak bátor, nemes hangja olyan szenzációt csinált, aminőt még cikk évtizedek óta nem. Sokért nem adná száz más ember, ha ő írta volna, s te nem vállalod. Ám jó. Ez a te dolgod. De hogy én a cikk névtelensége felől föllebbentettem volna a fátyolt, ama jegyzettel, az egészen nevetséges állítás. Nem találhatom föllépésedet igazoltnak, hacsak nem rovom fel annak a természetes idegességnek, amelyet a Csernoch nyilatkozata idézhetett föl benned.
Örökös bajotok nektek, <többi…> habaréki nagy embereknek, hogy bizonyos merész dolgoktól visszariadtok, amik pedig egy rántással vinnének a magasba. No de ahhoz nekem semmi közöm.
Sokat gondolkoztam rajta, miként reparáljam meg az inkognitó vélt megsértését; csak egy mód van, s ezt a mai szerkesztői üzenetekben találod. Nem tudom, megelégszel-e vele? De egyebet alig tehetünk. Én különben szívesen vállalnám magamra az egészet. De emiatt csak át nem mehetek a mérsékelt ellenzékre.
Ne nyugtalankodj, kedves Béla. Egy olyan cikk az, amiért nincs okod pirulni. És nincs okod aggódni a következmények felett. Ha gyanítják is, hogy te írtad, az emberek merik-e állítani?… S ha nem volna is ott a mérsékelt képviselő jelző, nem-e sejthetnék akkor is, hisz egész egyéniséged kicsillog a sorokból?
Én istenem, hiszen ma már minden zsidó gyerek, ha névtelen cikket ír, azt írja jegyzet gyanánt alája, hogy »közéletünk vagy pártunk egy kitűnőségétől« – mért nem jössz hát mindég dühbe ilyenkor?
Egy szó mint száz – harag helyett választ várunk estére, a Csernoch páter nyilatkozatára
tisztelő igaz híved
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán
