141. MK – FELESÉGÉNEK, MAUKS ILONÁNAK [Budapest, 1883. január 5.]
141.
MK – FELESÉGÉNEK, MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1883. január 5.]
MK – FELESÉGÉNEK, MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, 1883. január 5.]
Kedves kis medvém!
A mai levelemben, amit küldtem, tévesen van a dolog megírva. Vácon megsejtették, hogy ott vagyok, és kezdődött mindjárt az országos muri. Boros Samu, Freisinger közjegyző és V. s többen addig-addig kértek, hogy maradjak ott, míg egyszer csak elkéstem a 9 órai vonattól. Mire megjöttem, már pezsgőkkel volt az asztal megrakva, s a banda már oda volt rendelve. Hogy zsurnalisztikai kifejezéssel éljek, »felköszöntőkben nem volt hiány«. Éji zenét is adtak.
Másnap, pénteken, azaz ma délben jöttem csak be Pestre – ami különben csak annyiban baj, mert a bunda árenda megnőtt egy forinttal.
Már délután tárcát is írtam – most éjjel pedig meg kell a válaszokat írni a kapott gratulációkra, már ti. amelyikre válaszolok.
A szegediek igen kedvesek és lelkesek, az azt [= aztán, oszt’!] a város! Az alpolgármester, Krikay, és a főjegyző üdvözleteit küldöm.
Különösen a jó Krikay Guszti levele! Olvassa el, pici. Könnyekig megindító, hogy miképpen gondolkoznak a derék emberek. Mikor írja: »nekünk elég a betevő falat is, de neked több kell, neked kívánjuk a többit«, »főképpen téged környezzen boldogság«.
Hát mondja, mókusom, nem szép dolog-e írónak lenni, s lehet-e, ami tisztább örömet okoz, mint a hódolatnak az a neme, melyet nem a hatalom csikar ki, hanem az egyszerűség, az valami megindító. Sürgönyileg tudattak, hogy az egészségemre szónoklatot mondtak a népkörben és a kaszinói Szilveszter estélyen.
Csókolom számtalanszor
Kálmán
Kálmán
