154. VERES PÁLNÉ BENICZKY HERMIN – MK-NAK [Budapest, 1884 őszén]
154.
VERES PÁLNÉ BENICZKY HERMIN – MK-NAK
[Budapest, 1884 őszén]
VERES PÁLNÉ BENICZKY HERMIN – MK-NAK
[Budapest, 1884 őszén]
Tisztelt Barátom!
Igen köszönöm a küldött könyvecskéket, »Barčre Bertrandot« elolvastam – bámultam Macaulay logikáját, ragyogó stílben nyilatkozó ékes nyelvezetét; épültem igazságérzetén, s az ő szemüvegén keresztül nézve megvetéssel fordultam el Barčre szolgai, hazug jellemtelenségétől.
Hazánkban is találkozunk Barčre-féle jellemekkel, ha mindjárt nem is olyan drasztikus kiadásban, hja! a nagy francia forradalom rendkívüli eljárást és cselekedeteket idézett elő az emberekben! Merész volt az akkori forradalmároknál magában az a törekvés, hogy az auktoritás iránti érzületét, amely a megszokásánál fogva oly mélyen gyökeredzett a társadalomban, kortársaiknál még az emlékezetből és gondolatláncolatból is kiirtsák. Mindent leromboltak, mi erre emlékeztethetett, meggyilkoltatták az arisztokratákat, papokat, ezeknek rokonait, ügyvédeket, hivatalnokokat, eltöröltek végképp minden címet, az arisztokratákat megkülönböztető öltözéket, egészen új életet kezdvén. Eltörölték a karácsonyt, s más ünnepeket, a hónapoknak és napoknak más elnevezést adtak, más évszámokat fogadtak el.
A rombolásban vakmerők, sokban nagyszerűek voltak, ha ilyenek lettek volna az üdvös és igazságos emberbaráti intézmények létrehozásában is, talán maradandó lett volna alkotásuk, míg így a régi intézmények, bár merevségükből veszítve, nagyrészt ismét életre ébredtek. Bár M[acaulay] oly tárgyilagos maradt, mégsem tudok menekülni azon impressziótól, hogy oly különös kedvteléssel azért tárja fel B[arčre] aljasságát, mert az javaslatba hozta az angol foglyoknak meggyilkoltatását, s M[acaulay] hazája ellen egy könyvet írt, telve gyűlölettel?
Adam asszony művére vonatkozó, Hartyánban mondott szavai nem hangzottak el a pusztában, nem bírtam menekülni hatásuk alól. Az »Ember tragédiája« [!] tárgyában írtam akkoriban Adam asszonynak; lehet, hogy legkisebb hatása sem lesz. Valóban alig is lehet, hiszen már nehány nappal levelem írása után meglepetésemre megjelent a francia kiadás, de lelkem megkönnyebbült e kötelesség lerovása által. Mellékelem neki írt soraimat magyarra fordítva.
Nagy sajnálattal olvastam leányomnak írt soraiból, hogy gyengélkedő volt, ez mindig lehangoló az illetőre; de amíg fiatal embernél mulandó dolog, a lélek és test csakhamar visszanyeri ruganyosságát, s az üdülés közben kétszeresen felvillanyozva érzi magát, addig az öregség állandó kórállapot, melynek ólomsúlyú bilincseit kénytelen hordozni a test és a lélek egyaránt. Ez ellen más orvosság nincsen, mint a türelmes megadás és azon vigasztaló mennyei ajándék, mely amaz édes és biztos reménnyel kecsegtet, hogy a lélek nemsokára lerázza bilincseit, könnyű szárnyakon fog lebegni a nagyobb tökéletesedés felé.
Köszönet gyönyörű cikkéért: az »Asszonymozgalmak«ért, mindnyájunk részéről fogadja a legszívesb üdvözleteket.
Őszinte tisztelettel
Veres Pálné Beniczky Hermin
