52. TÖRTÉNETI ADOMA (I. Vilmos porosz király és a magyar alispán)
52. TÖRTÉNETI ADOMA
(I. Vilmos porosz király és a magyar alispán)
(I. Vilmos porosz király és a magyar alispán)
A párizsi »Revue illustrée des deux mondes« beszéli el a következőket:
1864-ben I. Vilmos (a mostani német császár), ki akkoriban csak porosz király volt: inkognitó beutazta Magyarországot. Teplic (!) környékén találkozott vele egy magyar bíró, ki nyugodtan szíva porcelán (!) pipáját az országúton sétált. A király szokott nyájassággal megszólítá:
– Ki vagy te, fiam?
– Megyei bíró – válaszolt a hivatalnok, kissé meghökkenve.
– Meg vagy állásoddal elégedve?
– Kétségkívül.
– Akkor hát gratulálok neked.
Ezzel a király tovább akart menni, de a bíró visszatartá e kérdéssel:
– Hát te, jó fiú, ki vagy te?
Erre felhőkölt a király, de csakhamar válaszolt, azt remélve, hogy a másikat zavarba hozza:
– Én a porosz király vagyok.
A magyar nyugodtan tovább kérdé:
– Meg vagy állásoddal elégedve?
– Kétségkívül – rebegé a király, bosszankodva a magyarnak nyugodtsága felett.
– Akkor hát gratulálok neked – végzé a beszédet a magyar, és azzal barátságosan köszönt s tovább folytatá sétáját.
Ebben az adomában van valami igaz; de nem egészen így történt.
Hanem úgy volt az, hogy Vilmos, ki akkor még csak koronaherceg volt, nem pedig király: – találkozott egy tősgyökeres magyar alispánnal (a Nemzeti Színház egy most működő tagjának édesatyjával), s meglátva a boldog elégültséget és nemes büszkeséget sugárzó arcot, nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze tőle csak úgy félvállról, hogy:
– Wer ist er?
– Ein Vicegespán von Ungarn – válaszolt az öregúr.
– Schön – jegyzé meg félgúnyosan Vilmos, s éppen távozni akart, mikor a »Vicegespán« az övéhez hasonló hangnyomattal viszonozta a kérdést.
– Und wer ist er?
– Ich bin der Kronprinz von Preussen.
– Auch schön – fejezé be hidegvérrel a derék alispán, s azzal tovább indult.
