54. TÖRTÉNETI ADOMA
(Nagy Péter cár és az őrt álló katona)
Nagy Péter orosz cár távol székvárosától nagy fáradtan érkezett lakására, s kinyugodni akarván magát, megparancsolá az őrnek, hogy személyválogatás nélkül senkit se bocsásson be hozzá.
Nemsokára nagy sietve jött Menczikoff herceg, fontos ügyeket közlendő a cárral, kihez minden időben szabad bejárása levén, nem kevéssé ütközött meg az őr visszautasító hangján. Erővel be akar menni, az őr azonban visszautasítja s puskatust ígér neki. Nagy bosszankodással siet a kegyenc Péterhez, amint az ismét láthatóvá lesz, és panaszokkal ostromolja az őr hallatlan vadsága miatt. A cár felelet helyett maga elé idézteti azt, s kérdi:
– Igen, Sire! Menczikoff herceg.
– Igaz, hogy puskatussal fenyegetéd?
– Ki is osztottam volna neki, ha nem távozik.
– Mert fölséges cárom parancsa ellenére be akart tolakodni.
– Helyesen. Hozzatok három pohár pálinkát. Így. Igyék, Menczikoff, e derék ember egészségére, kit altisztté nevezek ki.
A kegyenc szó nélkül nyeli le az erős italt, de meg nem állhatá, hogy torzképet ne vágjon hozzá.
– Még eggyel – mondá a cár – e derék ember egészségére, kit elsőrendű hadnaggyá nevezek ki.
A herceg engedelmeskedik, de szemei haragtól szikráznak.
– Még egyet – parancsolja Péter – e derék kapitány jóléteért.
Menczikoff megissza a harmadik üveg tartalmát.
– Most pedig menjen, szerelje fel az új tisztet rangjához illőleg, és ne jusson soha eszébe azokat terhelni, kik kötelességüket teljesítik, különben (spanyolnád-botját emeli fel) ez tanítja engedelmességre! Te pedig – monda a katonához, kit a bámulat és öröm némává tőn – derék ember vagy! Teljesítsd mindig parancsomat s megemlékezem rád.