103. MK – MAUKS ILONÁNAK [Budapest, Máj. 3. 882.]
103.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, Máj. 3. 882.]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Budapest, Máj. 3. 882.]
[Fejléc:] A »Pesti Hírlap« szerkesztősége
Budapest V. Nádor u. 7. sz.
Kedves Ilonám!
Bármilyen kellemetlen is nekem Mohorára menni, június hatodikán három órakor Lőrincibe leszek, ahova küldje értem a kocsit. Nem akarom első kérését megtagadni. Az órát meglehet változtatom, de a napot (betegség esetét kivéve) nem.
A betegség alatt nemcsak a magam betegségét veszem, de a Pulszky Károlyét és Szemeréét is, mert hárman lévén a főemberek a lapnál, egyszerre csak egynek szabad hiányozni, s egész programszerűen kell kicsinálni, ki mikor mehet <valaki> [MK törlése] el.
Én úgyis sokat mászkálok, a pünkösdöt Szegeden akarom tölteni, s azonfelül egy hónapot utaznom kell e nyáron, hát a mohorai utat is csak úgy bírtam kicsinálni, ha a helyett a két nap helyett most itthon maradok, s nem megyek Debrecenbe a Petőfi Társasággal. A maga kedvéért megtettem.
Eleinte bosszantott ez a maga terve, de belátom, hogy az praktikus. Mert biz az meglehet, hogy már nem leszünk képesek egymást szeretni.
Hét év nagy idő. Azóta megváltozott az ízlésem. Más arc, más modor hat rám! Úgy képzelem, ha valami virító arca van, nem fog nekem tetszeni. Legjobban szeretném, ha olyan lenne, mint régen, de úgy sem biztos, hogy vajon tetszik-e, mert már nem emlékszem, milyen volt. Azt azonban nagyon szeretném, ha egy olyan kis vályú lenne a nyakán, mint némely asszonyoknak…
Másrészt alkalmasint én is kiállhatatlan leszek a maga szemében. No, de engem az vígasztal, hogy én úgyis mindig csúnya voltam.
Mindegy! Ahogy lesz, úgy lesz! Mindenféleképp lesz egy jó oldala a találkozásnak, ha nem tetszünk egymásnak, legalább megpecsételjük egymás közt a baráti viszonyt – amely, óhajtom, minden körülmények közt megmaradjon.
<Ernő iránt változott a nézetem. Egy darabig schwindlirozott a szegény fiú, de látszik, hogy csak kényszerűségből. A szegénység komisszá tesz még egy királyt is! Most valami kis állása van, hát egész pontosan fizeti a szabót, akinél rátákra ruhát csináltattam neki.>
Nagyon megörvendeztet, ha gyakran ír, az illedelem is azt hozná magával, mert ráér. Ha valamire szüksége van, újságra, könyvre, virágokra, egyszóval ha valami ilyent megkíván, értesítsen, hogy küldhessek. Nagyon szeretném, ha több lapot olvasna, hogy ha esetleg a feleségem lesz, mindenben nívón legyen. Melyik lapra prenumeráljak?
Én ritkán írhatok. Az természetes is! Annyi kézirat, amennyit most ide firkantottam; nekem a mai viszony ok közt annyit ér, mint egy másfél éves borjú – magának meg annyit sem ér, mint egy kétnapos csirke.
A legnagyobb pénzpazarlás most rám nézve az lenne, ha sűrű levelezésbe bocsátkoznék valakivel.
Meglehet, hogy írok még jún. 6-ikáig, de ha nem írnék, az annyit tesz, hogy a terminus úgy maradt, amint megállapítottam.
Csak arra kérem, amit ígért, hogy lemenetelemet tartsa titokban, mert most az újságok mindent, de mindent kiírnak rólam. S én azt kimondhatlanul szeretem. Mert azért írnak mindég rólam, mivel a közönség mindég rólam akar olvasni, De borzasztó bőszült lennék, ha a sajtó az igazán magánügyeimet is piacra hurcolná, pedig ha megtudják, el nem kerülöm, mert minden ilyen csemegén szörnyen kapnak.
Múlt héten egy piképartit játszottam Kende Kanuttal, a kormánybiztossal Szegeden, s ma már tárca van róla a szegedi lapban.
Valami vadbarom meg azt írja le egy másik lapban ma, hogy hogyan kínálják nekem a gazdag partikat. Elneveznek dísztótnak (célzás a »Tót atyafiak«-ra), egyszóval minden mozdulatom újságba jön, még az is, ami nem igaz. No, iszen csak azt tudnák meg, hogy a régi feleségemhez mentem vizitbe!
Különben itt küldöm kinyírva az újságokat. De ne higgye ám, hogy az igaz: én soha az életemben nem házasodom meg, de különben is csak tréfának van elmondva – inkább a virginia kedvéért.
Vagy maga lesz a feleségem, vagy soha senki, <mert van még egy asszony, akit szeretek, de az négy gyermek anyja és férje van, a többi asszony pedig nem létezik számomra, arra, hogy szeressem.> Vagyonra pedig nincs szükségem. Nem vágyom egyéb lenni, csak ami vagyok.
Ha maga nem lesz feleségem, ha látom, hogy nem szeretem, akkor nekem ugyan senki sem kell a világon. Sohasem házasodom. Legfeljebb idősebb koromban veszek magamhoz valakit, akinek megfizetem a szeretetét – addig pedig nem áldozom fel egy fáért az egész erdőt.
Okvetlenül írjon még, legalább egyszer e hónapban, Ha sokszor ír, arról látom, jó feleségem lesz-e?
igaz híve és tisztelője
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán
