167. CHALUPKA REZSŐ – MK-NAK [Paks, 1888. január 2.]
167.
CHALUPKA REZSŐ – MK-NAK
[Paks, 1888. január 2.]
CHALUPKA REZSŐ – MK-NAK
[Paks, 1888. január 2.]
Nagyságos Úr!
Bocsánatot kérek, hogy szerény levelemmel fel mertem keresni, de célomat tekintve, úgy hiszem, nagyságod meg fogja bocsátani ez igénytelen sorokat. A »Duna vidéke« c. Tolna megyei lapban már mintegy két héttel előbb jelezém prózámat, a »Bűn és bűnhődést«, melyet tiszteletem jeléül nagyságodnak ajánlottam. Engedelmet ez ajánlásra igaz, nem kértem, de remélem, a »nemzetes uraimék« Chalupkájának egy névbeli rokonától nagyságod el fogja fogadni s nem fogja visszautasítani a tisztelet és szeretet eme csekély, de igaz, őszinte jelét.
De a nagyságod nevére szóló ajánlásomnak más alapja is van.
A nagyságod munkái voltak azok, melyekből lelkem a szépirodalom első táplálékát merítette: a nagyságod munkái voltak azok, melyek első impulzust adtak nekem az irodalom mívelésére, nagyságod volt első mesterem s a tanítvány, úgy hiszem, nem tehet méltóbbat, mint ha első zsengéjét első mesterének ítélőszéke elé bocsátja. Munkámban, igaz, van sok, mely talán nem érdemelte meg azt, hogy irodalmunk terén világot lásson, de legyen itt mentségemre a kezdet nehézsége, melyen mindenikünknek előbb vagy utóbb, de egyszer csak át kell esnie.
Prózám mintegy febr. közepéig a »Duna vidéke« c. lapban fog megjelenni, akkor kiadóm külön kötetben adandja ki. Fogadja nagyságod a munkámat, mint tiszteletem és szeretetem őszinte, igaz jelét, homlokán Rádai Pál ama szavaival: »Szeretetemet, vedd lelkem adaját
Kegyesen, s ne számláld hibáját.«
(A szeretetről.)
Magam nagyságod jóindulatába ajánlva, maradok
Pakson, 1888. jan. 2.
Megkülönböztetett tisztelettel
alázatos szolgája
Chalupka Rezső
tanár
alázatos szolgája
Chalupka Rezső
tanár
